Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 47

Ideggyógyászati Szemle

1978. ÁPRILIS 01.

Az aminosav terhelések jelentősége és alkalmazási lehetőségei a neuropsychiatriában

BARACZKA Krisztina, DAJKA Klára, MOLNÁR Gyula

Az irodalmi áttekintésből az aminosavak diagnosztikus és terápiás alkalmazásának elméleti megalapozottsága meggyőző. Ezt igazolják az eddigi, kevés számú, diagnosztikus alkalmazási indikációval végzett aminosav adagolások is. Nincs azonban egységesen kialakított és elfogadott metodika a terheléses vizsgálatok elvégzésére az irodalomban. Még kevesebb adatot találunk a krónikus terápiában is bevezetett aminosav kezelés indikációs területére és módszertanára vonatkozóan.

Ideggyógyászati Szemle

1978. ÁPRILIS 01.

Aminosav terhelések jelentősége és alkalmazási lehetőségei a neuropsychiatriában (II.)

BARACZKA Krisztina, DAJKA Klára, ÁR Gyula

A szerzők aminosavak peroralis adagolásával szerzett tapasztalataikat ismertetik. D,L Tryptophan, taurin és metionin terheléseket végeztek. Egészséges személyeket [5] és különböző idegrendszeri megbetegedéseket [24] vizsgáltak. A terheléses vizsgálatokat kiterjesztették ritkán előforduló kórképekre (Pickwick-szindróma, atipusos extrapyramidalis kórkép, Huntington-chorea, choreo-athetosis ... ). Ezekben az idegrendszeri megbetegedésekben az esetleges aminosav anyagcsere eltérések összefüggésben állhatnak a tisztázatlan metabolikus zavarral. Az irodalom alapján az aminosavak adagolása terápiás hatásokat is eredményezhet.

Ideggyógyászati Szemle

1978. FEBRUÁR 01.

Családtervezési tanácsadás epilepsiások esetében

DR. LAKOS Péter, DR. CZEIZEL Endre

Az epilepsiás leendő szülőnek adandó genetikai tanácsadás esetében alapvetően két szempont figyelembevételét javasolják: 1. az anyai epilepsia típusa és súlyossága; 2. a kezelésre használt gyógyszer vagy gyógyszerek (melyek adagolására a terhesség alatt is feltétlenül szükség van) teratogenitása.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Depressio és suicidium

DR. ACHTÉ K. A.

A beszámoló végéhez jutottam és összefoglalóan hangsúlyozni kívánom, hogy a depressio valamennyi formájánál a lehetséges suicidiumot vagy suicid kísérletet mindigrizikóként kell tekinteni. A veszély az aktivizálódási fázisban különösen nagy, de ez nem zárja ki, hogy a suicidium kísérlete vagy kivitelezése bármely fázisban ne fordulhatna elő. A rövid ideig tartó, de intenzív psychoterápia igen hasznosnak bizonyult arra, hogy a veszélyeztetetteket a krízis-állapotból kivezesse. Ezekben az esetekben az elsősorban időt kell nyerni. Segítségként a psychopharmakonok alkalmazása megfelelő választásban és adagolásban mindig indikált. A beteget a beszűküléséből, mely a depressiónak és a praesuicidalis syndromának is főtünete, ki kell vezetni. A kezdeti sikerek ne tévesszenek meg, mivel a suicid veszély latensen továbbra is fennmarad. Magától értetődő, hogy a lehetséges reális okokat, melyek minden depressio hátterét gazdagítják mint pl. kedvezőtlen külső körülmények és súlyos somaticus megbetegedések — szintén befolyásolni szükséges, hogy mindenfajta psychoterápiás eredményt hosszantartóvá tegyünk. A számos kudarc nem szabad, hogy fáradozásainkat befolyásolja. A gyógykezelések kezdete óta, de jelenleg is változatlanul érvényes megbízás az orvos számára, hogy életet megtartva tevékenykedjen, — ezekben a ténykedésekben ez még további jelentőséget nyer, mivel a depressio a benne rejlő suicidium rizikóval tartósan arra mutat, hogy benne a legerősebb emberi ösztöntörekvés, az élniakarás komolyan kérdésessé válik. Minden fatális kimenetelű eset ellenére elegendő optimizmus van bennem és meg vagyok győződve arról, hogy csak egyetlen emberéletnek a megmentése is a fáradozásoknak és kísérleteknek ráfordítását jogossá teszi.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚNIUS 01.

