Ideggyógyászati Szemle

Hereditaer cerebello-lentalis degeneratio oligophreniával (Marinesco—Sjögren-syndroma )

DR MÁTTYUS Adorján1, DR BOHÁR Anna1, DR KISZELY Katalin1

1964. NOVEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1964;17(11)

A kórkép nem csupán ritkasága miatt érdemel tárgyalást, hanem azért is, mivel az általános nézettel szemben első leírója Moravcsik Ernő professzor volt. A következőkben egy testvérpárt ismertetünk, akik 1963. X. 29—XII. 18-ig voltak a Heim Pál kórház Idegosztályán kezelés alatt.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapest Fővárosi Tanács Heim Pál Kórház

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Tónusos rohamok

DR AMBRÓZY György

Tónusos rohamnak (TR) azt a jelenséget nevezzük, melynél egy, vagy több végtag, esetleg törzsizomzat akaratlan, rövidebb-hosszabb ideig tartó tónusfokozódása észlelhető. A rohamot gyakran érző vagy psyches inger váltja ki, a tónusfokozódás eloszlása, a végtagok helyzete változó, izomfájdalommal járhat.

Ideggyógyászati Szemle

Posttraumas fejfájás EEG vonatkozásai

DR BOCZÁN János, DR OSZLÁNSZKY Ottó

Borsod megyében hivatalos statisztikák szerint évente közel ezer ember szenved eszméletvesztéssel járó fejsérülést, így a fejtraumák után visszamaradt panaszok - elsősorban fejfájás - mibenlétének tüzetesebb EEG vizsgálata egyre inkább aktualitást nyert napjainkban.

Ideggyógyászati Szemle

Klinikai tapasztalatok Frenolonnal

DR KISS Zoltán

A chlorpromazinnál kevésbé toxicus, de vele egyenlő vagy még jobb hatású vegyületek kutatá a során állították elő a Phenothiazin-ké zítményekct: a perphenazint (Trilafon- e-hering, Decentan-Merck, Thilatazin-EGYT) és a perphenazin trimetoxi henzoesava e terét: a Frenolont (Fr.)

Ideggyógyászati Szemle

REFERÁTUMOK

Wilder Penfield úttörő munkája óta a nehezen befolyásolható temporalis lebenyi epilepsiák sebészi gyógyításának lehetősége az érdeklődés előterében áll. A szerzők 100 operált beteget követtek a műtét után 2—10 évig terjedő időszakon át.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Egy történelmi eset 1909-ből: Tegnap és ma (kvíz)

MEZEI Zsolt, ILLÉS Zsolt

A kvízben szereplő eset egy 1909-ben publikált közleményből származik, ami 3 beteg kórtörténetét ismerteti. Az első eset egy 11 éves fiú története. Családjában asthmán és tüdőbetegségen kívül egyéb nem fordult elő. Első életéveiben bélhurut, fejfájás, orrvérzés szerepelt. Négy hónappal kórházi felvétele előtt fáradékony és gyenge lett: lefeküdt, amikor az iskolából hazaért, és nem játszott. Majd mivel váratlanul – a közlemény szerint „egy szép napon” – körülbelül egy teáskanálnyi vért hányt, kórházi felvételre került. Vizsgálatakor hallgatózással kórosat nem észleltek: nem köhögött, az orrban, székletben vér nem volt, hereditaer luesre gyanú nem merült fel. A vizeletben albumint, cukrot nem találtak. A közel 4 hónapos kórházi kivizsgálás alatt fokozatos hőemelkedés és mérsékelt láz jelentkezett, ami egy alkalommal 39 fokig emelkedett. Az első hőmérséklet-emelkedéssel egy időben először a bal, majd rövidesen a jobb oldalon is iridocyclitis és „neuritis optica” alakult ki. A papillaoedemával és exsudatummal jellemzett gyulladásos tünetek 2 hónapig változatlanok voltak, de elbocsátáskor a visus már 6/6 volt. Három héttel a felvétel után előbb a jobb, majd a bal oldalon fájdalommal kísért parotisduzzanat jelentkezett, ami több hónap után fokozatosan szűnt meg.

