Lege Artis Medicinae

Dohányzási szokások és leszokástámogatási feladatok Magyarországon. 1. rész

CSELKÓ Zsuzsa1, FÉNYES Márta1, CSÁNYI Péter1, BOGOS Krisztina1, KISS Judit2, DEMJÉN Tibor2

2021. ÁPRILIS 23.

Lege Artis Medicinae - 2021;31(03-04)

DOI: https://doi.org/10.33616/lam.31.006

Összefoglaló közlemény

Review

Korunkban a nem fertőző betegségek okozzák az emberiség közel 70%-ának halálát, amelyek hátterében minden esetben megtalálhatók a fő kockázati tényezők: a dohányzás, a fizikai inaktivitás, a túlzott alkohol­fogyasztás és az egészségtelen táplálkozás. A nem fertőző betegségek visszaszorítására globális cselekvési terv készült, amely – egye­bek mellett – azt a kívánta elérni, hogy 2010-hez képest 2025-ig 30%-kal csökkenjen a dohányzók aránya. Az Egész­ség­ügyi Világszervezet (WHO) ezen célkitű­zé­se – összhangban az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Fenntartható Fejlődési Célok ne­vű okmánya tartalmával (UN SDG 2030) – elő­irányozza, hogy Magyarországon ez az arány 2025-re 23% legyen. A jelenlegi do­hányzási arány (29%) és az előzetes becslések alapján ez nem teljesül. Komoly gondot jelent, hogy miközben a hagyományos dohánytermékek fogyasztása Magyar­or­szágon nem az elvárt ütemben csökken, az új típusú nikotintartalmú és dohánytermékek világszerte, így hazánkban is terjednek. A dohányzás visszaszorítása érdekében te­hát Magyarországon erőteljesebb fellépésre van szükség. Ennek keretében fokozott fi­gyelmet kell fordítani a WHO Do­hány­zás-ellenőrzési Keretegyez­mé­nyé­ben (FCTC) foglaltakra. Nevezett dokumentum a do­hány­termékek adótartalmának nö­velését ajánlja, kimondja, hogy meg kell ál­lítani az új típusú nikotintartalmú és do­hány­ter­mé­kek térhódítását, és szorgalmazza, hogy az egészségügyben legyen szakmai követelmény a dohányzók leszokásának segítése. Jelen összefoglaló az aktuális hazai dohányzási szokások figyelembevételével ismerteti az egészségügy leszokástámogatással kapcsolatos feladatait.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Korányi Pulmonológiai Intézet
  2. Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Népegészségügyi Főosztály, Dohányzás Fókuszpont

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Kinek a kezébe valók az SGLT-2-gátlók?

BENCZÚR Béla

A sodium-glucose cotransporter 2-inhibitorok (SGLT-2-gátlók) használata számos cardiovascularis (CV) kórképben (szívelég­telenségben, koszorúér-betegségben, szívinfarktus és stroke után) bizonyítottan előnyös, emiatt 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) évek óta részei az ajánlásoknak. A közelmúltban két klinikai vizsgálat is rávilágított arra, hogy az SGLT-2-gátlók mennyire jótékonyak a csökkent balkamra-funkcióval járó szívelégtelenségben (HFrEF) szenvedő betegekben, jelentősen csökkentve a szívelégtelenség miatti kórházi felvétel és a szív- és érrendszeri (CV) halálozás kockázatát, függetlenül attól, hogy a beteg diabeteses vagy nem. Ezáltal napjaink egyik legforrongóbb és legizgalmasabb kérdése tehető fel: Kinek a kezébe valók az SGLT-2-gátlók?

Lege Artis Medicinae

A hypertonia jelentősége a cardiovascularis halálozás megelőzésében

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia, mint önálló betegség, a legnagyobb mértékben járul hozzá a szív- és érrendszeri halálozáshoz, így megelőzésének, korai felismerésének, megfelelő kezelésének és többnyire élethosszig tartó gondozásának kiemelt népegészségügyi jelentősége van. Összefoglaló közleményünkben a hypertoniagondozás különböző as­pektu­saira mutatunk rá. Ismertetjük a Ma­gyar Hypertonia Társaság szűrő­prog­ram­jait, utalunk a gyógyszeres kezelés aktuálisan ajánlott formáira, illetve kitérünk a beteg­gel való együttműködéssel kapcsolatos tudnivalókra. Miután a nyugat-európai országokhoz képest jelentős az elmaradásunk a halálozási statisztikákban, így az is­me­ret­anyag minél szélesebb körű terjesztése ki­emelt jelentőségű.

