Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2021. SZEPTEMBER 15.

Az életkor jelentősége SM-ben

MAGYARI Melinda

A sclerosis multiplex (SM) elsősorban a fiatalabb felnőttkor betegsége, bár újabb tudományos adatok arra utalnak, hogy az incidencia, a prevalencia és a betegségkezdeti átlagéletkor emelkedik. A későn, 50 éves kor után kezdődő SM ritka jelenség, publikált adatok alapján prevalenciája 4–10% között mozog. A későn induló SM-ben túlsúlyban van a progresszív fenotípus, és magasabb arányban érintett a gerincvelő. A későn induló SM-ben szenvedők klinikai jellemzői eltérnek fiatalabb társaikétól, beleértve a rokkantsági mérföldkövek elérésének gyakoribb arányát. Az életkor független tényező az Expanded Disability Status Scale (EDSS) által mért fogyatékosság romlásához és a progresszív fázis jelentkezéséhez. Az öregedés során az immunsejtek mennyiségi és funkcionális elváltozásai következnek be, ezeket „immunosenescence- nek” nevezik. Míg a legtöbb egyénnél a hatodik évtized után jelentkeznek klinikailag releváns immunosenescence-jellemzők, a korai immunoszcencia felléphet bizonyos immunterápiák alatt, és nem kizárt, hogy a terápia időtartama, valamint a szekvenciális gyógyszeres terápiák befolyásolják a korai immunoszcencia kialakulását, ami a fertőző szövődmények kockázati tényező formájában jelenik meg. Jelentős előrelépés történt az SM kezelésében, de az idősebb betegeknél a terápiás döntés különösen nagy kihívást jelent. A legtöbb randomizált klinikai gyógyszervizsgálatból kizárták az 55 évesnél idősebbeket, ezért az erre a korosztályra vonatkozó hatékonysági és biztonsági adatok a klinikai vizsgálatok alcsoportos vagy post-hoc elemzésén alapulnak, vagyis az időskorúak kezelésével kapcsolatos ismereteink nem elegendőek. Az idősebb SM-betegek terápiájának megválasztásánál nagyobb mértékben kell figyelembe venni a kezeléssel összefüggő nemkívánatos események, köztük a súlyos fertőzések nagyobb kockázatát, a társuló betegségeket és ezek gyógyszeres kezelését.

HUN 2021;6(2)

Nővér

2020. AUGUSZTUS 30.

A pitvarfibrilláció szerepe a stroke kialakulásában: a CHA2DS2 – VASc rizikófelmérő skála alkalmazása

PAPP László, VIDA Nóra, BENGŐ Szilvia, KIS Tamás , GAÁL Gabriella, PETŐ Zsófia

A stroke betegség halált és rokkantságot okozó hatása miatt jelentős népegészségügyi probléma. Az agyi ischaemiás érbetegségek 20%-át kardiális eredetű embolizáció okozza, melynek egyik legfontosabb oka a nem billentyűeredetű pitvarfibrilláció, ami a stroke tekintetében mintegy három-ötszörös rizikót eredményez. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a pitvarfibrilláló betegek stroke rizikójának megítélésére szolgáló CHADS2-VASc rendszer bemutatása. A pitvarfibrilláció felismerése, adekvát kezelése elengedhetetlen része a súlyos szövődmények megelőzésének. A pitvarfibrilláció érrendszeri hatásaira vonatkozóan a legismertebb indexek a HAS-BLED és a CHADS2 – VASc. Az European Society of Cardiology ajánlása szerint a CHADS2-VASc felmérés minden, kockázati csoportba tartozó beteg gondozása során javasolt, ahol felmerül az antikoaguláns terápia lehetősége. Az ápoló több szinten és kompetencia mentén is be tud kapcsolódni a PF betegek stroke rizikójának csökkentésébe. Az elsődleges prevenció, az egészségnevelés minden egészségügyi szakdolgozó feladata és felelőssége; ugyanakkor a kiterjesztett hatáskörű ápoló (APN) akár a diagnosztizálás, illetve a terápia inicializálása terén is szerepet kaphat.