Adatok a Leponex (Clozapin) klinikai alkalmazásához

DR. UHLYARIK Róbert, DR. KARDOS Ilona, DR. BÖSZÖRMÉNYI Zoltán, DR. POLLNER György

Összefoglalásként állíthatjuk, hogy a Leponexet tehát igen jó eredménnyel használtuk olyan, főleg schizophren kórképekben, ahol a psychomotorium és affectivitás kórosságai képezték a vezető tünetet. Betegeink hallucinatioit (főleg hanghallásait) is jelentős mértékben csökkentette. Kevésbé hatékonynak tűnik a szer a paranoid kórformákban, ill. hosszabb adagolásra, esetleg kombinatív kiegészítésre van szükség. A klinikai kísérletekben extrapyramidalis mellékhatást nem észleltünk. A vegetatív mellékhatások a kezelés kezdetén voltak a legerősebbek, s az első hét eltelte után fokozatosan csökkentek. Ezek részben elkerülhetőek voltak, ha a betegek állapota lehetővé tette a lassan emelkedő ún. belopakodó („schleichend”) adagolást.

Ideggyógyászati Szemle

1974. MÁJUS 01.

Időskorú betegek psychopharmaconokkal való kezelésének különleges szempontjai

DR. SIMKÓ Alfréd

A psychopharmaconok klinikai alkalmazása során alapkövetelmény a szerek hatásmechanizmusának, metabolismusának, eliminatiójának, az adagolás módjának, az indicatiós területnek és a contraindicatióknak, valamint a várható mellékhatásoknak és szövődményeknek pontos ismerete. Az idős szervezet sajátosságainak egyik csoportját az általános reagibilitásbeli változások képezik. További jellegzetességeket jelentenek az időskor sajátos physiologiai változásai, az adaptatiós mechanizmusok mennyiségi és minőségi eltolódásai, valamint az önszabályozó rendszerek merevebbé válása. Az egyes gyógyszerekkel szembeni tolerancia-változások megbeszélése a maior- és minor-tranquillansok, az antidepressivumok és az altatók csoportosítása alapján történik. — Különös fontossággal bírnak öregeknél a vascularis rendszert és az extrapyramidiumot érintő nemkívánatos mellékhatások, továbbá az interneuronalis transmitterek inetabolismusát akadályozó károsodásokból származó veszélyek. A szerek hatáserősségi rangsorának betartása és a változások valamennyi paraméterének egyidejű figyelembevétele a geriatria alapelve.

Ideggyógyászati Szemle

1971. AUGUSZTUS 01.

Lithium kezelés 16 éves tapasztalatai

DR. ORTHMAYR Alajos, DR. SZILÁGYI Katalin

Szerzők az irodalmi adatok áttekintése után beszámolnak a Li kezelés kapcsán szerzett többéves tapasztalataikról. Jótékony hatásúnak találták nemcsak mániás, hanem egyéb eredetű nyugtalanságok eseteiben is (sch., oligo., pp.). Huzamosabb Li szedés a kezelt betegek kb. felénél a circularis phasis-ingadozásokat (mániás—depressiós) kivédeni, ill. tompítani tudták. A már kialakult depressio kezelésére alkalmatlannak tartják. Közük saját, Li-kezelés alatt észlelt elektrolit koncentrációváltozással kapcsolatos vizsgálati eredményeiket. A kezelés, adagolás és toxikus tünetek kérdésében álláspontjuk a világirodalomban közöltökkel általában megegyezik.