A szakirodalomban megjelenő tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Covid-19-betegek eredményes rehabilitációja már az akut ellátás fázisában megkezdődik. 
Célkitűzés: A vizsgálat célja felmérni az ápolók rehabilitációval kapcsolatos ismereteit a Covid-19-betegek egészségügyi ellátásának folyamatossága mentén.

A kutatás a Covid-19-betegek ellátásában dolgozó ápolók körében, online kérdőív elemzésével történt. A vizsgálatban való részvétel beválasztási kritériuma volt, hogy a kitöltő a vizsgálat alatt, illetve a vizsgálat előtti időszakban ápoló munkakörben dolgozzon a Covid-19 kórházi betegellátás területén. A kérdőív 25 zárt kérdésből állt, amely a Covid-19-betegek rehabilitációs ellátásával, a betegség okozta károsodások ismereteivel, illetve a Covid-19-betegek rehabilitációs szemléletű ápolásával kapcsolatos kérdésekből állt.

A pandémia következtében a rehabilitációnak egyre nagyobb szerep jut az akut ellátásban is. Az ápolók képzésében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a rehabilitációs szemlélet kialakításának és ismeretek oktatásának. A hatékonyabb betegellátás szükségessé teszi az ápolási tevékenységben végbemenő szemléletváltást. 

A pandémia következtében a rehabilitációnak egyre nagyobb szerep jut az akut ellátásban is. Az ápolók képzésében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a rehabilitációs szemlélet kialakításának és ismeretek oktatásának. A hatékonyabb betegellátás szükségessé teszi az ápolási tevékenységben végbemenő szemléletváltást. 

Az egészségügyi szakképzések különböző területein kiemelt fontosságú a gyakorlati oktatás. Ennek színterei és az oktatás eszközei az elmúlt évtizedekben sokat változtak. A gyakorlati képzések preklinikai szintjén a képességek fejlesztésének egyik legkorszerűbb helyszíne a klinikai demonstrációs egység. Az ilyen egységek hatékony működésének feltételei a magas szintű szervezettség, szakmaiság, szabályozottság. A szerző bemutatja a hazai klinikai demonstrációs egységek kialakításának történetét. Sokéves szakmai és oktatói tapasztalatai alapján ajánlást ad az egységek hatékonyabb működtetéséhez is.

E tanulmány célja, hogy megismertesse az ápolók és egészségügyi dolgozók védőszentje, San Juan de Dios munkásságát, illetve annak történeti és kulturális kontextusát.

Fogászati prevenció alatt – különösen a jelen cikk keretein belül – nem csak és kizárólag a szájüregi prevenciót kell érteni. A cikk elsődleges célja, hogy az egészségügyi szakdolgozók számára nyújtson egy közérthető és átfogó képet a megfelelő szájhigiénia és a fekvőbetegek napi szájápolásának jelentőségéről. Ma már látjuk, hogy a fogászat sokkal több, mint a szájüregi elváltozások szakszerű kezelését, illetve az ilyen elváltozások megelőzését művelő tudományág. Tudományosan igazolt tény, hogy a szájhigiénia, illetve annak minősége, állapota az általános egészségre is alapvető kihatással van, nagymértékben befolyásolja egyéb, sokszor igen súlyos betegségek kialakulását, lefolyását, kezelését és a gyógyulás menetét. Jelen pillanatban is a szakma részéről több kutatás folyik a szájüreg állapota és egyéb szisztémás betegségek kialakulásának összefüggéseire, kimutatására vonatkozóan.

A vérnyomás változása befolyásolhatja az áramlástani jellemzőket, és ezáltal a vesék hemodinamikáját is. Fél vesés állapotban ez a hatás még jelentősebb lehet. A veseartéria környezetének in vivo mérhetetlen áramlástani jellemzőit numerikus áramlástani szimulációval hatékonyan lehet vizsgálni. A kutatás elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy a magas vérnyomás és az izolált szisztolés hypertonia változásokat eredményez a veseartéria áramlástani jellemzőiben, amelyek fél vesés esetben jelentősebbek. Módszer: Egy véletlenszerűen kiválasztott betegcsoport aorta-veseartéria jobb és bal oldali elágazási szögeit mértük retrospektív módon, in vivo. A veseartéria áramlástani jellemzőinek mérésére egy numerikus áramlástani szimulációsorozatot végeztünk egészséges és fél vesés modelleken. A vérnyomást először fokozatosan növeltük 120/80 Hgmm értékről 200/90 Hgmm értékig. Ezt követően az izolált szisztolés hypertonia esetét szimuláltuk a diasztolés vérnyomást fokozatosan csökkentve 200/50 Hgmm értékig. A szimuláció kimenő paraméterei a nyomás, turbulens kinetikus energia, sebesség és térfogatáram értékei voltak a veseartériák kilépő keresztmetszetén. Eredmény: A veseartéria-elágazási szögek átlaga a bal oldalon 78°, a jobb oldalon 66° volt. A szimuláció eredményei azt mutatták, hogy a magas vérnyomás és az izolált szisztolés hypertonia következetesen változtatják a veseartéria áramlástani jellemzőit, fél vesés esetben nagyobb mértékben. Konklúziók: A vesét károsíthatja a nagyobb nyomás, a turbulencianövekedés atherosclerosishoz vezethet a veseartéria elágazásánál. Ezek a jellemzők nagyobb mértékben változnak fél vesés állapotban, így ez veszélyesebb a vesére nézve. Az áramlási sebesség és térfogatáram értékei azonban nem függenek szignifikánsan a fél vesés állapottól.