HUN 2020;33(4)

Klinikum

2021. JÚLIUS 02.

Endovascularis terápia basilaris occlusio által okozott stroke-ban

Lucianne Langezaal, Erik van der Hoeven és munkatársaik a The New England Journal of Medicine-ben megjelenő cikkükben egy 300 beteget érintő randomizált vizsgálat eredményeit tárgyalják, melyben az endovascularis thrombectomiát a konzervatív terápiával hasonlítják össze a basilaris occlusio kezelésének hatékonysága szempontjából.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2021. JÚNIUS 24.

Az elvesztegetett évek bosszúja – avagy egy hypertoniás beteg életének 24 éve három felvonásban

SZŐKE Vince Bertalan, VATTAY Borbála, SZILVESZTER Bálint, JÁRAI Zoltán

A hypertonia populációs szinten, gyakoriságánál fogva, a szív- és érrendszeri betegségek és halálozás legjelentősebb kockázati tényezője. Esetbemutatásunk annak példája, hogy a kezeletlen, illetve nem megfelelően kezelt hypertonia következtében egy beteg életében sorra megjelen(het)nek mindazon szövődmények, amelyek szorosan köthetők a magasvérnyomás- betegséghez: szélütés, myocardialis infarctus, krónikus vesebetegség, perifériás verőérbetegség. A hypertonia nem megfelelő kezelésének egyik oka lehet a beteg rossz adherenciája, de ugyanilyen hangsúllyal szerepelhet a kezelőorvos terápiás nihilizmusa. A hypertonia okozta szövődmények diagnosztikájában érdemes a legcélravezetőbb diagnosztikus eszközhöz nyúlni, mert ezzel felesleges betegutakat tudunk elkerülni és sok elvesztegetett várakozási időtől tudjuk mentesíteni betegeinket.

HUN 2021;25(03)

Idegtudományok

2021. JÚNIUS 21.

A betegségmódosító terápiák és a Covid-súlyosság összefüggései SM-ben

Fiatal felnőttek körében sclerosis multiplex (SM) miatt alakul ki leggyakrabban neurológiai rendellenesség, az autoimmun kórkép világszerte 2,3 millió embert érint. Az SM-betegek 70%-át kezelik betegségmódosító terápiával (disease-modifying therapy, DMT), ami mellékhatásként növeli a fertőzések valószínűségét. A SARS-CoV-2-járvány idején alapvető közegészségügyi kérdés, hogy a betegségmódosító terápiával kezelt SM-betegek milyen eséllyel szenvednek el súlyos Covid-19-betegséget.

