Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1976. AUGUSZTUS 01.

Az epilepsia orvosszakértői véleményezésének néhány diagnosztikai problémája kártérítési perekben

DR HUSZÁR Ilona

A szakértőnek a kártérítési perek során gyakran kell a koponyát ért sérülések szövődményeként jelentkező ún. késői posttraumás epilepsia kérdésében nyilatkoznia. A szerző közleményében e problémakör néhány diagnosztikai kérdését tárgyalja. Foglalkozik avval a problémával, hogy egyes esetekben már magának a traumának az igazolása is nehézséget jelenthet. Ismerteti azt az állásfoglalást, hogy minél súlyosabb volt a koponyatrauma - amit a sérülés nyílt jellege, neurologiai góctünetek, hosszantartó eszméletvesztés, szövődmények fellépése jelent - annál valószínűbb a koponyatrauma és az epilepsia összefüggése. Ugyanakkor azonban komplikációmentes fedett koponyasérülések esetén jelentkező kis traumák, rövid eszméletvesztéssel is vezethetnek epilepsiához - ennek részletei a per során, gyakran csak nagy valószínűséggel, a baleset körülményeiből rekonstruálhatók.

HUN 1976;29(08)

Ideggyógyászati Szemle

1961. MÁJUS 01.

A subduralis hydromák

DR. ÁRFA Dénes, DR. DEÁK György

A szerzők részletesen ismertetik hét hydroma név alatt összefoglalt subduralis folyadékgyülem miatt operált betegüket. Megállapítják, hogy a hydroma elnevezés inkább összefoglaló megjelölés, mint önálló nosológiai egység. Elsősorban a klinikai gyakorlat követelményeit és eredményeit szem előtt tartva eseteiket három csoportba sorolják a kórlefolyás, kórbonctani elváltozás és a feltételezhető pathogenesis alapján: 1. Koponyatraumához csatlakozó acutan vagy subacutan fellépő intracranalis nyomásfokozódás tüneteivel járó hydromák. 2. A chronicus subduralis haematomával azonos pathológiai elváltozást mutató vastag, tokos subduralis folyadékgyülemet, melyeket a subduralis haematoma régi inveterált alakjának tekintenek. 3. A chhronicus lefolyású, határozott tokkal nem bíró, gyakran víztiszta folyadékgyülemek, melyek intracranialis térszűkületre jellemző tünetekkel vagy panaszokkal nem járnak. Az 1-2. csoport az ismertetett meggondolások alapján műtétet igényel, a 3. alakban - mely általában mellékletként kerül felfedezésre - műtéti beavatkozás nem indokolt.

HUN 1961;14(05)

Ideggyógyászati Szemle

1961. FEBRUÁR 01.

Septum pellucidum-cysták tünettana

AMBRÓZY György

1. Öt klinikailag észlelt SPC-t ismertettünk. A kórkép csupán levegőtöltéses vizsgálattal ismerhető fel. Röntgenológiai szempontból elkülönítendő corpus callosum, parasagittalis és septum pellucidum tumoroktól, valamint corpus callosum agenesiától. 2. A kórkép nem jár typusos tünetcsoporttal. Leggyakrabban fejfájás, átmeneti tudatzavar, különböző typusú epilepsiás rosszullét, ritkábban végtaggyengeség, ataxia, apraxia, aphasia, szemtünetek, a vegetetív hormonalis élet zavarai, a megjegyző és emlékezőképesség gyengesége, hangulati és indítékzavarok, paranoid téveseszmék, hallucinációk, oligophrenia, dementálódás észlelhetők. EEG görbéken bitemporalis — spike, delta komplexusokból összetevődő – paroxysmusok jelentkezése gyakori. 3. A tünetek jelentkezése az agy megfelelő részeinek fejlődési rendellenességével, vér- és liquorkeringési zavarokkal, a környező agyrészek direkt nyomásával, esetleg koponyatraumával hozhatók összefüggésbe. A zárt és közlekedő SPC sem röntgenológiailag, sem klinikailag biztosan nem különíthető el. PEG felvételen zártnak mutatkozó SPC-t észleltünk tünet- és panaszmentes állapot mellett, közlekedő SPC okozhat súlyos agynyomásfokozódást. Psychés tünetek valószínűleg a centrencephalon, limbicus rendszer, septalis regiok sérülésével magyarázhatók. 4. Az említett tünetcsoport mellett a kórkép felismerése céljából levegő töltéses vizsgálat ajánlható. Egyes szerzők szerint a zárt cysta ilyenkor rupturálhat, kamrarendszerrel való közlekedése javulhat. Több levegőtöltéses vizsgálat alkalmával zártnak mutatkozó, agynyomásfokozódásra utaló tüneteket okozó SPC műtéti megoldása javasolt.

HUN 1961;14(02)