Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 142
Hypertonia és Nephrologia
2018. SZEPTEMBER 12.
Magas vérnyomás kezelése vesetranszplantált betegeknél
A vesetranszplantált betegek döntő többsége magasvérnyomásbetegségben is szenved. Ez jelentősen hozzájárul e betegcsoport kifejezett cardiovascularis halálozásához. A Magyar Hipertónia Társaság és a nemzetközi ajánlások 130/80 Hgmm alatti célvérnyomást határoztak meg ebben a populációban. A vesetranszplantált betegekben kialakuló hypertonia hátterében számos tényező állhat, amelyeket recipiens-, donoroldali és a transzplantáció következtében kialakuló okok ként lehet csoportosítani. A vesetranszplantáció után megemelkedő vérnyomás hátterében az esetek jelentős részében az immunszuppresszív szerek (elsősorban a glükokortikoidok, illetve kalcineurininhibitorok) kezdetben kifejezetten magas dózisa állhat. A hypertoniás betegek kivizsgálásához, az ajánlásokban leírtakon túl, néhány speciális vizsgálatra is szükség van (például az immunszuppresszív gyógyszerek szintjének, a csont és ásványianyagcsere-zavarnak, a vérszegénység mértékének, a transzplantált vese keringési zavarának mérése). A nem gyógyszeres vérnyomáscsökkentő módszerek alkalmazása mellett a vesetranszplantált hypertoniás betegek általában több mint két különböző antihipertenzív gyógyszer szedésére is szorulnak. A korai poszttranszplantációs időszakban a vérnyomáscsökkentők közül előtérben vannak a kalciumcsatorna-blokkolók, mivel jól ellensúlyozzák a kalcineurininhibitorok vasoconstrictiv hatását. A reninangiotenzin-aldoszteron gátlók alkalmazása inkább a transzplantált vese működésének stabilizálódása után (a transzplantációt követő egy-három hónaptól) javasolt. A gyógyszeres kezelésnél célszerű figyelembe venni a betegnélfenn álló társbetegségeket és egyéb befolyásoló tényezőket is, különös tekintettel a folyadéktúlterhelésre, proteinuriára, allograftműködésre (GFR), diabetesre, egyéb cardiovascularis rizikótényezőkre, korábbi cardiovascularis eseményekre. Ezek ismeretében individuális kezelés beállítása javasolt, amely különböző stratégiát igényel a perioperatív, korai posztoperatív, illetve egy-három hónappal a transzplantációt követő időszakban.
Hypertonia és Nephrologia
2018. ÁPRILIS 20.
Dializált betegek étrendi kezelése
A megfelelő táplálás és tápláltság a vesepótló eljárások (hemo- és peritonealis dialízis, transzplantáció) tartós sikerének, a betegek jó életminőségének, kedvező túlélési mutatóinak alapja. A táplálás elvei (fehérje- és energiabevitel, a folyadék-, nátrium-, kálium- és foszfátbevitel korlátozása) az elmúlt években lényegesen nem változtak, növekvő hangsúlyt kapott a renalis kalciumfoszfor anyagcsere dinamikusan változó ajánlásain belül a csökkenő foszforbevitel mellett a kalciumterhelés csökkentése és a natív D-vitamin-kezelés. Kevesebb figyelem fordult ugyanakkor az elmúlt tíz évben (a vonatkozó nagy összefoglaló tanulmányok szerint is) a teljes vitaminspektrumra, holott ezek anyagcseréje a vesepótlás idején esetenként sajátosan változik. Többnyire pótlásukra van szükség, de egyes vitaminkomponensek például feleslegesek a krónikus vesebetegek számára a hagyományos polivitamin-készítményekben. A cikk a vesepótló kezelésben részesülő betegek táplálásterápiáján belül az utóbbi szemponttal kiemelten foglalkozik.