HUN

Lege Artis Medicinae

2021. JÚNIUS 07.

Hypertonia, COPD és Covid-19. Fókuszban az antihipertenzív terápia

FARSANG Csaba

A hypertonia gyakori társbetegsége a krónikus obstruktív tüdőbetegség, ami gyakran elkerüli a kezelőorvosok figyelmét. A kezelés kiválasztásakor ismerni kell mindkét kórkép patomechanizmusában részt vevő tényezőket. Kiemelendő a hypoxia, a szimpatikus idegrendszer tónusának fokozódása és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivációja. Mindkét betegségben nagy szerepe van az érfalak károsodásának, az endotheldiszfunkciónak. A terápia célja a kockázati tényezők megszüntetése, a vérnyomás normalizálása, továbbá a cardiocerebrovascularis, renalis és pulmonalis károsodások megelőzése, következésképpen a betegek élettartamának meghosszabbítása és életminőségük javítása. A Covid-19-ben szenvedő betegek állapotát jelentősen rontja a hypertonia és a COPD is, mert fokozzák a betegség súlyosságát, és növelik a hospitalizált betegek arányát, valamint a mortalitást is. A hypertonia kezelésében COPD és Covid-19 fennállása esetén is ki­emelendőek a renin-angiotenzin-aldosz­te­ron rendszert gátló gyógyszerek, így az an­gio­tenzinkonvertáló-enzimet gátlók vagy az angiotenzin-II-AT1-receptorantagonisták. Különös figyelem fordult a mineralokortikoidreceptor-antagonista spironolakton kedvező hatására is. Szükség esetén a többi vérnyomáscsökkentő szer (kalcium­antagonisták, tiazid típusú diuretikum, nagy szelektivitású β1-receptor-antagonisták) is kiegészítheti a kezelést. A COPD terápiájában alkalmazott hosszú hatású β2-receptor-agonisták, a muszkarinreceptor- an­tagonisták és az inhalációs kortikoszteroidok, illetve ezek kettős, esetenként hármas kombinációi alkalmazhatók hypertonia és COPD esetén is. Fontos megjegyezni, hogy a statinkezelés és a D3-vitamin is javíthatja a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotát.

HUN 2021;31(05-06)

Hypertonia és Nephrologia

2021. ÁPRILIS 29.

Független kockázati tényezők a Covid-19-pandémia halállal végződő eseteibe

KÉKES Ede

Már a Covid-19-pandémia kezdetén ismert volt, hogy a súlyos és kritikus állapotba kerülő esetek halálozási aránya (crude fatality rate – CFR) nagy és ebben az életkornak döntő szerepe van, másrészt a férfiaknál magasabb a végzetes esetek előfordulása. A másik ismert tény, hogy a társbetegségek (coronariabetegség, hypertonia, diabetes, COPD) gyakrabban fordulnak elő a súlyos vagy halállal végződő esetekben. Azonban ezeknek a betegségeknek az oki szerepét sokáig nem tisztázták, majd kiderült, hogy az előfordulás megfelelt az adott korban észlelt populációs életkori arányoknak (1, 2).

HUN 2021;25(02)

Lege Artis Medicinae

2021. ÁPRILIS 23.

Dohányzási szokások és leszokástámogatási feladatok Magyarországon. 1. rész

CSELKÓ Zsuzsa, FÉNYES Márta, CSÁNYI Péter, BOGOS Krisztina, KISS Judit, DEMJÉN Tibor

Korunkban a nem fertőző betegségek okozzák az emberiség közel 70%-ának halálát, amelyek hátterében minden esetben megtalálhatók a fő kockázati tényezők: a dohányzás, a fizikai inaktivitás, a túlzott alkohol­fogyasztás és az egészségtelen táplálkozás. A nem fertőző betegségek visszaszorítására globális cselekvési terv készült, amely – egye­bek mellett – azt a kívánta elérni, hogy 2010-hez képest 2025-ig 30%-kal csökkenjen a dohányzók aránya. Az Egész­ség­ügyi Világszervezet (WHO) ezen célkitű­zé­se – összhangban az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Fenntartható Fejlődési Célok ne­vű okmánya tartalmával (UN SDG 2030) – elő­irányozza, hogy Magyarországon ez az arány 2025-re 23% legyen. A jelenlegi do­hányzási arány (29%) és az előzetes becslések alapján ez nem teljesül. Komoly gondot jelent, hogy miközben a hagyományos dohánytermékek fogyasztása Magyar­or­szágon nem az elvárt ütemben csökken, az új típusú nikotintartalmú és dohánytermékek világszerte, így hazánkban is terjednek. A dohányzás visszaszorítása érdekében te­hát Magyarországon erőteljesebb fellépésre van szükség. Ennek keretében fokozott fi­gyelmet kell fordítani a WHO Do­hány­zás-ellenőrzési Keretegyez­mé­nyé­ben (FCTC) foglaltakra. Nevezett dokumentum a do­hány­termékek adótartalmának nö­velését ajánlja, kimondja, hogy meg kell ál­lítani az új típusú nikotintartalmú és do­hány­ter­mé­kek térhódítását, és szorgalmazza, hogy az egészségügyben legyen szakmai követelmény a dohányzók leszokásának segítése. Jelen összefoglaló az aktuális hazai dohányzási szokások figyelembevételével ismerteti az egészségügy leszokástámogatással kapcsolatos feladatait.

