Ideggyógyászati Szemle

Septum pellucidum-cysták tünettana

AMBRÓZY György1

1961. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1961;14(02)

1. Öt klinikailag észlelt SPC-t ismertettünk. A kórkép csupán levegőtöltéses vizsgálattal ismerhető fel. Röntgenológiai szempontból elkülönítendő corpus callosum, parasagittalis és septum pellucidum tumoroktól, valamint corpus callosum agenesiától. 2. A kórkép nem jár typusos tünetcsoporttal. Leggyakrabban fejfájás, átmeneti tudatzavar, különböző typusú epilepsiás rosszullét, ritkábban végtaggyengeség, ataxia, apraxia, aphasia, szemtünetek, a vegetetív hormonalis élet zavarai, a megjegyző és emlékezőképesség gyengesége, hangulati és indítékzavarok, paranoid téveseszmék, hallucinációk, oligophrenia, dementálódás észlelhetők. EEG görbéken bitemporalis — spike, delta komplexusokból összetevődő – paroxysmusok jelentkezése gyakori. 3. A tünetek jelentkezése az agy megfelelő részeinek fejlődési rendellenességével, vér- és liquorkeringési zavarokkal, a környező agyrészek direkt nyomásával, esetleg koponyatraumával hozhatók összefüggésbe. A zárt és közlekedő SPC sem röntgenológiailag, sem klinikailag biztosan nem különíthető el. PEG felvételen zártnak mutatkozó SPC-t észleltünk tünet- és panaszmentes állapot mellett, közlekedő SPC okozhat súlyos agynyomásfokozódást. Psychés tünetek valószínűleg a centrencephalon, limbicus rendszer, septalis regiok sérülésével magyarázhatók. 4. Az említett tünetcsoport mellett a kórkép felismerése céljából levegő töltéses vizsgálat ajánlható. Egyes szerzők szerint a zárt cysta ilyenkor rupturálhat, kamrarendszerrel való közlekedése javulhat. Több levegőtöltéses vizsgálat alkalmával zártnak mutatkozó, agynyomásfokozódásra utaló tüneteket okozó SPC műtéti megoldása javasolt.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Acut schizophren psychosisok kóros electroencephalographiás jelenségeinek értékelése

MAGYAR István

Szerző 98 schizophren psychoticus beteg nyugalmi és pentametilentetrazol terheléssel készített EEG vizsgálata alapján foglalkozik e betegségnél észlelhető kóros electromos megnyilvánulások jelentőségével ill. ezek és a betegség kapcsolatával. Vizsgálatait kiegészíti áttekintő frequentiaanalysissel és ismerteti 22 betegnél a betegség indulásakor, annak fennállása alatt és a klinika gyógyulás után sorozatban készített (nyugalmi és provocatios) EEG felvételeken az electromos tevékenység változását. Megállapítja, hogy a nyugalmi felvételeken a dysrhythmiák significans jelentkezést mutatnak. Pentametilen tetrazol provocatiora 41,2%-ban paroxysmalis theta, delta, spike-wawe kitörések jelentkeztek, 32,7%-ban állandó, súlyos dysrhythmia lépett fel már egészen alacsony adag hatására. Feltételezi, hogy a pathologiás electromos megnyilvánulások a schizophren psychosis activitására utalnak, kizárólag az activ tünetek fennállása idején provocálhatók, nem függeneki betegség klinikai formájával és diffus jellegük által jelzik a subcorticalis központok kóros productióinak elsődlegességét a pathomechanismusban.