Lege Artis Medicinae

Az SGLT-2-gátlók haszna: túl a glykaemiás hatáson

BALOGH Zoltán, SIRA Lívia

Az utóbbi években a nemzetközi és hazai ajánlásokban az életmód-terápia kiegészítéseként a metformin a 2-es típusú cukorbetegek első vonalbeli gyógyszeres kezelésének preferált készítményeként szerepel, ellenjavallat hiányában. A nátrium-glükóz-ko­transzporter-2-gátlók igazoltan lassítják a krónikus vesebetegség progresszióját, csökkentik a veseelégtelenség kialakulását, egyúttal csökkentik a pangásos szívelégtelenség miatti kórházi felvételi igényt és a szív- és érrendszeri halálozást a 2-es típusú cukorbetegekben, ez utóbbit főleg szekunder pre­ven­ció­ban. Jelenleg úgy tűnik, hogy a nagy cardiovascularis eseményeket és a renoprotektív hatást illetően a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók nem egységesek. Ezzel szemben a szívelégtelenség miatti hospitalizációs igényre gyakorolt kedvező hatás csoporthatásnak tekinthető. Az összefoglaló közleményben a szerzők áttekintik a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlókkal kapcsolatos újabb adatokat, és ezen készítmények lehetséges szerepét a közeljövőben.

Lege Artis Medicinae

Lipótmezei emlék. 1. rész

RIHMER Zoltán

„Mit jelentett számodra a Lipótmező?” Ismerőseim és barátaim gyakran kérdezték ezt tőlem az utóbbi évtizedben, vagyis, hogy milyen szerepet játszott életemben volt munkahelyem, az Országos Pszi­chiátriai és Neurológiai Intézet, vagy ahogyan sokan ismerték, a Lipótmező. Nehéz erre röviden válaszolni, de az biztos, hogy az ott eltöltött három és fél évtized mind szakmai, mind magánéletem tekintetében meghatározó jelentőségű volt. Mivel betegségem miatt közel tíz éve eltiltottak a dohányzástól, és többé nem vehetem számba a pipámat, úgy döntöttem, hogy számba veszem azon kedves emlékeimet, amelyek a Lipóton eltöltött 35 évem során orvosilag és emberileg is a legnagyobb benyomást tették rám.

Lege Artis Medicinae

Az intergenerációs stressz szerepe az anorexia nervosa hátterében

TÚRY Ferenc, PÁSZTHY bea

yermek- és ifjúkorban az anorexia nervosa kezelésében a családte­rápia alapvető terápiás módszernek számít. A családban előforduló stressztényezők kö­zött sokszor szembeötlőek a szülői és nagyszülői generációk kapcsolatának a feszültségei. Három esetet ismertetünk, amelyekben az anorexia nervosában szenvedő fiatal beteg családjában jelen lévő többgenerációs feszültségek fontos szerepet játszottak. A családterápia során a családi kapcsolatrendszer stressztényezőinek kezelése, a generációs kapcsolatok fó­kuszba állítása döntőnek bizonyult a terápiás eredmény elérésében. Az anorexia nervosa kezelésében a családterápia során nemcsak a nukleáris család feszültségeinek a felismerése és kezelése fontos, hanem a nagyszülői generációból fakadó, multi­ge­nerá­ciós átvitel során megjelenő kapcso­lati stresszeké is. Ezek kezelése történhet a nagyszülő bevonásával, vagy kizárásával is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és kezelési lehetőségei

LOSONCZY György

Az előrejelzések szerint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) már valószínűleg a 3. leggyakoribb korai halálok. Fő kiváltó oka a több évtizedes dohányzás, amelynek hatására nagy részben visszafordíthatatlan nagy- és kislégúti gyulladás és obstrukció, valamint pulmonalis interstitialis elastolysis következik be következményes emphysemával. Az intrathoracalis légúti obstrukció miatt a kilégzés (főként fizikai megterhelés során) nem teljes, a tüdő és a mellkas hi­per­­inflálódik. A légzőizmok munkája megsokszorozódik, kimerülésük a beteg sorsát megpecsételi. A COPD-s légzészavart elő­ször hypoxaemia kíséri normocapniával, később, amikor a dyspnoe már régóta fennáll, és a légzőizmok fokozatosan kimerülnek, hypercapnia jellemző (globális légzési elégtelenség). A fenntartó terápiában in­halációs hosszú hatású hörgőtágítók és inhalációs kortikoszteroid-kezelés biztosítja a légúti obstrukció bizonyos mértékű csökkenését, a légszomj enyhülését, az exacerbációk ritkulását és a jobb életminőséget. Az exacerbációk a progressziót felgyorsítják és a várható élettartamot megrövidítik. A ke­ze­lés legfontosabb eleme a dohányzás abbahagyása. Krónikus parciális légzési elégtelenségben tartós otthoni O2-terápia biztosítható. Az oxigén túladagolásával kapcsolatos hypercapnia megelőzése érdekében az adagolt O2-mennyiség pontos be­állítása kórházban történik.