Ideggyógyászati Szemle

Multiplex ischaemiás stroke Osler-Rendu-Weber-kórban

SALAMON András, FARAGÓ Péter, NÉMETH Viola Luca, SZÉPFALUSI Noémi, HORVÁTH Emese, VASS Andrea, BERECZKY Zsuzsanna, TAJTI János, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, ZÁDORI Dénes

A hereditaer haemorrhagiás teleangiectasia (HHT, Osler-Rendu-Weber-kór) olyan autoszomális domináns módon öröklődő, több lehetséges gén mutációja által okozott megbetegedés, amit az arteriovenosus rendszer több szervben is megjelenő malformációja jellemez. A klinikai diagnózist a Curaçao-kritériumok [1. spontán, visszatérő epistaxis; 2. karakterisztikus lokalizációban elhelyezkedő teleangiectasiák (ajak, szájüreg, orr, ujjak); 3. visceralis laesiók (gastrointestinalis, pulmonalis, cereb­ralis, spinalis); 4. elsőfokú érintett családtag] alapján állíthatjuk fel. A jelen közlemény célja Magyarországon elsőként egy multiplex ischaemiás stroke-kal társuló, genetikailag igazolt HHT-s eset ismertetése. 70 éves nőbetegünk gyermekkora óta súlyos orrvérzésektől szenvedett, felnőttkorára gastrointestinalis vérzései jelent­keztek. Bőrtünetei életének 5. évtizedében jelentkeztek a típusos lokalizációkban. Osztályunkra eszméletvesztéses rosszullét, fluktuáló beszédzavar, valamint nyelészavar miatt került. Az angiográfiás felvételekkel is kiegészített koponya-MRI több lokalizációban igazolt arteriovenosus malformációt, valamint szubakut multiplex ischaemiás laesiónak megfelelő eltéréseket. Az EEG-vizsgálat lassult elektromos tevékenységet mutatott a bal frontális lebenynek megfelelően. A beteg neuropszichológiai állapotfelmérése során az anterográd memória és a végrehajtó funkciók érintettsége volt valószínűsíthető. A beteg részletes kivizsgálása során a bal tüdőfélben arteriovenosus malformációt diagnosztizáltak. Genetikai diagnosztika során az endoglin gén 7. exonjában a 834. pozícióban egy heterozigóta formában jelen lévő timinduplikáció igazolódott, ami kereteltolódás révén egy korai stop kodon kialakulását eredményezte. Az ismertetett eset nagymértékben hasonlít a szakirodalomban már leírtakhoz és a multidiszciplináris együttműködés jelentőségére hívja fel a figyelmet a HHT-s betegek ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

[Akut motoros és szenzoros axonalis neuropathia képében jelentkező Sjögren-szindróma]

ETHEMOGLU Ozlem, KOCATÜRK Özcan, TARINI Zeynep Emine

[A Sjögren-szindróma (SS) autoimmun betegség; a könny- és nyálmirigyek mononukleáris sejtes infiltrációval járó pusztulása a szem és a száj szárazságát eredményezi. Az SS-ben látott leggyakoribb neurológiai tünet a perifériás neuropathia. Az első alkalommal akut fulmináns perifériás neuropathia képében jelentkező SS igen ritka. Bemutatjuk egy 42 éves nőbeteg esetét, akinél az SS akut motoros és szenzoros axonalis neuropathia képében jelentkezett. A beteg parciális választ produkált intravénás immunglo-bulin-kezelésre, majd kortikoszteroid-terápia bevezetése után jelentős klinikai javulást ért el.]