Ideggyógyászati Szemle

Intézetünk rövid története az Országos Tébolydától az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetig

FEKETE János

Szerző ismerteti röviden az 1868-ban Budán megnyílt Országos Tébolyda törté netét - Országos Ideg- és Elmegyógyintézetté való átalakulásáig. - Bevezetésében visszatekintést nyújt hazánk elmebetegügyének 100 év előtti elmaradott helyzetére - egy országos elmegyógyintézet sürgős szükségességére, az 1792-ig visszanyúló hosszas tárgyalásokra – az első kórházi és magángyógyintézeti elmebetegosztályok alakulására. - Az Országos Tébolyda építkezése végre 1860. március 20-án megindult és 1868. december 6-án adták át rendeltetésének. Az intézét a bécsi és prágai elmegyógyintézetek mintájára romantikus stílusban készült, eredetileg 800 beteg befogadására. A hatalmas, akkor modern épület építészeti, műszaki stb. berendezésének leírása után szerző áttér azokra az átalakításokra, amelyeket néhány évtized után az elmebetegek korszerű elhelyezése és kezelése megkívánt. -Megemlékezik az intézet akkori orvosi és adminisztratív ellátásáról – felsorolja az intézet igazgatóit időrendi sorrendben és végül néhány kiragadott mozzanattal rámutat arra a korszerű, nagyarányú fejlődésre, amely az egykori Országos Tébolyda falai között - különösen a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt - az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetig való emelkedés idejéig történt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A Parkinson-kór gyógyszeres kezelésének kérdéseiről

NAGY Ferenc

Annak ellenére, hogy a Parkinson-kór diagnosztikája és kezelése az elmúlt években is folyamatosan fejlődött és új terápiás lehetőségek jelentek meg, a Parkinson-kórral élők kezelése és gondozása, különösen az előrehaladott szakaszban, továbbra is nagy kihívást jelent a mozgászavarral foglalkozó neurológusok számára. A Parkinson-kór kezelését több tényező is kedvezőtlenül befolyásolja: a betegség megállíthatatlanul halad előre, a betegek tünettana és a progresszió gyorsasága, az egyéb kísérő nem motoros tünetek és a kezelés okozta komplikációk megjelenése nagy heterogenitást mutatnak. Mindezek alapján nehéz az egységes rutin terápiás elv kidolgozása és alkalmazása. Ez az összefoglaló a szakmai kollégiumi ajánlás és a szakirodalom adataira támaszkodva próbálja megvilágítani a Parkinson-kór kezelésének szempontjait, különös tekintettel az előrehaladott stádiumú esetekre.

Ideggyógyászati Szemle

A Binswanger-betegség tünettana, kórszövettana és elkülönítése

KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre, PAPP Mátyás

A Binswanger-betegség patológiai szempontból az U rostokat megkímélõ subcorticalis periventricularis leukoencephalopathia. Vezetõ klinikai tünetei az exekutív funkciók zavara, dementia, járászavar, incontinentia, kedélyzavarok és pseudobulbaris paresis. A Binswangerbetegség oka tisztázatlan. Feltételezik a distalis periventricularis határzóna ischaemiás-hypoxiás károsodásait, amelyeket a medullaris arteriák sclerosisa, elongációja, a perivascularis terek tágulata és hypotensio, csökkent agyi perfúzió magyarázhat. Tünetei átfedéseket mutatnak a normális agykamrai nyomású hydrocephalusszal, a vascularis parkinsonizmussal és gyakran az Alzheimer-kórral is. A Binswanger-betegség diagnosztikai feltétele a képalkotó vizsgálatokkal ábrázolható leukoaraiosis, amely azonban nem azonos a Binswanger-betegséggel. A normális agykamrai nyomású hydrocephalustól az elkülönítést nehezíti, hogy söntbeültetés után vagy lumbalpunctiót követõen a Binswanger-betegség tünetei is javulhatnak. Valószínű, hogy a fent felsorolt betegségek között számos átmeneti forma és átfedés létezik, amelyek közös patomechanizmusában az egyik tényezõ a liquorkeringés zavara lehet.