Klinikai Onkológia
2018. FEBRUÁR 10.
A szervtranszplantáció és a malignus daganatok
Mind a szervátültetés, mind az onkológia a közelmúltban olyan fejlődésen ment és megy jelenleg is keresztül, ami a transzplantáció korábban már megválaszolt, onkológiával kapcsolatos kérdéseit új megvilágításba helyezte, és szükségessé tette a válaszok revízióját. Így például, a „donor pool” bővítésének szándékával napjainkban valós kérdéssé vált, hogy mely esetekben végezhetünk szervátültetést daganatos anamnézisű donorból, úgy, hogy a tumor grafttal történő átvitelének és a recipiensben való manifesztációjának minimális legyen a kockázata. A másik, egyre gyakoribb kérdés, hogy szabad-e, és ha igen, hány év tumormentes túlélés után lehet olyan beteget transzplantálni, akinek rosszindulatú daganat szerepel a kórtörténetében. A modern immunszuppresszív kezelés eredményeként a szervtranszplantált betegek mind hosszabb ideig élnek. Az immunszupprimált állapot idejével arányosan növekszik azonban a rosszindulatú daganatok kialakulásának a kockázata, arányuk hosszú távon elérheti a 20-30%-ot is. A poszttranszplantációs „de novo” tumorok jelentőségét jelzi, hogy a transzplantált betegek vezető haláloki tényezőjévé váltak. A rosszindulatú daganatok tehát több szempontból is komoly problémát jelentenek. Megoldásuk alapfeltétele az onkológusok és a transzplantáció terén jártas szakemberek együttműködése, a megújult ismereteken alapuló közös gondolkodás és az egyénre szabott döntéshozatal.
Klinikai Onkológia
2017. DECEMBER 05.
Haemopoeticus őssejt-transzplantáció gyermekkori nem hematológiai szolid tumorokban
A nagy dózisú kemoterápiát követő autológ őssejt-átültetést és az allogén őssejttranszplantációt mintegy három évtizede alkalmazzák a gyermekkori nem hematológiai szolid tumorok kezelésében. Az autológ őssejt-transzplantáció számos rossz prognózisú kemoszenzitív daganattípus esetében a standard primer kezelés részévé vált (neuroblastoma, Ewing-sarcoma, medulloblastoma), számos betegségben recidiváló és refrakter esetek egy részében hatékonyan alkalmazhatóak (csírasejtes daganatok, Wilms-tumor). A csökkentett intenzitású kondicionálással végzett allogén őssejt-transzplantációk nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket a nem hematológiai szolid tumorok esetében. Jelen tanulmányban részletesen elemezzük az autológ és allogén transzplantáció helyét a különböző szolid tumorok kezelésében.
Hypertonia és Nephrologia
2017. ÁPRILIS 08.
Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?
A szerző összefoglalja, hogy az elmúlt 40 évben a magyar - országi nefrológiai ellátásban szerzett tapasztalatai alapján milyen továbbfejlődési lehetőségeket és feladatokat lát a klinikai nefrológia és a dialíziskezelés vonat ko - zásában. Szóba kerül a nefrológusszakorvos- és -szakasszisztens-képzés változtatásának igénye és a betegoktatás fontos szerepe, a nefrológiai ellátóhelyek kapacitásának és a humán erőforrások bővítésének szüksége. Javasolja a megyei szintű teljes körű vesebeteg-ellátás megszervezéseit (kivétel a nefropatológia és a transzplantáció), a vonatkozó egészségügyi törvény újraértelmezését vagy változtatását. A végállapotú vesebetegek ellátásában az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetne - a betegek egy csoportjában - a konzervatív kezelésre. A dialízist illetően fontosnak tatja, hogy az ellátás minél közelebb kerüljön a beteg otthonához (az otthoni kezelések hangsúlya!), és a magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró dializáló nővérek kapjanak több kompetenciát és önállóságot. Hangsúlyozza, hogy a krónikusdialízis- program tervezett indulása a beteg sorsát nagymértékben meghatározza - ezért ennek elősegítése minden eszközzel fokozandó! Nem tartja helyesnek a dialízis uniformizálását, inkább az individualizált terápiát favorizálja. A dialízis minőségi indikátorai közül a legfontosabbnak a túlélést és az egészségfüggő életminőséget tartja - ezért javasolja azok rendszeres mérését. Ugyancsak fontos lenne a maradék vesefunkció rendszeres ellenőrzése dializáltaknál, mert ez szintén független rizikófaktora a túlélésnek. Foglalkozik még a vesefunkció „visszatérésének” jelenségével és a dialíziskezelés abbahagyásának kérdéskörével, amelyeknek nincs hazai szakirodalma.
