Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Az ND-YAG lézer hatása az agyszövetre]

LEKKA Norbert, CZIRJÁK János, SZEIFERT György, PÁSZTOR Emil

[Az új technológiai innovációk alkalmazása az idegsebészeti műszerek eszköztárában világszerte terjed az idegsebészeti osztályokon. A lézeres sebészet a szöveteltávolítás egyik legújabb módszere. Az Országos Idegsebészeti Intézetben három éve használunk CO2 lézert. A berendezés alacsony fokú mobilitása és rugalmassága az egyik legnagyobb hátránya, miközben idegsebészeti műtétekhez használjuk. Az új generációs Nd-YAG lézerekhez rendelkezésre álló száloptikás beviteli rendszer nagy segítséget jelent. Ennek ellenére az Nd-YAG lézerek nem megfelelő használata súlyos szövődményeket okozhat, mint például késleltetett nekrózis és felszín alatti szövetpárolgás. Az Nd-YAG lézerek biztonságos alkalmazása az agyban a lézer és a szövet közötti kölcsönhatások különböző aspektusainak magas szintű ismeretét és megértését igényli. E célból, az ilyen típusú lézer idegsebészeti műtétekbe való bevezetésének első lépéseként állatkísérleteket végeztünk az Nd-YAG lézersugár agyszövetre gyakorolt hatásának vizsgálatára.]

ENG 1994;47(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁRCIUS 20.

Az agyi vérátáramlás és áramlási sebesség mérése cisternalis infúzióval létrehozott koponyaűri nyomásfokozódásban

BARZÓ Pál, DÓCZI Tamás, CSETE Klára, BUZA Zoltán, BODOSI Mihály

A szerzők egy olyan állatkísérletes modellről számolnak be, amely lehetővé tette számukra a transcranialis Doppler készülékkel mért áramlási sebesség és az agyi vérátáramlás összehasonlítását intracranialis nyomásfokozódásban. A koponyaűri nyomás fokozatos emelését mesterséges liquor cisterna magnába történő folyamatos infúzióval érték el, miközben az artéria carotis interna (ACI) intracranialis szakaszán áramlási sebességet, illetve az általa ellátott kéregben hidrogen polarográfiával agyi vérátáramlást mértek. Az autoreguláció alsó tartományában la perfúziós nyomás kisebb mint 90 Hgmmm), állandó pCO2 (PCO2=35+2 mmHg) mellett az arteria carotis internában mért áramlási sebesség és az ugyanezen oldali féltekében mért agyi vérátáramlás szoros összefüggést mutatott (0,86). A perfúziós nyomás 80 Hgmm-ről 40 Hgmm-re történő csökkentése alatt az agyi vérátáramlás és az áramlási sebesség állandó maradt, ami a cerebrovascularis rezisztencia jelentős csökkenésének, feltehetően a prekapilláris rezisztencia arteriolák kifejezett tágulásának volt köszönhető. Ha a perfúziós nyomás 40 Hgmm alá csökkent, további vazodilatáció már nem volt lehetséges, amint azt a cerebrovascularis rezisztencia emelkedése is jelezte. Eredményeik amellett szólnak, hogy a noninvazív és könnyen alkalmazható TCD vizsgálat a fenti feltételek mellett helyettesítheti a körülményes és költséges agyi vérátáramlásmérő módszereket, így az aktuális állapot megítélésében és a gyógykezelés hatásának nyomonkövetésében jól használható.

HUN 1993;46(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1973. SZEPTEMBER 01.

[EEG és agykérgi energetika hipoxiában és hiperkapniában]

VON E. Betz

[A hipoxia és a CO2-emelkedés nemcsak az agyi véráramlás szabályozásához elengedhetetlen, hanem az elektromos aktivitás szempontjából is fontos.]

ENG 1973;26(09)

Ideggyógyászati Szemle

1966. JANUÁR 01.

Az agy bioelektromos tevékenységének változása kísérletes hyperoxiában

SZÁM István, NIKOLITS Ilona, GOTTSEGEN György

3,7 atm. nyomású oxigén hatásának kitett kísérleti patkányok - beépített corticalis elektródák révén regisztrált-elektroencephalogrammján durva, nem specifikus, amplitudó- és frequentia-változások, valamint tüskekisülések figyelhetők meg. Az EEG változások fellépte megelőzi a légzés és szívműködés károsodását és a „hyperoxiás” tüdővizenyő kifejlődésének legkorábbi szakát is ; az arteriás vér 02-telítettsége ugyancsak normális ez időpontban. Az állatok által termelt CO2 megkötése, s így a CO2 visszalégzésének megakadályozása késlelteti az EEG változásoknak, s részben kivédi a tüskepotentialoknak kialakulását. Az agy bioelektromos tevékenységének károsodása az oxigen mérgezés legkorábbi tünete.

HUN 1966;19(01)