Lege Artis Medicinae

A magyarországi dohányzásleszokást támogató telefonos tanácsadás

TÓTH Erzsébet, CSELKÓ Zsuzsa, DARWISH Diána, PATAKI Erika, BARTA Veronika , CSÁNYI Péter, BOGOS Krisztina

Az Országos Korányi Pul­mo­nológiai Intézet Dohányzás Leszokást Tá­mo­gató Módszertani Központja 2013 óta in­gye­nes segélyvonalat működtet, amelynek az a feladata, hogy a dohányzásról le­szokni vágyókat szakmai tanácsokkal lássa el, tájékoztatást adjon a leszokástámogatási lehetőségekről, programokról, az érdeklődőt szükség esetén a megfelelő egészségügyi ellátás keretei közé irányítsa. Meg­ha­tározott protokollt követve, a proaktív telefonos beszélgetés hat héten át tart, heti egyszeri alkalommal. A tanulmány az elmúlt hat év tevékenységét ismerteti. Retrospektív longitudinális vizsgálat. Az adatokat leíró statisztikai mód­szerrel elemeztük. A 2015-től 2020-ig ter­jedő időszakban 24 286 üzenet érkezett a telefonos tanácsadás üzenetrögzítőjére. Az érdeklődők megközelítőleg 55%-ával sikerült be­szélgetést kezdeményezni. Az ingyenesen, bárki számára elérhető segítség­nyújtó vonalat leginkább az alacsonyabb iskolai vég­zett­ségűek és nehezebb anyagi körülmények között élő emberek veszik igénybe. A segítségkérők nikotinfüggősége erős volt. A program különösen fontos azoknak a dohányzóknak, akik egyébként kevésbé részesülnének szakértői támogatásban. 2015–2020 között a programban résztvevők átlagos absztinencia aránya a pro­aktív hí­vásokat követően 16% volt. A ki­indulási absztinenciaarány 2015-ben 19% volt, ami 2020-ban visszaesett 6%-ra. Ezen időszakban a le­szokók arányának átlaga a féléves követésnél 13%, az egyévesnél 9% volt. Az alacsony leszokási arány egyik lehetséges oka, hogy a telefonos tanácsadási program csak a viselkedés változására tud hangsúlyt fektetni, közvetlen segítséget azonban nem ad a gyógyszeres támogatáshoz. Ezért az egészségügyi dolgozóknak kiemelt szerepük van abban, hogy ösztönözzék a dohányzót a leszokásra, és emellett a nikotinmegvonás kezelésére.

Lege Artis Medicinae

A dohányzás légzőrendszerünkre gyakorolt kedvezőtlen hatásának bemutatása a 2010-2018 között végzett hazai népegészségügyi szűrés adatai alapján

KÉKES Ede, DAIKI Tenno, DANKOVICS Gergely, BARNA István

A rendszeres dohányzás klinikai tünetek nélkül is strukturális változásokat okoz a tüdőszövetben és ez megnyilvánul a légzésfunkciós vizsgálatokban is. A 2010 és 2018 közötti időszakban végzett nép­egészségügyi szűrővizsgálat (MÁESZ) ki­lenc éve során 70 822 nő és 60 187 férfi esetében végeztünk spirometriás vizsgá­la­to­kat (PEF, FEV1, MEF25-75, FVC). Az elem­­zésnél a prediktív értékek százalékában fejeztük ki az egyes jellemző kóros elő­fordulási arányt. A kilégzett levegő szén-monoxid- (eCO) tartalmát (ppm-ben) 24 899 nő és 22 340 férfi esetében végeztük el. A COPD értékelő tesztet (kérdéssort) (CAT) 4166 nő és 3170 férfi töltötte ki. A spirometriás vizsgálatoknál a dohányzóknál mindkét nemben alacsonyabb értékeket találtunk mind a négy paraméter esetében. A férfiaknál mindig szignifikánsan kedvezőtlenebb értékeket mértünk. A kor előrehaladásával az értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A normális prediktív értékektől való eltérés, illetve a dohányzók és nem dohányzók közötti különbség a MEF25-75 és az FVC esetében volt a legnagyobb. A kilégzett levegő CO-tartalma (eCO) dohányzóknál minden korcsoportban szignifikánsan nagyobb, mint a nem dohányzók esetében. A kóros CAT-összpontszám dohányosok esetében szignifikán­san nagyobb volt. A légzésfunkciós szűrővizsgálatok még klinikai tünetek hiányában is korán jelzik a dohányzás káros hatását, illetve a COPD kialakulásának veszélyét.