Klinikai Onkológia
2016. SZEPTEMBER 15.
Újdonságok a hodgkin-lymphoma ellátásában
A Hodgkin-lymphoma a nyirokrendszer rosszindulatú, csaknem kizárólag klonális B-lymphocyta eredetű megbetegedése, az összes lymphoma 12-18%-a, mely típusos morfológiai, klinikai és kezelési jellemzőkkel rendelkezik, ezek különböztetik meg a többi lymphomától. Napjainkban a rizikó- és válaszadaptált kezelési módszerek alkalmazásával a betegek 80-90%-a meggyógyul, de a relabáló, vagy refakter betegek kezelése változatlanul nagy kihívást jelent. A diagnosztikai és kezelési lehetőség utóbbi években bekövetkezett fejlődésének köszönhetően a gyógyulási eredmények további javulása várható, melyhez nélkülözhetetlen (jelentősen hozzájárulhat) az egységes szakmai ajánlás alkalmazása. Jelen közlemény tartalmazza az új WHO 2016-os szövettani beosztást, a diagnózisban szerepet játszó vizsgálatokat, kiemelve a 18FDG-PET/CT szerepét, az ezen alapuló stádiumbeosztásban használt Lugano-klasszifi kációt, az alkalmazandó első vonalbeli és szükség szerint ismételt kezelési lehetőségeket, kitérve az elérhetővé vált immunterápiákra, így a brentuximab vedotin és a PD1-gátlók szerepére a kezelésben, és a haemopoeticus őssejt-transzplantáció szerepére is.
Lege Artis Medicinae
2016. JÚNIUS 20.
Kezelt myelomás beteg, neurológiai tünetek - egy plazmasejtes, meningealis infiltráció esete
A myeloma multiplex meningealis infiltrációja nagyon ritka kórkép. Az összes myeloma multiplexes eset mintegy 1%-ában fordul elő.
Klinikai Onkológia
2015. DECEMBER 10.
Az őssejt-transzplantáció szerepe a felnőttkori szolid tumorok kezelésében
A közleményben áttekintjük a szolid tumorok autológ és allogén haematopoeticus őssejt-transzplantációjával (HSCT) foglalkozó irodalmat. A felnőttkori szolid tumorok számos típusában az elvégzett autológ HSCT-k száma az elmúlt évtizedekben csökkenést mutat. A legjellegzetesebb az emlőrákban használt autológ HSCT-k számában bekövetkezett jól ismert növekedés és csökkenés. Az emlőrák autológ őssejtátültetésének kérdése ellentmondások területe. Számos randomizált vizsgálatban felmérték az autológ HSCT szerepét magas rizikójú primer emlőrákos betegekben (legalább négy érintett axillaris nyirokcsomó). Összesítve az adatokat a nagy dózisú terápia adjuváns kezelésként megnyújtotta a betegségmentes túlélést, de összesített túlélési előnyt csak szelektált betegeken tárt fel. A csírasejtes tumorok primer refrakter eseteiben és második vagy további relapszusában az autológ HSCT standard indikáció kedvezőtlen prognosztikai faktorok fennállásakor. A 2-3 ciklus szekvenciális HSCT terápia jobb az 1-nél. Felnőtteknél az autológ-HSCT elvégzése klinikai opció medulloblastomában és a Ewing-szarkóma család tumoraiban. A szolid tumorok egyéb típusában az autológ HSCT elvégzése általánosságban nem ajánlott vagy fejlesztés alatt áll, ezért csak prospektív klinikai vizsgálat keretében javasolt. A szolid tumorokban végzett allogén HSCT-k alacsony száma évek óta gyakorlatilag állandó. Az elmúlt évtizedben átmeneti növekedést tapasztaltak a vese-, az emlő- és vastagbélráknak köszönhetően. Szolid tumorokban az allogén HSCT koncepciója nemcsak a nagy dózisú kemoterápia és tumortömeg redukcióján alapul, hanem inkább a graft versus tumor hatáson. Az allogén HSCT vagy egyéb sejtterápiák hatékonyságának javítását célzó klinikai stratégiákat folyamatosan fejlesztik.
Hírvilág
2015. NOVEMBER 17.
Fotókiállítással gyűjtenek daganatos gyerekek átmeneti otthonára
- A csontvelő-átültetésen átesett, tartós orvosi felügyeletet igénylő gyerekek és családjaik átmeneti otthonául szolgáló Démétér Ház működését és az ott gyógyuló betegek életét mutatja be Koszticsák Szilárdnak, az MTVA/MTI fotóriporterének csütörtökön a Szent László Kórházban nyíló Ilyen a box című kiállítása. A tárlattal a Démétér Ház új szárnyának felújítására gyűjtenek.
Ideggyógyászati Szemle
2015. JÚLIUS 30.
[Gabapentin használatával összefüggő thrombocytopenia]
[A gabapentin a parciális rohamok kiegészítő terápiájára törzskönyvezett antiepileptikum. Olyan beteg esetét ismertetjük, akinél thrombocytopenia alakult ki 2400 mg/nap gabapentin alkalmazása mellett.]
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.