Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

A microalbuminuria vizsgálatának gyakorlati vonatkozásai diabetes mellitusban

JERMENDY György, FARKAS Klára, NÁDAS Judit, DARÓCZY Atilla, PÉTERFALI Éva

BEVEZETÉS – A microalbuminuria meghatározása nagy jelentőségű a cukorbetegség késői szövődményeinek minél korábbi felismerése szempontjából. Nincs egységes álláspont, hogy milyen vizeletmintából történjen a laboratóriumi mérés. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az albuminürítés vizsgálatának gyakorlati vonatkozásait megítélendő 192 felnőtt cukorbeteg (136 férfi, 56 nő; 1-es típus/2-es típus: 90/102, életkor: 51,4-10,8 év; diabetes mellitus fennállásának tartama: 15,3+9,1 év; testtömegindex: 27,9+4,6 kg/m2; HbAlci 8,54+1,46%; aktuális vérnyomás: 138+14/82+8 Hgmm; szérumkreatinin: 94+20 umol/l; X+SD) gyűjtött és egyszeri vizeletmintájának felhasználásával, ismételt (három héten belül háromszor elvégzett), párhuzamos méréssel meghatároztuk az időegységre vonatkoztatott albuminürítést, a reggeli első vizelet albuminkoncentrációját és az albumin-kreatinin hányadost. EREDMÉNYEK - Az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értéke alapján a betegek egyharmada (három méréssor: 31,2-30,7-34,4%) normoalbuminuriásnak (<30 mg/nap), több mint fele (55,8-57,3-53,6%) microalbuminuriásnak (30–300 mg/nap), fennmaradó részük (13,0-12,0 12,0%) macroalbuminuriásnak (>300 mg/nap) bizonyult. Az első-második és a második-harmadik mérési sorozatok eredményei között jó korrelációt tudtunk igazolni (időegységre vonatkoztatott albuminürítés: K=0,64, K=0,67; albuminkon centráció: K=0,60, K=0,62; albumin-kreatinin hányados: K=0,54, K=0,61). Az egymást követő mérések során az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értékét tekintve a betegek 79,7–81,2%-ánál, az albuminkoncentráció értéke szerint a betegek 77,1–77,6%-ánál, míg az albumin-kreatinin hányados alapján a betegek 74,5-78,6%-ánál az albuminuria ugyanazon stádiumát tudtuk megállapítani. A három mérési sorozat eredményei alapján az időegységre vonatkoztatott albuminürítés jó korrelációt mutatott az albuminkoncentráció értékével (K=0,54, 0,54, 0,57), illetve az albumin-kreatinin hányadossal (k=0,49, 0,47, 0,54). Az időegységre vonatkoztatott albuminürítést összehasonlítási alapnak tekintve, az összesített mérési sorozat alapján az albuminkoncentráció szenzitivitása 79,3%, specificitása 69,5%, az albumin-kreatinin hányados szenzitivitása 74,6%, specificitása 68,8% volt. KÖVETKEZTETÉS - A standard módszernek tekinthető, gyűjtött vizeletet igénylő, időegységre vonatkoztatott albuminürítés meghatározása mellett az egyszerűbben kivitelezhető mérési módszerek (reggeli első vizeletből albuminkoncentráció vagy albumin-kreatinin hányados meghatározása) is hasznosíthatók a cukorbetegek gondozásában, a nephropathia diabetica korai felismerése érdekében.

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(02)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁJUS 20.

