Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1996. OKTÓBER 17.

Dementiák és kognitív működészavarok a klinikai gyakorlatban

HUN 1996;49(01 KLSZ)

Ideggyógyászati Szemle

1996. OKTÓBER 17.

[Infectiosus kóreredetű dementiák ]

[ ]

ENG 1996;49(01 KLSZ)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Klinikomorfológiai korreláció a leggyakoribb dementiákban

PAPP I. Mátyás

Az a hatvanas évek második felétől kialakuló felismerés, hogy az időskori dementiák több mint felét Alzheimer-kór okozza és nem „arteriosclerosis cerebri", a dementiakutatás fellendülését indította el, a mely a '80-as években felgyorsult, napjainkban bekövetkezett robbanásszerű fejlődése pedig szinte követhetetlen tömegű adatot szolgáltat. Ennek ellenére épp a legintenzívebben kutatott Alzheimer-kór etiológiájának és patogenezisének megértése ma sem látszik közelinek. Az Alzheimer-kóron kívül elsősorban a vascularis eredetű és a Parkinson-szindrómával járó dementiákban történtek korábbi szemléletünket alapvetően megváltoztató, új megfigyelések. Megismertük a frontostriatalis köröket, amelyek nemcsak az utóbbi két dementiaféleségben, de számos más neurodegeneratív betegségben is kialakuló subcorticalis dementia megértéséhez vittek közelebb bennünket. A neuroimaging eljárások rutin használatával életközelbe kerültek korábban ritkának számított dementiával járó szindrómák is, amelyek valójában gyakoriak. Ilyenek például a medialis thalamuslágyulások, az ún. Binswanger-betegség vagy a subcorticalis arterioscleroticus leukoencephalopathia és a határzóna lágyulások. A klinikopatológiai megfigyelések bizonyították a limbicus és paralimbicus struktúrák, a frontostriatalis körök és az asszociációs pályák károsodásának szerepét a dementia kialakulásában.

HUN 1994;47(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Dementia 1993: aktualitások, határterületi kérdések

TARISKA Péter

Az elmúlt évtizedben az Európa-szerte végzett széles körű epidemiológiai vizsgálatok nyomán fontos metodikai konvenciók születtek. Ezek fontos elemei: a kétfázisú szűrés, a minta megfelelő nagysága (minimum 4000 fő), összetételének arányossága, a két különböző időpontban végzett vizsgálat és a módszerek egységesítése. A dementia incidenciája a 60-64 éves korcsoportban 1%, az arány ötévenként körülbelül megkétszereződik. A kockázati tényezők között Alzheimer-dementia (AD) esetén érdekes újabb adatok születtek, melyek a dohányzás protektív szerepét, illetve az alacsony iskolai végzettség kockázatnövelő hatását hangsúlyozzák. Differenciáldiagnosztikailag is lényeges csoport a korfüggő feledékenység, melynek kialakulásában az úgynevezett biológiai életesemények vizsgálatának szemléletformáló jelentősége van. A pszichometriai vizsgálatok közül a Reisberg-féle dementiaskála részletes ismertetésére kerül sor. A szerző áttekinti az AD és az ér eredetű dementiák diagnosztikai ismérveit, melyeket – éles szakmai viták közepette - 1993-ban publikáltak. Áttekinti az AD klinikai felosztásának vitatott kérdéseit és a biokémiai markerek jelentőségét. A jelenleg bizonytalan nozológiai besorolású kórformák közül a Lewy-testes dementia kritériumait foglalja össze. Vázolja a kóroki kutatások újabb eredményeit (genetikai heterogenitás, amyloidogenesis újabb lehetőségei, glutamát-teória stb.). Az egyéni és a csoportos pszichoterápiák, mentális tréningek jelentőségének ismertetése után a befejező részben a szociális tényezők fontosságát méltatja, néhány tipikus etikai konfliktusszituáció (autóvezetés, kényszerítő intézkedések stb.) rövid exponálásával.

HUN 1994;47(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1990. MÁRCIUS 01.

A dementiák differenciáldiagnosztikája

DR TARISKA Péter

A XX. századot nevezik az idősek évszázadának is: az átlag é1etkor a századforduló óta sok országban közel kétszeresére nőtt [7]. Ezzel arányosan megszaporodott a dementia syndromában szenvedők aránya. Tudományos érdeklődés e tünetcsoport iránt a századfordulón mutatkozott meg, ekkor írták le néhány klasszikus kórkép.

HUN 1990;43(03)

Ideggyógyászati Szemle

1979. SZEPTEMBER 01.

Artéria basilaris-aneurysma műtéti megoldása

DR. KOPA János, DR. BARTOS László, DR. BARTON Attila, DR. LAKOS Lilla, DR. TUNYOGI Cs. Miklós

38 éves férfin az a. basilaris bifurcatióján ülő aneurysma vérzése igen súlyos idegrendszeri kieséses és izgalmi tüneteket okozott. Eredményes konzervatív kezelés után műtétet végeztek. A Yasargil és mtsai által ajánlott frontotemporalis-pterionalis feltárást alkalmazták és mikrochirurgiás módszer segítségével rugós aneurysma clippel az aneurysmát elzárták. A műtét után a beteg teljesen felépült.

HUN 1979;32(9)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Az öregkori elmebetegségek kórszövettani jellegzetességei

MISKOLCZY Dezső

El kell ismernünk, hogy a haladottabb korban fellépő idegrendszeri betegségek, pontosabban elmebetegségek, mai osztályozásához éppen a histopathológiai kutatások révén jutottunk el. Az anatómiai substratum ismerete alapján sikerült az öregkori dementiák sorából az arteriosklerotikus dementiát kiemelni.

HUN 1959;12(03)