Részletes keresés

Klinikum

2018. OKTÓBER 26.

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2018. AUGUSZTUS 20.

Vérnyomás-variabilitás mérése és értéke a vérnyomáscélérték elérésének növelésében hypertoniabetegség esetén

KÉKES Ede, JÁRAI Zoltán, PAKSY András, KISS István

A szerzők egy beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálat keretében a vérnyomás-variabilitás rövid távú (ABPM), valamint közepes és hosszú időtartamú mérés indexeit (standard deviáció - [SD] és variációs koefficiens [VC]) és azok hasznosságát elemzik a magyarországi hypertoniás populáció gondozási fázisában. A populációt két részre osztották: az aktív csoportban a gondozás során telekommunikációs eszközök segítségével maximális mértékben fokozták a beteg-orvos kapcsolatot és a betegek oktatását, saját aktivitásukat. A nem aktív csoportban a hagyományos gondozás zajlott. Mindezeken belül 6725, 18-64 év közötti és 1005, 65 év feletti hypertoniás beteg adatait elemezték. A vizsgálat indításakor 243 esetben ABPM-vizsgálat történt. 1407 diabeteses hypertoniás beteg adatait is összehasonlították a nem diabeteses betegekével. Elemezték az eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Jelen vizsgálatban a hypertoniagondozás első három hónapja során a szisztolés és diasztolés vérnyomás-variabilitás csökkent a 18-64 éves csoportokban, de az aktív csoportban nagyobb méretű csökkenést lehetett elérni A 65 év felettieknél csak a szisztolés variabilitásban találtak szignifikáns változást, de itt is a variabilitási indexek az aktív csoportban végig kisebbek voltak. A 65 év felettieknél a diasztolés variabilitás nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem. A diabeteses hypertoniásoknál a variabilitási indexeket csak a 12. hónapra sikerült csökkenteni. Egyértelműen igazolni lehetett, hogy a kiemelt szintű orvos-beteg kapcsolat kedvezően befolyásolja a vérnyomás-fluktuációt hypertoniás betegekben.

HUN 2018;22(02 klsz)

Hypertonia és Nephrologia

2018. AUGUSZTUS 20.

A CONADPER-HU program eredményei: vérnyomáscsökkentés, célvérnyomás-elérés, a célvérnyomást befolyásoló tényezők, a gyógyszeres kezelés jellemzői

KISS István, KÉKES Ede, PAKSY András, SZEGEDI János

A szerzők a részletes elemzést 4071 aktív és 2654 nem aktív csoportba sorolt beteg adatai alapján végezték. A 18-64 év közöttieknél mindkét csoportban a szisztolés és diasztolés vérnyomást - döntő módon az első három hónap alatt - a kiindulási értékhez viszonyítva szignifikánsan tudták csökkenteni és a továbbiakban egy éven keresztül fenntartani. A legnagyobb méretű szisztolésnyomás-csökkenést a Medigen applikációt használó aktív csoport tagjainál érték el. A 140/90 Hgmm alatti vérnyomás elérési aránya az aktív és nem aktív csoportban egyaránt a kiindulási értékhez viszonyítva minden időpontban szignifikánsan nagyobb volt (70% feletti) és ezt a csökkenést a megfigyelés teljes időszakában tartani lehetett. A legkedvezőbb eredményt itt is a Medigen szoftvert alkalmazók körében találták. A 65 év felettieknél a célvérnyomás-elérés az első három hónapban itt is jelentősen növekedett, de a két csoport egyenetlen esetszáma miatt a kapott adatokat csak megközelítő értékűnek tartották. A célvérnyomás el nem érésének fő tényezői az elhízás, az alkoholfogyasztás, a cukorbetegség és a perifériás érszűkület, valamint a férfi nem. A Medigen applikációt használók célvérnyomás-elérési esélyeit az aktív csoport applikációt nem használóival szemben 21%-kal növeli; a nem aktív csoporttal szemben ez az esélynövekedés 31%-os. A célvérnyomás-elérési arány különbsége az aktív és nem aktív csoport között még szembetűnőbb volt a diabeteses hypertoniás betegeknél. Az elemzés azt is bizonyította, hogy a gyógyszeres kezelés a hazai és az ESHirányelveknek teljesen megfelel és jól tükrözi a hazai klinikai gyakorlatot.