HUN 2021;31(03-04)

Egészségpolitika

2021. MÁRCIUS 17.

Gyerekek és gyermekeket várók, tervezők – szabad-e oltani?

Úgy tűnik ebben a hazai álláspont egyértelmű, de számos országban már kismamákat oltanak. A jelenlegi szakértői vélemények szerint az mRNS-oltások nem veszélyesek a terhes kismamákra, de klinikai kísérletek hiányában ezt mégsem lehet százszázalékos biztonsággal állítani. Magyarországon éppen ezért nem ajánlják az oltást várandósoknak, de az Egyesült Államokban, Izraelben, vagy Angliában a kismamákra bízzák a döntést. Gyermekeknek egyelőre sehol sem adnak vakcinát.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2021. FEBRUÁR 24.

A magasvérnyomás-betegség előfordulása és kezelése frissen diagnosztizált familiáris hypercholesterinaemiás betegekben

NÁDRÓ Bíborka, DIÓSZEGI Ágnes, KOVÁCS Beáta, PARAGH György, PÁLL Dénes, HARANGI Mariann

A familiáris hypercholesterinaemia (FH) a koleszterinanyagcsere veleszületett zavarával járó kórkép, amelyet jelentősen emelkedett összkoleszterinszint (TC) és low density lipoprotein koleszterinszint (LDL-C), ennek következtében a szív- és érrendszeri betegségek korai megjelenése jellemez. A magas vérnyomás előfordulási gyakorisága FH-s betegekben nem tisztázott, de jelenléte független kockázati tényezője a cardiovascularis betegség kialakulásának. Megfelelő terápiája ezért kiemelt fontosságú ebben a nagy kockázatú betegcsoportban. Célul tűztük ki 86, szakrendelésünkön először megjelent, frissen diagnosztizált, lipidcsökkentő kezelésben még nem részesülő heterozigóta FH-s beteg (27 férfi, 59 nő, átlagéletkoruk 53,6±13,4 év) esetén a lipidszintek, valamint a dokumentáció alapján a magas vérnyomás előfordulásának és kezelésének értékelését. Az FH diagnózisát a Dutch Lipid Network kritériumrendszer alkalmazásával állítottuk fel. A betegek átlagos TC-szintje 8,49±1,7 mmol/l, átlagos LDL-C-szintje 6,11±1,5 mmol/l, átlagos high density lipoprotein koleszterin (HDL-C) szintje 1,62±0,5 mmol/l, míg a lipoprotein-(a)-szint mediánja 301 mg/l volt. Mindössze 33 beteg esetén diagnosztizáltak korábban magas vérnyomást (38,4%). Béta-blokkolót 23, ACE-gátlót 13, ARB-t 12, kalciumcsatorna-blokkolót 9, HCT-t 11 beteg kapott. 11 beteg részesült monoterápiában, 10 beteg kettős, 11 beteg hármas, míg 1 beteg négyes kombinált kezelést kapott. Az eredmények alapján a magasvérnyomás-betegség ebben a betegcsoportban valószínűleg aluldiagnosztizált, a javasolt kezelés pedig sem az alkalmazott szer típusát, sem annak módját tekintve nem felelt meg az aktuális terápiás irányelveknek. A magasvérnyomás-betegség szűrése és korszerű kezelése, tekintettel az FH esetén kialakuló korai érelmeszesedésre, jóval nagyobb figyelmet érdemel ebben a kiemelt kockázatú betegcsoportban.

HUN 2021;25(01)