Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1989. AUGUSZTUS 01.

Hodgkin-kór a központi idegrendszerben

DR. NÁDOR Györgyi, DR. KUHN Endre, DR. STEFANITS Klára

A Hodgkin-kór pontosabb stadium megállapítása és a megfelelően megválasztott therapia eredményeként megnövekedett a túlélési idő és megnőtt a lehetősége az idegrendszer megbetegedésének (3]. Az idegrendszeri manifestatiók pontos irodalmi elemzését nehezíti a nem egységes pathologiai beosztás és a variabilis nomenclatura.

HUN 1989;42(08)

Ideggyógyászati Szemle

1983. DECEMBER 01.

Malignus lymphomákhoz társuló idegrendszeri szövődmények

DR NÁDOR Györgyi, DR KUHN Endre

A Hodgkin és non-Hodgkin lymhomák prognózisa a megbetegedés kiterjedését pontosabban diagnosztizáló módszerek fejlődésével, illetve az adott stádiumnak legjobban megfelelő therapiás eljárások megválasztásával jelentősen javult. Célunk az volt, hogy a kezelések rizikófaktorainak egy részére, illetve a túlélés minőségét rontó egyéb szövődményekre hívjuk fel a figyelmet.

HUN 1983;36(12)

Ideggyógyászati Szemle

1975. JANUÁR 01.

A peripheriás idegrendszer károsodása Hodgkin-betegségben

DR. AMBRÓZY György, DR. HASZNOS Tivadar

1. AHodgkin-betegségidegrendszeri szövődményei között legnagyobb számmal a peripheriás idegrendszer károsodásának tüneteit észleltük. Ezek között leggyakoribb a gyöki kisugárzó fájdalom, mely lehet a Hodgkin-betegség első tünete.
2. A tünetek eredetének tisztázását radiologiai - főként lymphographiás - liquor és elektrophysiologiai vizsgálatok segítik elő.
3. Az ideggyökök és idegfonatok kompressziós károsodása esetén a kompressziót okozó Hodgkin szövet célzott sugár kezelésével kombinált kemoterápia javasolt. Műtéti kezelés csak felszínes elhelyezkedésű nyirokcsomók esetén kísérelhető meg a Hodgkin betegség korai stádiumában. Megfelelő kezeléssel hosszabb túlélés és a tünetek javulása - főként a fájdalmak csökkenése - érhető el.

HUN 1975;28(01)

Ideggyógyászati Szemle

1962. SZEPTEMBER 01.

Progressiv multifocalis leukoenkephalopathia Hodgkin kórhoz társuló esete

DR. GALLAI Margit, DR. ECKHARDT Sándor, DR. AMBRÓZY György

Äström, Mancall és Richardson 1958-ban írta le ezt a pathologiai tünetegyüttest. Három saját esetük mellett a megelőző irodalomból öt idesorolható esetet ismertetnek (Hallervorden; Winkelmann és Moore ; Bateman, Skvires és Tannhauser-, Christensen és Fog). Ezt követően Cavanagh, Greenbaum, Marschall és Rubinstein kettő, Lloyd és Urich ; Sibley és Weisberger ; Dolman és Cairns egy-egy hasonló esetet ismertetnek, végül Richardson 1961-ben összefoglalja az eddigi irodalmi adatokat hét saját és két még nem közölt esetet fűzve hozzá. Összesen tehát 22 hasonló eset ismeretes eddig az irodalomban.

HUN 1962;15(09)