Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1996. NOVEMBER 20.

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

HUN 1996;49(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JÚLIUS 20.

Transcranialis dopplerrel mért agyi vérátáramlásisebesség-változások subarachnoidealis vérzést követő vasospazmus időszakában

BARZÓ Pál, BORDA Lóránt, VÖRÖS Erika, KISS Mariann, BODOSI Mihály, DÓCZI Tamás

A szerzők 22 aneurysma eredetű, lágyagyhártya alatti vérzés miatt az akut szakban felvett betegről számolnak be, akiknél a folyamatos áramlásisebesség-mérés adatait összevethették a klinikai állapottal és a CT-leletekkel. Azt találták, hogy a subarachnoidealis vérzést követő második napon már a betegek harmadában a későbbi spasmus kialakulására utaló, 90 cm/sec-nál nagyobb áramlási sebesség észlelhető, elsősorban azon az értörzsön, amelyen az aneurysma ül. A spasmus teljes megszűnése 3-4 hét múltán várható. A spasmust előjelző sebességnövekedés rendszerint 2 nappal (1-6 nap) a releváns klinikai tünetek megjelenése előtt már regisztrálható. Megállapították, hogy későbbi betegséglefolyás során csak akkor jelentkezett spasmus, ha a CT-vizsgálat jelentős vérmennyiséget talált a bazális ciszternákban vagy subarachnoidealisan. Mindezek alapján úgy vélik, hogy a transcranialis Doppler-szonográfia a lágyagyhártya alatti vérzésben szenvedők diagnosztikájából és ellenőrzéséből nem hagyható el.

HUN 1993;46(07-08)

Lege Artis Medicinae

1992. AUGUSZTUS 26.

A blepharospasmus és hemifacialis spasmus előfordulási gyakoriságának becslése magyarországon

BIHARI József, TOMCSIK Miklós, BENYÓ Gábor

Szerzők megbecsülik két fokális dystonia, a blepharospasmus és hemifacialis spasmus gyakoriságát Magyarországon, az orvoshoz fordulási morbiditási adatok alapján. Hasonló adatok fokális dystoniákról az irodalomban nem ismertek. Az epidemiológiai felmérésnek felkutatás, gondozás céljából volt jelentős szerepe, mivel e betegségek terápiájában botulinustoxin injekciókkal kiváló eredmények érhetők el.

HUN 1992;2(08)

Ideggyógyászati Szemle

1992. MÁJUS 01.

BOTULIN A TOXIN JELENTŐSÉGE FOKÁLIS DISZTÓNIÁK KEZELÉSÉBEN

DR BIHARI Katalin

A fokális disztóniák, elsősorban a blefarospazmus, hemifaciális spazmus és a nyaki disztóniák (pl. tortikollisz) kezelésében ma már világszerte elismerten a legjobb módszer a botulin A toxin injekció.

HUN 1992;45(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Beszámoló a Japán Idegsebészeti Társaság kumamotói 37. Kongresszusáról

DR. JULOW Jenő

Az előadások közül csupán néhány érdekeset kiragadva: Sato, O. (Kanto, Postás Kórház), valamint Kondo, A. (Fukui Vöröskereszt Kórház) egymástól függetlenül ismertették filmvetítéssel is kiegészítve Janetta műtéti módszerének alkalmazását hemifacialis spasmus és trigeminus neuralgia esetek során. Kedvező tapasztalataikat Kudo, T. (Hirosaki) is megerősítette. Hakuba, A. (Osaka) transmandibularis és translingualis (!) elülső cervicalis dekompressziós módszerével, melyet szintén filmmel illusztrált, a jelenlevők nagyrésze nem értett egyet, pl. Csikao Nagasima, e terület sebészetének egyik kiemelkedő specialistája sem. Takeda, F. (Szaitama Megyei Onkológiai Intézet) csillapíthatatlan fájdalom esetén transnasalis ethanol hypophysectomiát végez. Műtétje után betegein a hypothalamus tünetek szinte minden variációja észlelhető volt, s módszerével a kongresszus egyetértése ellenére sem érthetünk egyet. Oda, T., Mita, R., Iwabuchi, T. (Hirosaki) több száz szteroid radioimmunoassay vizsgálatának eredménye, hogy az idegsebészeti betegek stressz ulcusa nem szteroid fekély, azt glucocorticoidok adásával, az esetek túlnyomó részében meg lehetett előzni (20 eset).

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1977. OKTÓBER 01.

A szem alkalmazkodási reflex-spasmusának organikus esete

DR BRASCH András, DR MÁRKUS Attila

A szerzők agytörzsi lokalizációjú encephalitis okozta alkalmazkodási reflex-spasmusról számolnak be. Összefoglalják az eddig közölt betegeket és a reflex-spasmus eredetére vonatkozó hipotéziseket. Betegük kapcsán megerősíteni vélik azt a feltételezést, hogy az alkalmazkodási reflex görcse, amennyiben organikus zavar okozza, az agytörzs működésének zavarát jelzi.

HUN 1977;30(10)

Ideggyógyászati Szemle

1967. FEBRUÁR 01.

Agyi aneurysmák ruptúrája, illetve műtéte kapcsán létrejött angiospasmus és hypothalamus laesio

OROSZ Éva, PÁSZTOR Emil, JUHÁSZ János

Munkánk 190 vertificált carotis-rendszer aneurysmás beteg észlelése alapján készült. Vizsgálataink célja az aneurysma ruprurával kapcsolatos angiospasmusok és a hypothalamus károsodás tanulmányozása volt. Az angiospasmus vonatkozásában 144 beteg klinikai adatait és angiogrammjait dolgoztuk fel. Megállapíthattuk, hogy az aneurysma rupturához társuló vasospasmus a rupturát csak nem mindig kíséri, a vérzéstől eltelt idővel arányosan csökken és általában a spasmus foka,-bár nem minden esetben-párhuzamosan áll a klinikai képpel. Az angiographián észlelhető spasmus az esetek nagy részében nemcsak az aneurysmától proximalisan, körülírtan, ha nem gyakran kiterjedtebben, sőt az ellenoldali ereken is észlelhető. Spasmus jelenléte az operabilitás szempontjából súlyosbító tényezőként fogható fel. Intézetünkben műtét után vagy anélkül meghalt aneurysmás betegek halálokát elemezve azt találtuk, hogy 23 esetben a halál oka hypothalamus károsodás volt. Részletesen elemezzük az általunk akut hypothalamus károsodásnak nevezett sajátos klinikai képet, mely különbözik az irodalomból ismert chronikus hypothalamus laesio tüneteitől. Klinikai megfigyeléseinket pathológiai (jelen közleményünkben nem részletezve) anyaggal támasztjuk alá. Aneurysma ruptura után fellépő akut hypothalamus laesio klinikai képe az angiographián észlelhető spasmussal társulva, szinte kivétel nélkül lethalis prognosist jelent, akár megoperáljuk, akár konzervatív módon kezeljük a beteget.

HUN 1967;20(02)