HUN 2018;22(02 klsz)

Hypertonia és Nephrologia

2018. MÁRCIUS 20.

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

KERKOVITS Gábor

A β-blokkolók a gyógyszercsoporton belül igen különböző hatásokkal rendelkeznek aszerint, hogy mennyire szelektívek, milyen erős ISAhatással rendelkeznek, és ezek alapján válogathatunk közöttük a terápiás indikáció szerint. Egyedi hatásaival és különleges molekulaszerkezetével is kiemelkedik a nebivolol. A gyógyszer két, 1:1 arányú izomerből áll, a polarizált fényt jobbra forgató d-nebivololból és a balra forgató l-nebivololból. A polarizált fényt jobbra forgató dnebivolol izomer nagyon szelektív β1-receptor-blokkoló hatással bír. Az l-nebivolol viszont stimulálja az endothel nitrogén-monoxid-szintetáz enzimét és így okoz vasodilatatiót. A két izomer kettős hatása révén a többi β-blokkolóhoz képest erőteljesebben csökkenti a vérnyomást. 5 mg nebivolol hatása az artériás középnyomásra sokkal kifejezettebb az atenolol 25 mg-os adagjánál, és egyenértékű a 100 mg atenololéval. Bisoprololnál szignifikánsan magasabb nebivolol esetében a reszponderek aránya, és szignifikánsan kevesebb mellékhatás jelentkezett. Lozartannal összevetve mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást erőteljesebben csökkentette. Kedvezőek a nebivolol hemodinamikai hatásai is. 20,6%-kal növeli a verőtérfogatot, 7,1%-kal a perctérfogatot, 7,8%-kal az ejekciós frakciót, 13,2%-kal csökkenti a perifériás érellenállást. Mind nyugalomban, mind terhelésre az atenololnál jobban csökkenti a pulmonalis éknyomást. Igen kedvező a nebivolol mellékhatásprofilja is. Fáradékonyság 1,3%-ban, hűvös végtagok 0,8%-ban, impotencia 0,08%-ban, légszomj 0,05%-ban fordul elő. A többi β-blokkolóval szemben különösen kedvező a nebivolol hatása az erectilis diszfunkcióra. Az erectilis diszfunkció pontszáma nebivololra történő váltáskor 17,22-ról szignifikánsan 22,09-ra nőtt. Ugyancsak nőtt a szexuális együttlétek száma 3,41-ról 6,38-ra. Bármely β- blokkolóval összehasonlítva az erectilis diszfunkció prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt nebivololkezelés mellett. A nebivolol potencírozza a PDE-5-gátlók relaxánskapacitását, növeli a cGMP felhalmozódását az erectilis szövetekben, így fokozza a PDE-5-gátlók hatékonyságát. A β-blokkolók különböző mértékben csökkentik a fizikai teljesítményt, a nebivolol itt is kedvező hatásúnak bizonyult a többihez képest. A nem szelektív β-blokkolók a fizikai terhelés idejét 40%-kal, a carvedilol 35%-kal, a kardioszelektívek 25%-kal, a nebivolol 6%-kal csökkentette.

HUN 2018;22(01 klsz)

Korszerű Kaleidoszkóp

2017. JANUÁR 10.

A sildenafil hatékonysága és biztonságossága erectilis diszfunkcióban szenvedő férfiak különböző korcsoportjaiban

KAZAI Anita

Nemzetközi vizsgálatok szerint a férfi ak 6-49%- a esetén fordul elő erectilis diszfunkció (ED). A kielégítő szexuális teljesítményt eredményező megfelelő erekció hiányának prevalenciája az életkor előrehaladtával nő, és előfordulását szignifi kánsan befolyásolja a diabetes, az elhízás, a dohányzás, a cardiovascularis megbetegedés (CVD), a stroke, a hypertonia és az alsó húgyúti tünetek is.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2017. SZEPTEMBER 10.

Izolált szisztolés hypertonia idős és nagyon idős betegekben II.

FARSANG Csaba

Időskorúakban (˃65 év) és a nagyon idősekben (˃80 év) végzett klinikai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a leggyakoribb hypertonia-forma az ISH. Hátterében szerteágazó cardiovascularis, neuralis és hormonális változások mutathatók ki. Az egyik legfontosabb patogenetikai tényező az artériafal merevségének fokozódása. Emiatt a pulzushullám terjedési sebessége és a szisztolés vérnyomás megnő, az artériák tágulékonyságának csökkenése miatt a diasztolés vérnyomás csökken, következésképpen a pulzusnyomás nagyobb lesz. Ezek a tényezők egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a cardiovascularis szövődmények incidenciája és prevalenciája nagyobb, mint fiatalkorban.

HUN 2017;21(04)

Hypertonia és Nephrologia

2017. SZEPTEMBER 10.

Az időskori izolált szisztolés hypertonia gyakorisága a magyar hypertoniás populációban

KISS István, PAKSY András, KÉKES Ede

A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011-2013. és 2015. évi adatbázisából 49396 hypertoniás beteg adatait emelték ki és közülük 12 244 betegnél találtak izolált szisztolés hypertoniát (ISH). A 65 éves és annál idősebb ISH-egyéneket vizsgálták részletesen. 5899 ilyen esetet találtak, mely az összes hypertoniás beteg 27,5%-a volt. Férfiaknál az arány 26,6%, nőknél 28,2% volt. Az ISH gyakorisága nőknél egyenletesen emelkedik 65 éves kortól, és ez észlelhető még 90 év felett is. Férfiaknál 80 év felett csökkenő tendencia mutatkozott. A szisztolés nyomás a kor előrehaladásával férfiaknál folyamatosan, szignifikánsan nő, nőknél nem. A diasztolés nyomás mindkét nemben szignifikánsan csökken. A pulzusnyomás ISH-esetekben - mindkét nemben - szignifikánsan nagyobb, mint a nem ISH-s hypertoniás egyének esetében.

