BOROS Katalin Gyöngyi1, TAKÁCS Tibor2, VARGÁNÉ TERHES Anita2, CSERNUS Mariann3
2015. OKTÓBER 20.
Nővér - 2015;28(05)
Az ápolás gyakorlata
A korszerű sebkezelés csapatmunka, melyhez korszerű kötszerek, magas szintű elméleti tudás és nagyfokú elhivatottság szükséges. Esetünkben a három együttes jelenléte mellett a diabéteszes láb krónikus sebének gyógyulásáról számolnak be a szerzők. A cukorbetegség minden szövődményével küzdő betegnek gyakran az egyetlen bizalma az elhivatott személyzetben rejlik. Egy idős, látását szinte teljesen elvesztő beteg diabeteszes láb fekélye gyógyult be, a korszerű sebellátás, az érsebészeti beavatkozások hatására 11 hónap alatt. A szerzők az eset bemutatásával szeretnék alátámasztani, hogy szükség lenne mind a képzésben több időt szentelni a korszerű sebkezelésre, mind pedig a krónikus betegek pszichés vezetésének fontosságára, mindkét szakmában.
A vizsgálat célja: A vizsgálat célja felmérni, hogy az észlelt munkahelyi stressz szintje hogyan befolyásolja az ápolók életmódját, egészségét és alvását. Vizsgálati módszer és minta: Az online adatfelvétel 2015. április és május hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=556). Az adatelemzés SPSS 19.0 program segítségével készült, Khi2-próba, független kétmintás T-próba, Spearman-féle rangkorreláció alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: Minél stresszesebbnek ítéli meg valaki a munkahelyét, annál rosszabbnak értékeli saját egészségi állapotát (p<0,001), alvásának minőségét (p<0,001) és mennyiségét (p<0,001), valamint táplálkozási szokását (p<0,001). A magas munkahelyi stressz csoportra jellemző a többszöri felébredés (p=0,009) és a fáradt ébredés (p<0,001). Táplálkozásukat rendszertelennek (p<0,001) és kapkodónak (p=0,006) ítélik meg. A krónikus betegségek és a káros szenvedélyek tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség az alacsony munkahelyi stressz csoporthoz képest. Következtetések: Jelen vizsgálatban a munkahelyi stressz magas szintje a táplálkozásra, az alvásra és a saját egészségi állapot értékelésére van negatív hatással.
A vizsgálat célja: A komplementer és alternatív medicinával kapcsolatos attitűd, tudás és tapasztalat felmérése ápoló hallgatók körében. Vizsgálati módszer és minta: A felmérés 171 (57 nappali és 114 levelező tagozatos) ápoló hallgató bevonásával saját fejlesztésű önkitöltős kérdőív alkalmazásával készült keresztmetszeti kutatás. Eredmények: A hallgatók attitűdje a komplementer medicinával kapcsolatosan pozitív. A legismertebb terápiák a következők: masszázs, gyógynövény-terápia, akupunktúra, homeopátia, relaxáció és meditáció. A gyógynövény-terápiát, a masszázst és a homeopátiát próbálták már ki a legtöbben, és többségük hatékonynak találta. A nappali tagozatos hallgatók elsősorban az internetről, míg a levelezős hallgatók különböző képzésformák keretén belül szerezték ismereteiket az alternatív gyógymódokról. A hallgatók többsége szerint szükséges és hasznos lenne az alternatív medicina egészségügyi ellátásba és felsőoktatásba történő integrációja. Következtetések: Az alternatív gyógymódok felsőoktatásba történő integrációjával az ápoló hallgatók megbízható ismeretekre tehetnének szert, mely munkájukat hatékonyabbá tehetné.
A tanulmány fő célja, hogy preventív módon hívja fel a figyelmet mindazon tényezőkre, melyeket szükséges átgondolni egy külföldi, akár egzotikus utazás előtt, hogy a távollétet ne veszélyeztethesse olyan faktor, melyet előzetesen ki lehetett volna védeni megfelelő felkészüléssel. A kéziratban többek között bemutatásra kerül, hogy mekkora jelentősége van napjainkban a turizmusnak, melyet számadatok is alátámasztanak. Kitérnek az utazási tanácsadás körülményeire, valamint a Magyarországon napjainkban igénybe vehető védőoltásokra. Ezt követően a trópusi utazás során leggyakrabban előforduló betegségek kerülnek bemutatásra, terjedésük módja szerint, majd azok a betegségeket kerülnek részletezésre, melyek megelőzésére hatékony védőoltás áll rendelkezésre jelenleg hazánkban is. A tanulmány gyakorlati részében az utazók körében végzett kérdőíves felmérés (N=164) és a Nemzeti Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv vezetőjével készített interjú eredményei olvashatóak, melyek egyben megalapozták a legfontosabb következtetéseket és javaslatokat.
