Lege Artis Medicinae

Utak és tévutak - A szkizofrénia kezelésének aktuális kihívásai: a kognitív perspektíva

VÁRADI Enikő

2015. DECEMBER 15.

Lege Artis Medicinae - 2015;25(11-12)

A szkizofrénia pszichotikus shubokkal, akut fellángolásokkal zajló súlyos krónikus mentális betegség. Betegeink prognózisát és életminőségét azonban nem elsősorban a gyakran hospitalizációt igénylő pszichotikus állapotok, hanem sokkal inkább a betegségre jellemző, annak manifesztációját megelőző, a betegség folyamán perzisztáló-progrediáló kognitív deficittünetek határozzák meg. A betegség kezelésének legnagyobb kihívását jelenleg a kognitív deficittünetek kezelése jelenti, hisz gyógyszeres terápiás repertoárunk elsősorban a produktív tünetek kontrollálásában, megelőzésében nyújt effektív segítséget. A tanulmány rövid helyzetképet mutat a jelenlegi, gyógyszeres és kórházi hangsúlyú ellátásszervezés fonákságairól, amely komoly akadályát jelenti a szkizofrén betegek korszerű, fejlesztő, társadalmi reintegrációt segítő rehabilitációjának. Áttekinti a gyógyszeres kezelés jelentőségét a neurokognitív problematika szempontjából és végül a változások, a terápiás paradigmaváltás reményében bemutatja a pszichoszociális rehabilitáció lehetőségeit és eredményeit a neurokognitív deficit kezelésében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A rézanyagcsere ritka genetikai rendellenessége

SZILI Károly, VANYA Melinda, MÁGORI Krisztina, LAJOS György

BEVEZETÉS - A Wilson-kór a rézanyag­csere ritka genetikai megbetegedése, Ma­gyar­országon közel 300 ilyen beteg ismert. ESETISMERTETÉS - Huszonöt éves férfi betegünket beszédzavara és szemészeti tünetei miatt vizsgáltuk. A vér réz- és cöruloplazminszintjének emelkedése és az igazolt ATP7B-pontmutáció megerősítette a Wilson-kór diagnózisát. MEGBESZÉLÉS - Ennek a ritka betegségnek a diagnózisa nem könnyű a változatos tü­netek és a genetikai vizsgálat költségei mi­att, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet.

Lege Artis Medicinae

Az asthma-COPD átfedő szindróma

NAGY László Béla

Az asthma bronchiale és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) nem annyira betegségek, inkább heterogén szindrómák. Tipikus megjelenésben az asthma és a COPD élesen elkülöníthető, de számos betegen mindkettő tünetei kimutathatóak. Ez az asthma-COPD átfedő szindróma (ACOS). Ismertetjük az ACOS patogenezisére, klinikai jellegzetességeire, diagnózisára és kezelésére vonatkozó jelenlegi eredményeket. A vizsgálatok korlátai miatt további kutatásokra van szükség, különösen a célzott terápia vonatkozásában.

Lege Artis Medicinae

Nyolcvanhat éves nőbetegünkkel szerzett tapasztalatok fulvesztrantkezelés alkalmával

ÁDÁM J. László

A 86 éves nőbeteg kivizsgálására 2009 májusában került sor, a bal emlőben tapintott elváltozás miatt. Mammográfiai vizsgálat során a felső negyedek határán 15×15 mm-es intenzív tumorárnyékot észleltünk, benne malignus mikromeszesedésekkel.

Lege Artis Medicinae

Orvosok, rezidensek halálhírközlési traumái a gyakorlatban

BERTA Emese, ZELENA András

Orvosinterjúink tapasztalatai nyomán azt találtuk, hogy a hatvanas és hetvenes éveikben járó, foglalkozásukat ma is aktívan gyakorló orvosok szinte mindegyike részletgazdag információt tudott adni arra vonatkozóan, hogy hogyan élte át elhunyt betegei közül az első elvesztését, s a hozzátartozókkal való halálhírközlést.

Lege Artis Medicinae

Közösségi részvétel a fenntartható fejlődésben - a közösségi medicina nyomában

BRYS Zoltán, HARANGOZÓ Judit, SZARVAS Hajnalka

A fenntartható fejlődés feladata a következő generációk életfeltételeinek biztosítása. Jelenleg ez nem valósul meg, mivel a környezetet az emberiség gyorsuló módon pusztítja. A fejlett ipari országok intézményei nem képesek kontrollálni a környezetrombolást. A növekvő környezetpusztítás a növekvő fogyasztásból fakad, aminek a világszerte elterjedt fogyasztói kultúra és lelkület az egyik oka. Az intézményes megoldások kudarca a helyi közösségek felhatalmazását veti fel. Az aarhausi egyezmény jogilag felhatalmazta a helyi közösségeket a döntéshozatalban való részvételre és több tudományterület tette vizsgálata tárgyává a közösségi részvételt. A közösségi pszichiátria gyakorlata jelentős tudást és tapasztalatot halmozott fel a közösségi részvétel pszichoszociális folyamatairól és kultúrájáról. Felvetésünk szerint ez a tudás használható a fenntartható fejlődés területén is. A független helyi közösség tagjainak felhatalmazása (empowerment), egyenrangú partnerként történő kezelése (concordance), tapasztalati szakértők alkalmazása, a tagok diverzitása és az affektív tapasztalat (affective experiencing) mind fontos elem az önszerveződő, felelős közösségek működésében. Meglátásunk szerint ökotudatos közösségek felhatalmazása és támogatása fontos, új intervenciós lehetőség a fenntartható fejlődés eszköztárában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A szkizofrénia multilókusz genetikai vizsgálata az idegfejlődés és az immunrendszer zavarának oki szerepére utal(hat)