HUN 2017;21(04)

Hypertonia és Nephrologia

2017. MÁJUS 20.

Izolált szisztolés hypertonia előfordulása hazánkban lakossági szűrővizsgálat alapján

KÉKES Ede, BARNA István, DAIKI Tenno, DANKOVICS Gergely, KISS István

A hypertonia prevalenciája 56 év felett egyre nagyobb méretet ölt, és ennek jelentős része (60-80%) az izolált szisztolés hypertonia. A lakossági szűrések keretében az idősebb korcsoportokban - a gazdasági fejlettség tükrében - 25-40%-os az előfordulás. A MÁESZ (Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010-2020) keretében lehetőségünk nyílt hétéves adatbázis alapján az izolált szisztolés hypertonia előfordulási gyakoriságát és sajátosságait elemezni 36 éves kortól 10 éves korcsoportokban. 56-65 év között 23,27/24,23%-os (férfi/nő) 66-75 év között 34,89/33,15%-os és 76 év felett 44,04/41,5%-os előfordulást találtunk. A szisztolés és diasztolés nyomás divergenciája már 36. évtől kezdődően megindul. A pulzusnyomás alapján sikeresen lehet szétválasztani egyéneket, akiknél az érelváltozás mértéke különböző.

HUN 2017;21(03)

Hypertonia és Nephrologia

2017. MÁJUS 20.

Izolált szisztolés hypertonia gyermekekben és fiatalkorúakban I.

FARSANG Csaba

Az izolált szisztolés hypertonia (ISH) diagnózisa akkor állítható fel, ha a szisztolés vérnyomás ≥140 Hgmm és a diasztolés vérnyomás normális ≤90 Hgmm. Prevalenciája az életkor előrehaladásával nő >90%-ig azokban a betegekben, akik életkora >90 év. ISH gyermekekben és fiatalkorúakban is előfordul, ekkor a klinikai jelentősége még vitatott. A kezelésre azokat a gyógyszereket alkalmazhatjuk, amelyek egyébként is alkalmazhatóak gyermekekben: angiotenzinkonvertáló-enzimet gátlók (ACEi), angiotenzin AT-1-receptor-antagonisták (ARB), kalciumcsatorna-gátlók (CCB), β-receptor-blokkolók (BBL), diuretikumok (DIU) és ezek kombinációi. Az ISH fiatalkorúakban jóval nagyobb kockázatot jelent a coronaria-szívbetegség vagy cardiovascularis szívbetegség kialakulására, mint normotenzívekben, ezért ekkor is normalizálni kell a vérnyomást.

HUN 2017;21(03)

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 08.

A fix dózisú amlodipin és lisinopril kombináció hatékonysága II. és III. fokozatú hypertoniás betegeknél

JOÃO Maldonado, TEIMO Pereira, MARGARIDA Carvalho

Megfigyeléses vizsgálatot végeztünk ambuláns vérnyomásmérés (ABPM) alapján azzal a céllal, hogy a II. és III. fokozatú hypertoniás betegek fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelésének hatékonyságát vizsgáljuk. A vizsgálatban 30, gyógyszeres kezelésben előzetesen nem részesülő hypertoniás beteg vett részt, 36%-uk nő, átlagéletkoruk 52,44±11,54 év, testtömegindexük 28,73±4,54 kg/m2, kiindulási brachialis artériás szisztolés vérnyomásuk (SBP) 174,43±15,06 Hgmm, diasztolés vérnyomásuk (DBP) 102,83±10,67 Hgmm volt. Minden betegen 24 órás ABPM-mérést végeztünk a kiindulási állapotban és a nyolchetes kezelés után, az értékelést kiegészítve rendelői vérnyomásméréssel és a rutin vér- és vizeletvizsgálat paramétereivel. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés után az artériás vérnyomásban igen jelentős csökkenés mutatkozott. Az ABPM által rögzített, a szisztolés és diasztolés érték három mérési időszakban (24 órás, nappali és éjszakai) történő normalizálódása alapján számított normalizálódási arány 69% volt. A rutin vérnyomásmérés alapján pedig ugyanez az arány 79% volt. A laborértékeket tekintve szignifikáns változást mértünk a microalbumin értékében, 37,40 mg/24 h csökkenéssel (95%-os KI: 2,82-71,97; p=0,035), valamint az éh - gyomori glükóz értékében is mérhető volt, 0,64 mmol/l-es csökkenéssel (95%-os KI: 0,19-1,09; p=0,007). A vizsgálati időszak alatt egy betegnél sem jelentkezett szignifikáns mellékhatás. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés igen hatékonynak bizonyult a mérsékelt és súlyos hypertoniás betegek csoportjának kezelése során, valamint bizonyítást nyert, hogy ezt a hatást gyorsan, biztonságosan és jól tolerálható módon lehet elérni.

HUN 2017;21(02)