Ideggyógyászati Szemle

[Online oktatás krónikus fájdalom esetén ]

GALAMBOS Wellingerné Krisztina, SZOK Délia, CSABAI Márta

[Kérdésfeltevés - Napjainkban az alexithymia kutatása egyre fontosabb, leginkább az orvos-beteg és a pszichológus-beteg kapcsolat mentén, emellett bizonyított tény az alexithymia és a szomatizáció összefüggése is. Célkitűzés - A kutatás célja a krónikus fájdalommal élők érzelemfelismerésének és kommunikációjának vizsgálata, valamint egy online betegedukációs oldal megismertetése volt. A vizsgálat módszere, a vizsgálat alanyai - A vizsgálatba az SZTE, ÁOK, Neurológiai Klinika Fájdalom és Fejfájás Szakambulanciáján gondozott betegek, valamint a Budapest II. kerületi háziorvosi rendelőben megjelent fájdalombetegek kerültek bevonásra 2017 márciusa és 2018 áprilisa között. Személyes interjú során egy általunk összeállított Fájdalom-kérdőív, a Torontói Alexithymia Skála, az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív, valamint a WHO Jóllét Kérdőív rövidített változata került felvételre. Emellett a vizsgálati alanyok hozzáférést kaptak a www.retrainpain.org nevű weboldal - a szerzők által - magyar nyelvre adaptált felületéhez. Eredmények - A vizsgálatban részt vevő 92 fő közül 50 főt a szegedi Neurológiai Klinika Fájdalom szakambulanciáján kezelnek (1. csoport - harmadik szintű ellátás), 42 főt pedig egy fővárosi háziorvosi rendelőben (2. csoport - alapellátás). A Torontói Alexithymia Skálán 35 esetben igazolódott patológiás pontszám (≥60 pont), közülük 10-en az alapellátásból, 25-en a szakellátásból kerültek ki, az utóbbiaknál az átlagpontszám szignifikánsan magasabb volt (p = 0,003). Az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív 19 esetben jelzett kóros értéket, ebből 16 fő a szakellátásból, három beteg az alapellátásból került ki (p = 0,009). A www.ret­rain­pain.org elnevezésű oktatócsomag megtekintéséről csak 25 esetben (a vizsgálatba bevont betegek 27%-a) kaptunk visszajelzést, közülük 20 fő az alapellátásban, öt fő pedig a szakellátásban jelent meg. Következtetések - Bár a vizsgált, krónikus fájdalom szind­rómában szenvedő betegek tünettana több évre tehető, és megítélésük szerint tüneteik legalább közepes mértékben zavarják mindennapi életüket, az online felületen adott visszajelzéseik száma elmaradt a várttól. Mindemellett a www.retrainpain.org magyar nyelvre adaptált felületének látogatói inkább az alapellátási csoportból (2. csoport) kerültek ki, annak ellenére, hogy a fájdalom-szakambulancia betegei (1. csoport) átlagosan rosszabb szubjektív állapotról számoltak be. A jövőben az esetszám bővítésén, valamint a vizsgálat hosszmetszeti kiterjesztésén túl a betegek válaszadási készségének javítását is célunknak tekintjük.]

