Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. FEBRUÁR 21.

Nagyereket érintő óriássejtes arteritis

KOLOSSVÁRY Endre, PINTÉR Hajnalka, ERÉNYI Éva, KOLLÁR Attila, FARKAS Katalin, KISS István, HARCOS Péter, SIMON Károly

Az óriássejtes arteritis diagnosztizálása nagy kihívás a klinikusok számára. A nehézségek forrása többrétű. A kórkép a ritka betegségek közé tartozik, így a klinikai szituációban az orvos általában kevés tapasztalattal rendelkezik. A tünetek igen heterogének, intenzitásuk időben változó. A diagnózis mielőbbi felállítása nagyon fontos, hogy megelőzzük a fenyegető ischaemiás tüneteket; ezek közül kiemelendő a hirtelen kialakuló vakság veszélyét magában rejtő elülső ischaemiás opticus neuropathia.

HUN 2004;14(02)

Ideggyógyászati Szemle

2003. JÚNIUS 20.

A cervicothoracalis átmenetben elhelyezkedõ daganatok műtéti megoldása ventralis és kombinált ventrodorsalis megközelítésbõl: saját tapasztalatok

BANCZEROWSKI Péter, LIPÓTH László, VERES Róbert

A múltban a cervicothoracalis átmenetben elhelyezkedő patológiák ventralis megközelítése kifejezett veszélyeket rejtett magában. Az anatómiai ismeretek fejlődésével, valamint az elülső nyaki gerinc feltárásokkal, a corpectomiával szerzett tapasztalatok és a stabilizációs eszközök fejlődése lehetővé tették, hogy a cervicothoracalis átmenetben elhelyezkedő patológiákat ventralisan és dorsalisan kombinálva lehessen eltávolítani a gerinc stabilitásának helyreállítása mellett.

HUN 2003;56(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚLIUS 01.

Óriássejtes csigolyadaganatok

DR MAJERSZKY Klára

1. 12 év alatt 23 cisigolyadaganat között 4 óriássejtes csigolyadaganat fordult elő a háti szakaszon 14-20 éves nőkön teljes paraplegiát okozva.
2. A daganat műtéti eltávolítása után teljes neurologiai gyógyulás következett be három esetben, amelyeknél a teljes bénulást azonnal vagy rövid idő múlva követte a műtét. Nem volt teljes a javulás a 4. esetnél, amelyiknél 8 hónapos teljes paraplegia után történt a műtét: járóképes lett, de súlyos spasticus para paresissel.
3. Mind a négy esetben postoperativ rtg besugárzás történt.
4. 30, 25, 24 és 24 évvel a műtét után sem következett be tumor recidíva.

HUN 1973;26(07)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Diffus demyelinisatiót okozó óriássejtes reticulumsarcoma-áttétesete

ÉDER Mária

Körülírt, reticulumsarcoma áttétesetben mindkét hemisphaeriumban súlyos oedema és demyelinisatio volt észlelhető. A klinikai képben a daganat közvetlen hatására visszavezethető localis tünetekhez kétoldali hemisphaerialis fehérállományi laesióra utaló tünetek csatlakoztak. Minden agydaganat esetben, de különösen sarcoma-áttételekben kétoldali tünetek jelentkezésekor nemcsak kétoldali daganatképződésre, hanem kétoldali fehérállománvi oedema-necrosisra is gondolni kell.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚLIUS 01.

Az arteria carotis-interna thrombosis klinikuma

AMBRÓZY György

1. Az angiogprahia elterjedése következtében egyre gyakrabban és korábbi időpontban diagnosztizálják a carotis-interna elzáródását. Irodalmi adatokkal összehasonlítva, 13 angiographiával verificált esetünket ismertetjük. 2. A kórkép aetiológiájában gyakran érbetegségek (arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, arteritis luetica), ritkábban trauma, embólia szerepelnek. Különböző aetiológiai tényezők szövődhetnek egymással. 3. CIT lehetőségére hívja fel a figyelmet, ha : leginkább középkorú, általában normális vérnyomású férfibetegnél a „carotisrendszer intermittáló keringési elégtelenségé”-re utaló tünetek után jelentkezik vascularis katasztrófa, viszonylag gyors remissióval. A kisegítő diagnoszticus eljárások közül értékelhető a carotis-jel, a carotis lüktetésének tapintása a nyakon, ophthalmodynamometriás vizsgálat és EEG. 4. A diagnózist biztosítja a carotis-interna angiogrammon való telődési hiánya. Utánozhatja a carotis elzáródás képét a beszűkült carotis spasmusa, nagyfokú agynyomás fokozódás miatt létrejött agyi keringési gyengeség is. A felvételen észlelhető elzáródás helye néha nem felel meg pontosan az anatómiai viszonyoknak. 5. A klinikai tünetek kialakulását és a betegség prognózisát a circulus arteriosus Willisi anatómiai viszonyai, a kifejlődő collateralis keringés mértéke, az elzáródás időbeli lefolyása, valamint általános keringési tényezők befolyásolják. 6. Az intraluminaris nyomásesés, oxigén tensiocsökkenés, és vér PH. eltolódás hatására kifejlődő pialis collateralis keringés csak megfelelő általános tensioszínt mellett marad fenn, így leginkább acut, de chronicus stádiumban is, az agyi értágítás mellett igen fontos a megfelelő tensioszínt biztosítása. Anticoagulans therapia eredményei bizonytalanok. Sebészi megoldások közül eredményes az end-end anastomosis, rövid segmentalis elzáródás mellett thrombendectomia. Legeredményesebb azonban a carotis részleges elzáródása esetén, a beszűkült szakasz megkerülése, műanyagcső alkalmazásával. Feltételezhető, hogy ilyen esetekben a keringés helyreállításával, az ún. structura oxigén mellett, a functióhoz szükséges oxigénmennyiséget is biztosítjuk és így neurológiai tünetekben javulást érhetünk el. A kórkép korai, lehetőség szerint a „carotisrendszer intermittáló elégtelenségé”-nek szakában való diagnózisa fontos az esetleges sebészi therápia szempontjából.

HUN 1959;12(07)