Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2016. JÚNIUS 20.

A sclerosis tuberosa terápiájának és gondozásának újabb aspektusai

REUSZ György, DEÁK-PÁL Ákos, REMPORT Ádám

A sclerosis tuberosa (TSC) autoszomális dominánsan öröklődő phacomatosis, mely számos szervet érinthet, igen gyakori a bőr- (70%), az agy- (75%), a szív- (50%), valamint a vese- (80%) manifesztáció. A beteg élete során kezdetben a kardiológiai, később az idegrendszeri, majd a második dekádot követően a renalis és pulmonológiai eltérések alakíthatnak ki akut, illetve krónikus, akár az életet is veszélyeztető állapotot. Emellett a bőr és bőrfüggelékek, valamint a csontrendszer eltérései súlyos deformitásokhoz vezethetnek, melyek a beteg további pszichés megterhelését jelentik. A betegség kialakulásában az mTOR jelátviteli rendszer gátlás alóli felszabadulása játszik szerepet. Ennek felismerése teremtette meg a korszerű gyógyszeres terápia alapját, mely valós alternatívát nyújt a korábbi sebészeti és szupportív kezelések kiegészítésére, illetve helyettesítésére. A betegség progresszív lefolyása miatt a korai felismerés, a gondozás és a be teg - ség stádiumának megfelelő terápia alapvető fontosságú. Az optimális ellátást segítendő nemzetközi irányelvek születtek, melyek betartását az erre fölkészült, multidiszciplináris megközelítést biztosítani tudó centrumokban hivatottak felügyelni.

HUN 2016;20(03)

Hírvilág

2016. MÁRCIUS 07.

Vízen úszó, önműködő szemetes

Vízen úszó, önműködő szemetessel oldaná meg az óceánok szennyezettségének egyre súlyosbodó problémáját két ausztrál szörfös.

HUN

Klinikai Onkológia

2016. FEBRUÁR 15.

Follicularis lymphoma - Útban a személyre szabott és célzott kezelés felé

BÖDÖR Csaba, SCHNEIDER Tamás

A follicularis lymphoma (FL) a leggyakoribb indolens lefolyású non-Hodgkin lymphoma típus, ennek ellenére ritka megbetegedés. A follicularis lymphomás betegek többsége általában hosszan, relatív jó életminőséggel él, de a jelenlegi standard immunokemoterápiás kezelésekkel végleges gyógyulás nem érhető el. A molekuláris genetikai ismeretek bővülése és a daganatos mikrokörnyezet szerepének jobb megismerése révén egyre többet tudunk a betegség patogeneziséről. A sejtfelszíni antigének funkcióinak, a jelátviteli utak kapcsolódási pontjainak részletes feltérképezése számos új gyógyszer (monoklonális antitest, kináz- és NFκB-gátló), a citotoxikus T-sejt sejtfelszíni receptorainak megismerése a monoklonális checkpoint-gátlók kifejlesztéséhez vezetett. Az epigenetikai moduláló szerek közül főként a metilációgátlókkal vannak kedvező tapasztalatok. Az új szerek közül legreményteljesebbnek és leghatékonyabbnak a tumoros mikrokörnyezetét szabályozó, immunmoduláns hatású lenalidomid tűnik, mely rituximabbal kombinálva, elsődleges kezelésként alkalmazva a jelenlegi standard kezeléssel azonos hatásúnak bizonyult. Az új ismeretek és gyógyszerek megfelelő használata a ténylegesen célzott és egyénre szabott kezelésekhez vezethet. Mindez a terápia hatékonyságát és egyúttal az élettartam további növekedését eredményezi. A nagyon hosszú betegségmentes élettartam pedig már gyógyulás.