Lege Artis Medicinae

Az alkoholbetegség és a dohányzás interdiszciplináris vonatkozásai az alapellátás szemszögéből

DARVAI László, RIHMER Zoltán, BALCZÁR Lajos, CSERHÁTI Zoltán, TÚRI Gergő, BÉLTECZKI Zsuzsa, KALABAY László, TORZSA Péter

Az alkoholbetegség, a dohányzás, a depresszió, a szorongás, a cardiovascularis betegségek és a 2-es típusú diabetes egymással komplex és többirányú összefüggésben vannak. Nemcsak egymásnak, hanem - nagyrészt a depresszióval való kapcsolatuk miatt - az öngyilkosságnak is rizikófaktorai. A depressziós és szorongásos betegségek sikeres terápiájának hatása nemcsak az öngyilkosság, hanem az alkoholbetegség, a cardiovascularis morbiditás, mortalitás és a dohányzás csökkentésében is szerepet játszik, ezért a megfelelő specifikus kezeléseknek az adott szakterületen érvényesülő eredményén túl a hatás (ha kisebb mértékben is) egy másik orvosi diszciplína területén is jelentkezik. Másrészről viszont a dohányzás visszaszorítása a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegségek stb. csökkenő mortalitása és morbiditása mellett a csökkenő suicid morbiditásban (suicid kísérletek), illetve mortalitásban, valamint a depresszió csökkenő morbiditásában is oki tényező lehet. Közleményünk célja, hogy tudatosítsuk ezen rejtett (egy másik szakterületen megbúvó) előnyöket az érintett szakmák és az egészségügyi finanszírozók, illetve döntéshozók számára is. A bemutatott adatok a pszichiátriai szakellátás finanszírozásának növelése mellett az alapellátás kompetenciájának az enyhe és középsúlyos (nem pszichotikus és nem suicidalis) depresszióra és szorongásos zavarokra való kiterjesztését is indokolják.

Lege Artis Medicinae

A médiatudatosság jelentősége a serdülők dohányzásában és alkoholfogyasztásában

PIKÓ Bettina, BALÁZS Máté Ádám, PAGE M. Randy

BEVEZETÉS - A tömegkommunikációs eszközök erős szocializációs hatást fejtenek ki a serdülőkorúakra, akik különösen fogékonyak a különböző üzenetekre ebben az életkorban. Ezért jelen kutatásunk középpontjába a serdülők médiatudatosságának megismerését helyeztük. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 546 makói serdülő vett rész; 288 (52,7%) nyolcadikos (13-15 éves) és 258 (47,3%) tizenkettedikes (17-19 éves), a minta 49,5%-a fiú, 50,5%-a lány volt. A kérdőív kiterjedt a szociodemográfiai változókra, a dohányzás és alkoholfogyasztás élet- és havi prevalenciájára, a szerfogyasztással kapcsolatos attitűdökre, valamint a médiatudatosságra. Ez utóbbi felméréséhez a Media Literacy skálát adaptáltuk, amely összesen 31 állítást tartalmazott. Faktoranalízist követően a szociodemográfiai változók és a magatartás szerint kétmintás t-próbával elemeztük a médiatudatosság faktorait. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a médiatudatosság- faktorok jól elkülönülnek a szociodemográfiai változók mentén, és még inkább a dohányzó vagy alkoholfogyasztó magatartás függvényében. A lányok és a fiatalabbak (akik körében a szerfogyasztás még ritkább) hajlamosabbak észrevenni a reklámokban és filmekben megjelenő szerfogyasztás rejtett üzeneteit, a dohányipar és szeszipar érdekeinek megjelenését a médiában. A nemdohányzók és az alkoholt nem fogyasztók lényegesen nagyobb mértékben vannak tisztában a média manipulációs hatásaival. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet a médiatudatosság jelentőségére a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás prevenciójában.