PULAY Attila József, KOLLER Júlia, NAGY László, MOLNÁR Mária Judit, RÉTHELYI János

Háttér - A szkizofrénia multifaktoriális, csak részlegesen ismert etiológiájú pszichiátriai zavar, melyet magas heritabilitás (örökletesség) és genetikai heterogenitás jellemez. A multilókusz genetikai vizsgálatok csökkenthetik a heterogenitás hatását, javítva a vizsgálatok közötti replikáció esélyét. Célkitűzés - Vizsgálatunkat kettős céllal végeztük: 1. Megvizsgáltuk a rendelkezésünkre álló mintákban a szkizofrénia genetikai hátterét multilókusz-asszociációs tesztekkel, valamint 2. meghatároztuk a multilókusztesztek replikációs valószínűségét, eltérő szerkezetű mintákat alkalmazva. A vizsgálat alanyai - Explorációs minta: DSM-IV szerint szkizofréniával diagnosztizált betegekből és egészséges szüleikből álló triók (n=16), replikációs minta: szkizofrén betegek és egészséges alanyok eset-kontroll mintája (n=5337). Módszerek - Kétlépcsős elemzésünkben az egyedi polimorfizmusok asszociációjából a régióalapú gén- és génszett-asszociációt, feldúsulást és funkcionális annotációs klaszterek feldúsulását elemeztük. Az explorációs minta p<0,1 asszociációit teszteltük a replikációs mintán, a replikációt többszörös összehasonlításra korrigáltuk. Eredmények - A génalapú tesztek és a kanonikus útvonaltesztek közül nem találtunk p-érték-korrekció után is szignifikáns asszociációt. A pozicionális génszettek közül 14q31, 5q31 és Xq13 szegmensek esetén korrekció után is szignifikáns asszociációt, illetve feldúsulást észleltünk (p_corr: 0,002, 0,006 és 0,048). A funkcionális annotációs klaszterelemzésben a splicing/alternatív splicing, idegfejlődés és embrionális fejlődés klaszterei bizonyultak korrekció után is szignifikánsnak. A szignifikáns replikációk valószínűsége a teszt összetettségével javult (P_rep: 0, 0,015, 0,21). Következtetés - Multilókusz genetikai elemzésünk megerősítette az idegfejlődés, szinaptikus plaszticitás és immunrendszer érintettségét a szkizofréniában. A multilókuszmódszerekkel növelhető a replikáció valószínűsége, még jelentősen eltérő minták esetében is.

Ideggyógyászati Szemle

Eseményfüggő potenciáleltérések és klinikai tünetek összefüggései szkizofréniában

DOMJÁN Nóra, CSIFCSÁK Gábor, JANKA Zoltán

A szkizofrénia etiológiájának és patomechanizmusának kutatása jelentős terület az idegtudományokban és ebben az eseményfüggő potenciálokat magukba foglaló kísérletes megközelítések egyre nagyobb teret kaptak az utóbbi évtizedekben. A hangingerek feldolgozásában már a korai fázisokban is zavarok mutathatóak ki szkizofréniában, melyek feltehetően szerepet játszanak az auditoros hallucinációk kialakulásában is. A jelen összefoglaló tanulmány célja a hallási hallucinációk és eseményfüggő potenciálok összefüggéseiről szóló legfrissebb szakirodalom áttekintése. A jelenlegi kutatási eredmények alapján az biztosan látszik, hogy az auditoros ingerfeldolgozás korai szakaszának alkotóelemei hiányosan mûködnek szkizofréniás betegeknél. Az ingerek forrásának pontatlan meghatározása, a figyelmi mûködések eltérése hozzájárul nem pusztán az auditoros hallucinációk kialakulásához, hanem a mindennapi funkcionálás zavaraihoz is. A magas kockázatú csoportok vizsgálata pedig lehetőséget nyújt a korai szûrésre és intervencióra, ami javítja a szkizofrénia prognózisát.