HUN 2016;3(01)

Klinikum

2016. JANUÁR 11.

Gastrointestinalis stroma tumorok

A gastrointestinalis stroma tumorok (GIST) mesenchymalis eredetű solid daganatok. Incidenciájuk 11-14 beteg / 1 millió ember / év. A betegek átlagéletkora a betegség felismerésekor 60 év, a férfiakat és a nőket hasonló arányban érinti. A GIST-ok leggyakrabban a gyomorfalban (60%) és a vékonybelek falában (30%) alakul ki.

HUN

Lege Artis Medicinae

2015. DECEMBER 15.

Utak és tévutak - A szkizofrénia kezelésének aktuális kihívásai: a kognitív perspektíva

VÁRADI Enikő

A szkizofrénia pszichotikus shubokkal, akut fellángolásokkal zajló súlyos krónikus mentális betegség. Betegeink prognózisát és életminőségét azonban nem elsősorban a gyakran hospitalizációt igénylő pszichotikus állapotok, hanem sokkal inkább a betegségre jellemző, annak manifesztációját megelőző, a betegség folyamán perzisztáló-progrediáló kognitív deficittünetek határozzák meg.

HUN 2015;25(11-12)

Hírvilág

2015. OKTÓBER 07.

Orvosi-élettani Nobel-díjak

A 2015-ös orvosi-élettani Nobel-díjon hárman osztoznak: William C. Campbell ír, Omura Satoshi japán és Juju Tu kínai tudósok. Utóbbi ezzel a 12-ik nő, aki megkapja az orvosi Nobelt.

HUN

Gondolat

2015. JÚNIUS 17.

Bocaccio hitvallása

A pestis kor fogalmi készletének megfelelő, klinikailag is hiteles első leírását Boccaccio szolgáltatja,

HUN

Gondolat

2015. MÁJUS 26.

A művészet keresése iránti fáradhatatlan életerő

1926. május 25.-én megszületett Miles Dewey Davis amerikai dzsesszmuzsikus

HUN

Gondolat

2014. OKTÓBER 08.

Szeretetről és halálról

Polcz Alaine pszichológus, író 1922. október 7.-én született.

HUN

Klinikai Onkológia

2014. SZEPTEMBER 10.

A metasztatikus melanoma gyógyszeres kezelése

OLÁH Judit, GYULAI Rolland

A bőr melanomája alapvetően a jól kezelhető daganatok közé tartozik; ha korai stádiumban felfedezik és szakszerűen eltávolítják, ritkán terjed át más szervekre. Bár az esetek túlnyomó többségében a primer tumor szabad szemmel látható, mégis sok olyan beteg van, aki későn kerül megfelelő szakellátásra. Zömmel a betegek tájékozatlanságából eredő késlekedés az oka, hogy évente 300-400 beteget kezelünk áttétes melanomával hazánkban. A metasztatikus melanoma azonban manapság sem gyógyítható. A molekuláris genetikai kutatások eredményeképpen viszont forradalmi változásoknak lehetünk szemtanúi a melanomás betegek kezelésében. Napjainkban a klasszikus patológiai prognosztikai faktorok mellett a daganatokban kimutatható molekuláris eltérések (BRAF-, NRAS-, c-KIT-mutáció) ismerete is szükséges az egyénre szabott daganatellenes kezelés meghatározásában. A molekuláris célpontokat felhasználva a MAPK jelátviteli út egyes pontjainak gátlásával (BRAF- és MEK-gátlószerek) látványos javulást értek el a metasztatikus melanomában szenvedő betegeknél. Az immunrendszer ellenőrző pontjainak működését befolyásoló új gyógyszerek (CTLA4- és PD-1/PD-1L antitestek) soha nem látott hatékonysággal képesek megváltoztatni a melanomás betegek túlélési esélyeit. A közlemény azokat a legújabb kezelési lehetőségeket és a gyakorlat szempontjából legfontosabb eredményeket összegzi, melyek mérföldkőnek tekinthetők a melanomás betegek jövőbeni ellátásában.

HUN 2014;1(03)