Magyar Immunológia

SS-A(Ro) és SS-B(La) autoantitestek elõfordulása szisztémás lupus erythematosusban

SALLAI Krisztina, NAGY Eszter, GERGELY Péter

BEVEZETÉS - A tanulmány célja annak vizsgálata volt, milyen kapcsolat van szisztémás lupus erythematosusban a klinikai kép, valamint az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitestek jelenléte között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Szisztémás lupus erythematosusban szenvedõ 200 beteg adatait elemezték. Az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitesteket enzimimmunesszével határozták meg. EREDMÉNYEK - A betegek 40,5%-ának volt az SSA( Ro) vagy az SS-B(La) antitestekre pozitív az eredménye („pozitív” csoport), ezek többségénél mindkét antitest megtalálható volt. A betegek 16,5%-ának lelete volt csak az SS-A(Ro) antitestre, míg csupán 2%-a csak az SS-B(La) antitestre pozitív. Az arthritis, a szekunder antifoszfolipid-szindróma és a hematológiai eltérések elõfordulásának tekintetében a „pozitív” és a „negatív” csoport között nem volt szignifikáns különbség, a serositis a „pozitív” csoportban valamivel gyakrabban fordult elõ. A bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticaria- (urticariform) vasculitis gyakrabban, a veseés a központi idegrendszeri involvatio - kivált ezek súlyos formái - viszont ritkábban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. A szekunder Sjögren-szindróma csak a „pozitív” csoportban fordult elõ. Az Sm, az RNP és az Scl-70 antitestek is gyakrabban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. KÖVETKEZTETÉS - Az SS-A(Ro) vagy az SS-B(La) antitesteknek szisztémás lupus erythematosusban prognosztikai jelentõsége van; az antitestre pozitív eredményű betegek között gyakoribbak a bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticariavasculitis, valamint a szekunder Sjögren- szindróma, viszont ritkábbak a súlyos vese- és központi idegrendszeri manifesztációk.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A vékonyrost-neuropathia elemzése

PÁL Endre

Bevezetés: A vékonyrost-neuropathia a perifériás idegek vékony rostjainak szelektív károsodása miatt alakul ki. Számos gyakori betegség okozhatja, beleértve a cukorbetegséget, az autoimmun és endokrin rendellenességeket, de genetikai elváltozások miatt is előfordulhat.

Módszerek: Nyolcvanöt, bőrbiopsziával bizonyított vékonyrost-neuropathia esetét elemeztük. A betegek részletes elektrofiziológiai, laboratóriumi vizsgálatokon esetek át, hogy a neuropathia típusát és okát megállapíthassuk. Csak azokat a betegeket vontuk be a vizsgálatba, akiknél az ENG-vizsgálat nem igazolt vastagrost-érintettséget. A bőrbiopszia értékelése nemzetközi standardok alapján történt.

Eredmények: Negyvenegy beteg (48%) esetében a neuropathia idiopathiás volt; a szekunder típusok közül a hypothyreosis (9,4%), a diabetes mellitus (7%), a cryoglobulinaemia (7%), a MGUS (4,7%), a Sjögren-betegség (3%) és a paraneoplasticus neuropathia (3%) voltak a leggyakoribb okok. A betegek kétharmada (68%) nő volt, a szekunder típus 8 évvel később kezdődött, mint az idiopathiás. Az esetek túlnyomó többségében (85%) az eloszlás hosszúságfüggő mintázatot követett. Az intraepidermalis rostsűrűség hasonló volt idiopathiás és szekunder formákban is. Szignifikánsan súlyosabb patológiát találtunk a férfiaknál és a cukorbetegekben.

Következtetés: Vizsgálatunk a nemzetközi adatokkal összhangban a betegek felénél tudott etiológiai tényezőt megállapítani. Megerősítettük a vékonyrost-károsodás által okozott neuropathiás tünetek jelentőségét sok klinikai állapotban, a nemek közötti különbségeket és a súlyos vékonyrost-patológia előfordulását a diabetes mellitusban, ami az egyik leggyakoribb oka a perifériás neuropathiának.