Ideggyógyászati Szemle

A fájdalomküszöb eltérése szkizofréniában és állatmodellekben - II. rész

TUBOLY Gábor, HORVÁTH Györgyi

A fájdalomérzékenység csökkenése a szkizofrénia több mint 50 éve jól ismert tünete, azonban a hatásmechanizmusról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, így ennek tisztázására megfelelő szkizofrénia-állatmodell szükséges. Két részben foglaljuk össze azokat az adatokat, amelyek a szkizofrénia és a fájdalomküszöb összefüggése vizsgálataiból származtak. A második fejezetben azokat a génkiütött állatokban létrehozott szkizofréniamodelleket tekintjük át, amelyekben a fájdalomküszöb vizsgálata megtörtént. Az eddigi adatok azt igazolták, hogy egy gén kiütése általában nem elegendő ahhoz, hogy az állat a szkizofrénia minden jellegzetességét mutassa, továbbá a fájdalomküszöb eltérésére vonatkozó eredmények igen ellentmondásosak. Az újabb adatok szerint a komplex, krónikus szkizofréniamodellek lehetnek az ideális állatmodellek, mivel ezek a szkizofrénia több tünetét mutatják, beleértve a fájdalomküszöb eltéréseit is, és így lehetőséget nyújthatnak mind a pontos mechanizmusok felmérésére, mind az újabb antipszichotikumok hatásosságának vizsgálatára.

Ideggyógyászati Szemle

A munkamemória váltási funkciója pszichotikus kórképekben

DOMJÁN Nóra, GREMINGER Nóra, DRÓTOS Gergely, JANKA Zoltán, SZENDI István

Célkitűzés - A pszichotikus tünetekkel járó pszichiátriai zavarok között számos kutató tételez fel sokrétű átfedést, és az utóbbi évtizedekben egyre több összehasonlító kutatást végeztek. Szkizofréniában erőteljesen alátámasztott a kognitív deficit jelenléte, viszont bipoláris affektív zavarban az erre vonatkozó eredmények ellentmondásosak. Vizsgálatunkat ennek megfelelően a két betegcsoport és az egészséges kontrollszemélyek teljesítménye közötti eltérések feltárására építettük. A Wisconsin Kártyaszortírozási Feladat különösen érzékeny mérőeszköze a váltási funkcióknak, és szkizofréniában következetesen működésromlást jelez, bipoláris betegekkel viszont még kevés adat áll rendelkezésünkre. Módszerek - A Wisconsin Kártyaszortírozási Feladatot végeztük el 26 szkizofrénia, 24 bipoláris I zavar miatt kezelt beteg és 21 kontrollszemély bevonásával, amit demográfiai és klinikai adatokkal egészítettünk ki. Eredmények - A három csoportot összehasonlítva szignifikáns eltérések mutatkoztak a Wisconsin Kártyaszortírozási Feladat egyes dimenzióiban. A perszeve­ratív hibák száma a szkizofréniás csoport esetében magasabb, a konceptuális szintű válaszok száma és a teljesített kategóriák száma alacsonyabb volt, mint az egészséges csoportnál tapasztaltak. A szkizofréniás és bipoláris csoportok összehasonlítása alapján a konceptuális szintű válaszok száma és a teljesített kategóriák száma a szkizofréniás csoport esetében szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult. A bipoláris csoport nem különbözött a Wisconsin Kártyaszortírozási Feladat egyik mutatója mentén sem a kontrollszemélyektől. Következtetések - A két mentális zavar között nem találtunk azonos kognitív deficitet, a bipoláris csoport az egészségesekéhez hasonló teljesítményt mutatott, ami alapján a két betegség eltérő kognitív érintettséget mutat.

Lege Artis Medicinae

Szkizofrén betegek terápiás együttműködésének problémái Okok, következmények, megoldási lehetőségek

BARTKÓ György

A szkizofrén betegek akár 80%-ánál - hosszú távú gyógyszeres kezelésük egy adott pontján - együttműködési zavarok léphetnek fel. A betegek terápiás együttműködése leggyakrabban részlegesnek mondható, vagyis a gyógyszerszedési utasításokat csak részben tartják be. A részleges compliance korai figyelmeztető jeleit az orvos az alkalmazott szerre adott rossz terápiás válasznak tulajdoníthatja, s ez a kezelés során egy másik, per os antipszichotikumra történő váltáshoz vezethet. Jelen tanulmány a részleges terápiás együttműködés kialakulásához hozzájáruló tényezőket tárgyalja: csökkent betegségbelátás, a gyógyszereléssel kapcsolatos negatív attitűd vagy szubjektív válasz, kognitív funkciózavar, kezeléssel kapcsolatos mellékhatások, pszichoaktív szer abúzusa, bonyolult gyógyszerszedési előírások. A részleges terápiás együttműködés a relapsusok és az emiatt történő kórházi újrafelvételek leggyakoribb okai között szerepel. A mellékhatás- incidencia (extrapyramidalis tünetek) atípusos antipszichotikumok szedése mellett észlelt csökkenése kedvező lehetőséget teremt a compliance javítására a szkizofrénia fenntartó kezelésében. A tartós hatású injekciós antipszichotikum alkalmazása bizonyítékul szolgál arra, hogy a beteg a szükséges gyógyszerelést megkapta. Az orvos számára elkülöníthetővé válik az eddig rejtve maradt hiányos terápiás együttműködés és a szerre adott kedvezőtlen terápiás válasz. A részleges terápiás együttműködést javító stratégiák között szerepel a tartós hatású, parenteralis bevitelű, atípusos antipszichotikum alkalmazása pszichoedukációval és kognitív-viselkedési intervenciókkal kombinációban.