Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁJUS 01.

Retinalis góccal induló felnőttkori panencephalitis nodosa szokatlan kórlefolyással

POHL Ödön, REMENÁR László, HAITS Géza

Szerzők egy 20 éves férfi esetét ismertetik, akinél a pathologiai lelet a panencephalitis nodosa typusos képét mutatta. Klinikailag figyelemre méltó atypusos lefolyást észleltek. A halált 3 évvel megelőzően – mint legelső tünet — előbb a jobb, majd a bal szem súlyos látásromlása lépett fel. A szemfenéken retinalis oedema, vérzések, igen kifejezett retinalis érbeszűkülések, vascularis typusú látótérkiesés, később papilla-decoloratio, és chorioretinitises gócok voltak észlelhetők. Psychiatriailag figyelemre méltó volt a lassú személyiséghanyatlás intellectualis téren, és a halált megelőző hetekben a katatoniás stuporra emlékeztető nagyfokú indítékszegénység. Neurologiai szempontból kiemelik, hogy a kóros mozgások csak a végstádiumban, és akkor is csak abortív formában jelentek meg. A szerzők a korai szemtünetek alapján feltételezik az atypiás ocularis kezdeti stádium lehetőségét panencephalitis nodosa kapcsán, és permeabilitás-pathologiai és anoxiás-vasalis mechanizmusokat tesznek felelőssé mind a szemészeti, mind a cerebralis elváltozások létrejöttéért.

HUN 1966;19(05)

Ideggyógyászati Szemle

1965. JÚNIUS 01.

A szemfenéki pangás jelentősége zárt koponyasérültek diagnosztikájában

ÁFRA Dénes, NAGY Vilmos

Szemfenéki pangás jelentkezett 259 zárt koponyasérült közül 43 esetben 1—6 héttel a baleset után. A subacut szakban 44 intracranialis haematoma közül 9 járt pangásos papillával, míg 103 térszűkítő vérzés nélküli sérültből 11 esetben fordult elő azonos fundus elváltozás. A chronicus periódusban a szemfenéki pangás egy kivétellel mindig subduralis haematoma jelenlétében lépett fel. A haematoma nélküli pangással járó sérültek vizsgálati leleteiben mérsékelt tudatzavar, neurológiai góctünetek, ennek megfelelő EEG-elváltozás és kóros liquorértékek szerepeltek. Az elvégzett kontraszt-vizsgálatok két kivétellel normális képeket adtak. Az egy esetben mérsékelt, a második betegben kifejezett érdislocatio az AP- angiogrammon a 14 nap után végzett kontrolikor megszűnt. A subacut szakban jelentkező szemfenéki elváltozás diffus, vagy körülírt posttraumás cerebralis oedema tüneteként értékelhető, mely mindenkor szerepet játszik a klinikai kép alakulásában. Intracranialis vérzés gyanúja miatt feltétlenül kontraszt-vizsgálat (carotis angiographia) elvégzését teszi szükségessé.

HUN 1965;18(06)

Ideggyógyászati Szemle

1964. NOVEMBER 01.

Hereditaer cerebello-lentalis degeneratio oligophreniával (Marinesco—Sjögren-syndroma )

DR MÁTTYUS Adorján, DR BOHÁR Anna, DR KISZELY Katalin

Fiú testvérpár, 14 és 11 évesek. Lábraállásuk óta fokozódó járászavar, majd előrehaladó kézügyetlenség. Mindkettőjüknél pyramis és cerebellaris tünetek kombinációja található, az idősebbnél a spasticus, a fiatalabbnál a cerebellaris összetevő túlsúlyával. Mentális imbecillitas. Cataracta coerulea. A 3 éves időközzel végzett psychologiai vizsgálatok alapján a szellemi fejlődés stagnál, ezzel az I. Q. romlik, anélkül, hogy ebből dementiára lehetne következtetni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a syndroma első észlelője Moravcsik professzor volt. A polymorph klinikai kép miatt abortiv esetek előfordulását is el kell fogadnunk.

HUN 1964;17(11)

Ideggyógyászati Szemle

1964. ÁPRILIS 01.

A csökkenő EEG-focus mechanismusáról

DR TOMKA Imre, DR NAGY Vilmos, DR BAUMANN Piroska

Szerzők két eset kapcsán az organicus agyi károsodásoknál ritkán észlelhető csökkenő EEG-focus mechanizmusát tárgyalják. Az egyik esetben — glioblastoma multiforme — a hirtelen kialakult cerebralis oedema erősítette fel a tumor okozta elektrographiás eltéréseket, majd ennek megszűntével a diffus abnormitások eltűntek, s a gócos eltérés jelentősen csökkent. A másik betegnél totálisan eltávolított meningeoma residualis laesiós activitását erősítették fel az időközben fellépett epilepsiás rohamok. Ez utóbbiakban anticonvulsiv therápiára való megszűnte után a görbe újra csupán a minimális laesiós maradvány jeleit mutatta. Ezzel kapcsolatban szerzők rövid áttekintést adnak az organicus károsodások EEG-activatiós módszereiről.

HUN 1964;17(04)

Ideggyógyászati Szemle

1963. FEBRUÁR 01.

A polymyositis pseudomyopathiás formájáról

DR. BEKÉNY György

Szerző az irodalmi adatok és tíz saját esete alapján tárgyalja dystrophia musculorum progressiva (DMP) és a polymyositis (PM) pseudomyopathiás formájának elkülönítését. Proximalis izomsorvadás és gyengülés esetében polymyositises eredetre a következő sajátságok hívják fel a figyelmet: A lefolyásban PM-re utal a viszonylag heveny kezdet, gyors kialakulás, jelentősebb spontán vagy gyógyszerre bekövetkező javulás, remittáló lefolyás. Tőbbéves, sőt évtizedes állandó lassú progressio sem zár azonban ki pseudomypathiás PM-et (vagy izom-sarcoidosist), mert a pseudomyopathiás PM esetek jórésze chronikus lefolyású. Az izomelváltozás terén több esetünkben PM-re jellemzőnek találtuk, hogy jólfejlett izomzatú egyénen ép izmok szomszédságában súlyosan érintett izmok voltak láthatóak. Erősen PM mellett szól a dysphagia, a sternocleidomastoideusok gyengülése, az izomelváltozások jelentősebb oldalasymmetriája, myasthenia-szerű zavar jelenléte, az izmok spontán és nyomási fájdalmassága. A PM EMG-képére myogen és neurogen jelek együttese jellemző. A legfontosabb adat az izombiopsiával kimutatható gyulladások szövettani elváltozás. Nagy diagnosztikai nehézséget jelenthetnek azonban a nem polymyositises eredetű sejtes beszűrődések, másrészt az olyan PM esetek, melyeknek egész lefolyása alatt vagy végállapotában hiányzanak az ún. gyulladásos elváltozások. Fontos jel lehet bőrelváltozás és oedema jelenléte (dermatomyositis). A laboratóriumi leletek közül a legfontosabb a PM mellett szóló adat a hypergamma-globulinaemia. PM valószínűségét támogató tünet a hyperhidrosis, subcutan vagy izombeli mészárnyék a röntgenfelvételen, rosszindulatú daganat jelenléte. A pseudomyopathiás PM bármely életkorban jelentkezhet. 25-30 év feletti kezdet DMP elllen szól. Az ún. késői vagy menopausalis izomdystrophiák jelentős része a pseudomyopathiás PM-ekhez tartozik.

HUN 1963;16(02)