Ideggyógyászati Szemle

Frontotemporalis dementia - I. rész Történet, prevalencia, klinikai elõfordulás

GALARIOTIS Vasilis, BÓDI Nikoletta, JANKA Zoltán, KÁLMÁN János

A szerzõk három részbõl álló összefoglaló közleményükben a frontotemporalis dementia történetét, elõfordulását, klinikai megjelenési formáit, a megkülönböztetõ kórismét, genetikáját, molekuláris patomechanizmusát, patológiáját, valamint a terápiáját tekintik át. A dolgozat elsõ része a történeti, epidemiológiai és klinikai sajátosságokkal foglalkozik. A körülírt atrófiát mutató, típusos frontotemporalis dementiát Arnold Pick írta le elõször, Alois Alzheimer pedig intraneuronális lerakódásokat talált a betegek agyában. Késõbb felismerték, hogy sok esetben nincs sem atrófia, sem sejtszintű elváltozás, viszont genetikai mutációt azonosítottak. A frontotemporalis dementia az agy frontális és elülsõ temporalis lebenyeinek nem tisztázott eredetű degeneratív állapota. Tünettana változatos, az interperszonális kapcsolatok zavara, a szociális viselkedés korai hanyatlása, érzelmi elsivárosodás és az ítélõképesség gyors elvesztése fordul elõ leggyakrabban progresszív jelleggel. A szindróma epidemiológiája nem ismert, megbízható tanulmányok nem állnak rendelkezésre, de általánosan elfogadott, hogy a 65 év alattiak körében elõforduló dementia gyakori oka (megközelítõen öt százalékot képez az irreverzíbilis dementiák között) a frontotemporalis dementia. E dementiaformák nevezéktana, felosztása még nem egységes. Három fõ klinikai szindróma különíthetõ el: 1. frontális variáns (frontális típusú dementia) esetén a szociális viselkedés és a személyiség változása a hangsúlyos, 2. semanticus dementiában (progresszív fluens afázia) a nyelvi kifejezés és a megértés alapját képezõ fogalomkészlet zavara fordul elõ, 3. a progresszív nem fluens afáziánál pedig a nyelv fonológiai és szintaktikai komponensei érintettek. A szerzõk két esetleírás kapcsán bemutatnak néhány klinikai tünetet, megjelenési formát és érintik a differenciáldiagnosztikai és terápiás problémákat.

Ideggyógyászati Szemle

Agyi lateralizáció és az epilepsziás rohamok tünettana: ictalis klinikai lateralizációs jelek

HORVÁTH A. Réka, KALMÁR Zsuzsanna, FEHÉR Nóra, FOGARASI András, GYIMESI Csilla, JANSZKY József

A klinikai lateralizációs jelek azok a jelenségek, amelyek egyértelműen utalhatnak a rohamokat indító féltekére. Fontos segítséget jelentenek az epilepsziás góc meghatározásában az epilepsziaműtéti kivizsgálás során, sőt, jelenlétük növelheti az epilepsziaműtét sikerét is. Az elemi szenzoros jelenségek, mint az egyik látótérfélben megjelenő vizuális aura vagy féloldali ictalis szomatoszenzoros szenzáció mindig a góccal ellentétes oldalon jelenik meg. A féloldali roham előtti fejfájás - bár viszonylag ritka jelenség - a góccal rendszerint ipsilateralis. Az elemi motoros jelenségek, mint az epilepsziás clonus, tónus, a fej verziója szinte mindig (95- 100%-ban) az epilepsziás góccal ellentétes oldalon jelenik meg. Nagyon hasznos lateralizációs jel az ictalis kézdystonia, amely közel 100%-ban a góccal ellentétes oldalon mutatkozik. Fokálisan induló generalizált tónusos-clonusos roham esetén az utolsó clonus körülbelül 85%-ban a fókusszal ipsilateralisan jelenik meg. Az ictalis nystagmus gyors komponense közel 100%-ban contralateralis az epilepsziás fókuszhoz viszonyítva. A temporalis lebenyből kiinduló rohamok során megfigyelt elemi vegetatív tünetek, mint a vizelési inger, köpés, hányinger és hányás a nem domináns (jobb) féltekéből kiinduló rohamok sajátosságai. A generalizált elsápadás, hidegrázás, libabőrérzés domináns (bal) féltekei lateralizációs jel. A postictalis féloldali orrtörlés a törlő kézzel ipsilateralis féltekéből induló rohamra utal. Ha a beteg a roham alatt vagy után afáziás, az domináns féltekei rohamra jellemző. A pszichomotoros roham alatti beszűkült tudatállapotban jelentkező nyelvtanilag hibátlan beszéd nem domináns féltekei rohamra utal. Tudatzavar nélküli automatizmust majdnem mindig nem domináns temporalis rohamokban írtak le.