Első Magyar Stroke Konferencia

Neurodiagnosis in storke disease. Összehasonlító izotópdiagnosztikai vizsgálatok SPECT-tel cerebrovascularis kórképekben. Az arteria cerebri media áramlásának monitorozása transcranialis doppler szonográfiás módszerrel nyaki carotis rekonstrukciós műtét alatt. Értényezők és laboratóriumi leletek összefüggése agyi keringészavarokban. Az autoregulációs rezervkapacitás mérése TCD és SPECT módszerrel. SPECT-rCBF vizsgálatok eredménye különböző lokalizációjú és időtartalmú cerebralis infarctusban. SPECT-rCBF (Tc 99mHMPAO) a krónikus cerebrovascularis betegségek collateralis vizsgálatában. SPECT vizsgálatokkal észlelt agyi érbetegségre utaló eltérések parkinson betegségben. Pathophysiological basis for a correct therapeutic approach in acute cerebral ischaemia. Neuropszichológiai vizsgálatok stroke betegekkel. Elhunyt stroke betegek autopsziás vizsgálata. Lacunaris stroke: klinikopatológiai értékelés. Cerebrovascularis megbetegedések, ultrahang és angiográfiás diagnosztikus lehetőségei. A supraaorticus ultrahang vizsgálatok, angiográfia és a klinikai tünetek korrelációja. Nyaki duplex ultrahang vizsgálataink a dsa angiográfia és a műtéti leletek tükrében. Az arteria cerebri media és arteria cerebri anterior áramlásának vizsgálata a haematokrit függvényében. Az alvás mint a stroke rizikófaktora? Érelváltozások familiaris systemás amyloidosisban. Véralvadás inhibitorok szerepe a stroke etiopatogenezisében. Regionális agyi áramlásváltozások követése akut stroke eseteiben, új lehetőség terápiás alcsoportok elkülönítésére. A gyermekkori stroke etiológiája. Cardialis eredetű cerebralis embolisatio. A mitralis prolapsus szerepe fiatal nők cerebrovascularis megbetegedéseiben. Kardiális okkal magyarázható ischaemiás vascularis laesiok osztályunk egyéves anyagában (1991). Néhány javaslat a stroke program gyakorlati megoldásához. Endothel-függő agyi érválaszok véreztetéses hypotensiót és retranszfúziót követő károsodásának mechanizmusa. Az agyi autoregulációs válasz dinamikájának vizsgálata normotensiv és spontán hypertensiv patkányokban. "whole-cell patch-clamp" analízis: Hypoxiás változások a ca1 pyramis sejtekben. A véráramlás és a metabolizmus kapcsoltsága agyi ischaemiában macskán. Cerebroprotektív vegyületek 3-érlekötéses agyi ischaemiás modellen. Effect of levemopamil on EEG changes and cerebral infarct size due to focal ischemia in the cat. Az agyi mikrokeringés közelítő matematikai modelljének vizsgálata az agyi ischemiás betegek kezelésének szempontjából. Current approaches in the specific treatment of acute ischemic stroke. Az atenolol szerepe a stroke megelőzésében. Korai eredmények és tapasztalatok az arteria carotis interna everziós endarterectomiájával. Carotis restenosis miatt végzett műtétek az ér- és szívsebészeti klinika anyagában. Nimodipin kedvező hatása fokális agyi ischaemiában. Autoregulációs rezervkapacitás változása endarterectomia után. Polyglobuliás krónikus cerebrovascularis betegek gondozása. 1989. Január 1.-től 1991. December 31-ig a klinikánkon végzett carotis rekonstrukciós műtétek intra- és posztoperatív problémáinak retrospektív vizsgálata. Indications and late results of ptfe interposition of the internal carotid artery (ica). Nemzeti stroke program alkalmazhatósága kórházi gyakorlatban. Együttműködési lehetőségek angiológiai és neurológiai osztályok között a cerebrovascularis betegek ellátásában A családi orvos és a cerebrovascularis ambulancia együttműködése a rizikófaktorok szűrésében. Duplex scan szerepe a stroke ellátásban. Cerebrovascularis betegek követéses vizsgálata spektrális EEG analízissel. A nyaki erek duplex ultrahang vizsgálatával szerzett tapasztalataink. Duplex scan és kvantitatív EEG vizsgálatok jelentősége agyi occlusio, valamint stenosis eseteiben. EEG mapping cerebrovascularis kórképekben. Kiterjedt cerebralis infarctusok CT képének változása az idő függvényében. Az afázia magyar nyelvi sajátosságai. Az organikus agyi károsodások okozta pszichés zavarok neuropszichológiai rehabilitációja. Kis agytörzsi vérzések. Agyi arteriosclerosis a csengersima '92 vizsgálatban: rheoencephalográfiás adatok. A stroke-diagnosztika útvesztői (három betegünk kórtörténete kapcsán). Post-stroke depresszió. A lacunaris stroke. Cerebrovascularis kórképek fiatal korban. Carotis ,morfológiai elváltozások és reológiai kockázati tényezők cerebrovascularis betegségekben. Prognosztikai tényezők spontán intracerebralis vérzésekben. Az arteria cerebri media és arteria cerebri anterior transcranialis doppler vizsgálata egyoldali arteria carotis interna occlusioban. Életesemények és stroke (előzetes vizsgálatok). Demencia adatok a csengersima '92 vizsgálatban. Stroke rizikófaktorok, neurózis, depresszió és szorongás a csengersima '92 vizsgálatban. Az everziós endarterectomia (EEA) mint új műtéti módszer a carotis interna stenosisok megoldásában Bal subclavia occlusio által okozott jobb carotis területi intracerebralis steal. Goretex graft interpositio az arteria carotis interna sebészetében: indikáció és késői eredmények. Lassú hypoxia lipidperoxidációs háttere. Agyi érbetegségek kórházi morbiditása. Rizikófaktorok előfordulása cerebrovascularis megbetegedésekben. Rizikófaktorok az agyi vascularis károsodásának kialakulásában elemzés „budapesti stroke adatbank" alapján. Stroke és rizikófaktorai - különös tekintettel a cardialis betegségekre - osztályunk 2 éves anyagában. Agyi éreredetű betegségek előfordulása osztályunk 10 éves gyakorlatában. Cerebrovascularis betegforgalom a kecskeméti megyei kórházban. A stroke és ellátása neurológiai osztályon Salgótarjánban és vonzáskörzetében(10 éves visszatekintés). Folyamatos számítógépes vérnyomáskövető rendszer - új módszer a stroke-betegek ellátásában. Agyi arteriosclerosis a csengersima '92 vizsgálatban: Doppler adatok.

HUN 1993;46(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

A mikroalbuminuria gyakorisága hypertoniás inzulin-dependens cukorbetegekben

BIBOK György, TAMÁS Gyula, KERÉNYI Zsuzsa, BALÁZS Ottó, TÓTH Jenő

Szerzők 60 év alatti, hypertoniás, inzulin-dependens cukorbetegekben vizsgálták az albuminuria előfordulását. 469 rendszeres gondozás alatt álló beteg közül 76 volt hypertoniás (16,2%). Közülük 62 beteg vizelet albumin ürítését vizsgálva (3x24 órás vizelet, immunoturbidimetriás módszer) 15 betegnél (24%) találtak mikroalbuminuriát (albumin exkréciós ráta (AER) 30–300 mg/die), 11 betegnél (18%) makroalbuminuriát (AER>300 mg/die); 36 beteg esetében (58%) nem találtak kóros albumin ürítést (AER<30 mg/die). Nem volt szignifikáns különbség az egyes csoportok között a betegek korában, a betegség időtartamában, valamint szénhidrát-anyagcseréjük beállításában (HbA1c). A hypertonia-tartam a normoalbuminuriás csoportban volt – nem szignifikáns módon – a leghosszabb. A hypertonia miatt kezeltek/nem kezeltek aránya a normoalbuminuriás csoportban 23/13, a mikroal buminuriásban 12/3, a makroalbuminuriásban 11/ O volt. A makroalbuminuriás csoportban mért maximális systolés és diastolés vérnyomásérték mégis szignifikánsan meghaladta a normoalbuminuriás csoportét (p<0,01). A normoalbuminuriás hypertoniás betegek egyharmadának nem volt szemfenéki eltérése. A proliferatív retinopathia és a vakság előfordulási gyakorisága és súlyossága az albuminuria fokával arányosan nőtt. Eredményeik arra utalnak, hogy az inzulin-dependens diabetes mellitusban kialakuló hypertonia patogenetikailag heterogén. Az betegek jelentős részében a hypertonia nem követi, hanem megelőzi a nephropathia kialakulását. A mikroalbuminuria nélküli hypertonia inzulin-dependens diabetes mellitusban valószínűleg jobb prognózisú, esszenciális hypertonia forma.

HUN 1993;3(04)