Ez annak az Erasmus+ projektnek a címe, melynek keretében a Váci Szakképzési Centrum Selye János Egészségügyi és Szociális Szakképző Iskolájának tanulói kötelező nyári gyakorlatukat Németországban tölthetik le. A projekt Európai Uniós támogatásból valósul meg.
A diabéteszes láb szindróma, a diabéteszes betegek lábán kialakuló összetett patomechanizmusú tünet együttes, melynek szövődményei következtében (késedelmes kezelés esetén) a végtag amputációja válhat szükségessé. Diabéteszes betegek kb. 15%-ánál kell betegsége során lábseb kialakulásával számolni. A szerző bemutatja a diabéteszes láb szindróma kialakulásának hátterében álló diabéteszes kisér- és nagyér-szövődményeket, azok kimutatására szolgáló vizsgálatokat, a diabéteszes lábsebek jellegzetes klinikai megjelenési formáit és szövődményeit. Összefoglalásra kerülnek a diabéteszes lábsebek sikeres kezelésének legfontosabb elemei: belgyógyászati állapotok normalizálása; kóros nyomáspontok tehermentesítése; artériás keringés biztosítása; infekciókontroll; rendszeres és megfelelő mechanikus debridement; sebgyógyulás fázisának megfelelő sebkezelés; betegoktatás; recidíva megelőzés. A szerző kiemelt hangsúlyt fektet a szakápolók által végezhető szűrővizsgálatokra, kezelési módokra és betegoktatási feladatokra.
A dializált betegek lábelváltozásai perifériás artériás érbetegség, diabéteszes neuropátia, gombás bőr és körömbetegség, sérülés következtében kialakult gyulladásos betegségek, ízületi deformitások következményei. A betegek rossz általános állapotuk, idős koruk (csökkent látás, mozgáskorlátozottság, rossz szociális körülmények) miatt kevés gondot fordítanak a lábápolásra, nem tulajdonítanak jelentőséget a kezdeti elváltozásoknak, amely gyakran a végtag elvesztésével jár. Központunkban havi rendszerességgel megvizsgáljuk betegeink lábait, „lábvizitet” tartunk. A diabéteszes betegeinknél elvégzett neuropátiás vizsgálatokat a nem diabéteszes betegekre is kiterjesztettük. Vizsgálatunkban 69 beteg lábvizitjének eredményeit ismertetjük. Mindössze 13 betegnél találtunk ápolt lábakat, 24 betegnél száraz bőrt, 19 betegnél berepedezett sarkakat, 22 esetben körömgombát. Hámhiányt, fekélyt összesen 6 betegnél találtunk. A perifériás pulzusok hiányát a betegek több, mint felénél észleltük. Az észlelt elváltozásoknak megfelelően betegeinknek lábápolási tanácsokat adtunk, szakorvosi vizsgálatra küldtük (bőrgyógyászat, sebészet, érsebészet). Az észlelt gyakori lábelváltozások is felhívják a figyelmet, hogy a dializált betegek lábának rendszeres vizsgálata a rutin vizsgálatok közé kell tartozzon.
A nem gyógyuló sebek előfordulása gyakori (a lakosság 5-7 %), ide tartoznak a vénás-, artériás keringési elégtelenség, a cukorbetegség, a tumorok, valamint a kóros nyomás miatt kialakuló fekélyek. A krónikus sebek súlyos gazdasági és társadalmi/egyéni szociális problémát jelentenek. Ellátásuk az egészségügyi ellátás minden szintjén történik: alapellátás, otthonápolás, szakrendelők, akut fekvőbeteg és rehabilitációs osztályok. A sebellátás szakértelmet igényel. A folyamatos továbbképzések nélkülözhetetlenek, nemcsak az orvosi továbbképzések, hanem az ápolók továbbképzése is. A sebellátásban az orvos és az ápoló együttműködése szükséges. A szerző célja, hogy ismertesse a sebek gyógyulásának élettani alapjait, a sebek klinikai jellemzőit és a szakszerű kezelés elveit.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás