Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁJUS 01.

[Functional anatomy of cutaneous capsaicin-sensitive afferent nerves]

DUX Mária

[Ez a cikk csak angol nyelven érhető el.]

ENG 2001;54(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁJUS 01.

Az idegrendszeri szerkezetek restitúciója

Az idegrendszeri szerkezetek restitúciója téamakörben összegyüjtött közleményeink.

HUN 1999;52(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

[Rasmussen-szindróma: egy beteg tartós követése ]

HALÁSZ Péter, KALÓCZKAI Andrea

[ ]

ENG 1999;52(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Progresszív myoclonusepilepsia - irodalmi áttekintés és saját eseteink

JANSZKY József, HALÁSZ Péter, PERÉNYI József, SISKA Éva, RÁSONYI György

Progresszív myoclonusepilepsia szindrómát ritka, öröklődő betegségek okozhatnak. A szindróma leggyakoribb okai az Unverricht-Lundborg-betegség, a Lafora-betegség, a ceroid lipofuscinosis, a MERRF (myoclonus epilepsy with ragged red fibers) és a sialidosis. A szindróma négy alaptünete: akciós myoclonusok, epilepsziás rosszullétek, dementia és különböző neurológiai tünetek. Napjainkban a progresszív myoclonusepilepsiában szenvedő betegek egyre nagyobb hányadában tudunk oki diagnózishoz jutni. Epilepsziaambulanciánkon gondozott, progresszív myoclonusepilepsiában szenvedő 10 beteg klinikumát és leleteit dolgoztuk fel retrospektíven. A betegeknél elektrofiziológiai, neuroimaging és szövettani vizsgálatok történtek. A leletek alapján oki diagnózisokat állítottunk fel. A tíz beteg közül hat Unverricht-Lundborg-betegségben, egy Lafora-betegségben, egy MERRF-ben szenved. Két beteg esetében nem tudtunk oki diagnózishoz jutni. Betegeink közül a roma származásúak aránya viszonylag magas volt, és tudomásunk van több, nem általunk gondozott, roma származású progresszív myoclonusepilepsiában szenvedő betegről. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a hazai roma lakosságot gyakrabban érinti a megbetegedés. Jelen tanulmány – tudomásunk szerint - az első hazai, nagyobb számú, progresszív myoclonusepilepsia szindrómás esetet ismertető közlemény.

HUN 1997;50(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁRCIUS 20.

Subduralis csíkelektródák alkalmazása epilepsziás betegek műtét előtti kivizsgálásában

HALÁSZ Péter, PAPP László, VAJDA János, SÓLYOM András, CZIRJÁK Sándor

A subduralis csíkelektródák alkalmazását a 80-as években vezették be az USA-ban. Az ezzel a technikával szerzett első magyarországi tapasztalatokról számolunk be hazai készítésű elektródaimplantátum használatával. Leírjuk az elektródák paramétereit és az alkalmazás technikáját mind krónikus, mind intraoperatív körülmények között. Nyolc betegnél műtét előtti kivizsgálás során elsősorban a roham kiindulópontjának pontosabb meghatározására használtuk, olyan esetekben, ahol a skalp-EEG erre nem adott megfelelő választ, illetőleg az EEG és a neuroimaging adatok nem voltak kongruensek. Két temporális, 4 frontális és 2 parietális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk. Hatvanhat rohamot regisztráltunk és 15 műtét alatti kortikográfia során használtuk az elektródákat. A krónikusan beültetett csíkelektródák megbízható elvezetési feltételeket biztosítottak, és minden esetben pluszinformációt nyújtottak, ami jelentősen hozzájárult a műtéti indikációhoz, vagy a műtéti megoldás elvetéséhez. A csíkelektródák mobilitásuk és képlékenységük miatt a korábbi technikákhoz képest előnyösebb feltételeket szolgáltattak az intraoperatív kortikográfiás exploratióhoz. A csíkelektródákkal a műtét előtti kivizsgálás invazivitása csökkenthető.

HUN 1996;49(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Klinikomorfológiai korreláció a leggyakoribb dementiákban

PAPP I. Mátyás

Az a hatvanas évek második felétől kialakuló felismerés, hogy az időskori dementiák több mint felét Alzheimer-kór okozza és nem „arteriosclerosis cerebri", a dementiakutatás fellendülését indította el, a mely a '80-as években felgyorsult, napjainkban bekövetkezett robbanásszerű fejlődése pedig szinte követhetetlen tömegű adatot szolgáltat. Ennek ellenére épp a legintenzívebben kutatott Alzheimer-kór etiológiájának és patogenezisének megértése ma sem látszik közelinek. Az Alzheimer-kóron kívül elsősorban a vascularis eredetű és a Parkinson-szindrómával járó dementiákban történtek korábbi szemléletünket alapvetően megváltoztató, új megfigyelések. Megismertük a frontostriatalis köröket, amelyek nemcsak az utóbbi két dementiaféleségben, de számos más neurodegeneratív betegségben is kialakuló subcorticalis dementia megértéséhez vittek közelebb bennünket. A neuroimaging eljárások rutin használatával életközelbe kerültek korábban ritkának számított dementiával járó szindrómák is, amelyek valójában gyakoriak. Ilyenek például a medialis thalamuslágyulások, az ún. Binswanger-betegség vagy a subcorticalis arterioscleroticus leukoencephalopathia és a határzóna lágyulások. A klinikopatológiai megfigyelések bizonyították a limbicus és paralimbicus struktúrák, a frontostriatalis körök és az asszociációs pályák károsodásának szerepét a dementia kialakulásában.

HUN 1994;47(11-12)

Lege Artis Medicinae

1991. FEBRUÁR 09.

A számítógépes rétegvizsgálat és a mágneses rezonanciás képalkotás helye az organikus neurológiai diagnosztikában

KENÉZ József

A neuroimaging az elmúlt két évtizedben az elektronika gyors fejlődése következtében ki alakult digitális képalkotás széleskörű elterjedése miatt az organikus neurológiai diagnosztika alapvető módszerévé vált, melynek jelentőségét nehéz túlbecsülni. A computer tomographia (CT) és a mágneses rezonanciás képalkotás (MR) a neuroimaging legfontosabb vizsgálóeszközei. Egészen bizonyos, hogy a közeli jövőben a hazai betegellátásban is mindennapi gyakorlattá válik ezen eljárások alkalmazása. Szerző a neurológiai tünettanból kiindulva körvonalazza azokat a szempontokat, melyek alapján a klinikus eldöntheti, hogy mikor, milyen digitális vizsgálómódszert indikáljon, hogy a lehető leggyorsabban, a legkevesebb kockázattal, és a legkisebb költséggel a legtöbb hasznosítható in formációhoz jusson.

HUN 1991;1(03)