Pszichés állapot és kiégés a mentők körében
IVÁNKOVITS László
2018. ÁPRILIS 30.
Nővér - 2018;31(02)
IVÁNKOVITS László
2018. ÁPRILIS 30.
Nővér - 2018;31(02)
A vizsgálat célja: A kutatás célja az Országos Mentőszolgálat állományában dolgozók pszichés állapotának vizsgálata volt a kiégés vonatkozásában, és cél volt azon tényezők azonosítása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mentőszolgálatnál dolgozók pszichés állapotára. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti kutatás keretein belül 1979 fő került bevonásra. A kiégettség szintje a Pines-Aronson féle Kiégés Önértékelési Skála alkalmazásával került felmérésre. Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba, ANOVA és korrelációelemezés alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A mentődolgozók majdnem 40%-a küzd a munkájával járó stresszel, azonban az állandó készenléti helyzet nem hagy időt az átélt események értékelésére, megbeszélésére. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a kiégési szint, az OMSZ-nál elöltött idő, és a munkahelyi légkörrel való elégedettség között. Következtetések: Az eredmények alapján különböző prevenciós és beavatkozási lehetősé gek kerültek megfogalmazásra, amelyekkel a mentődolgozók körében mért kiégés kezelhető.
A betegátadás során elkövetett hibák, tévedések, felejtések komoly következményekkel járhatnak, ugyanakkor megfelelő módszerekkel ezen problémák száma jelentősen csökkenthető. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy kialakítsunk egy olyan módszertant, melynek segítségével megismerhetjük jelenlegi működésünket. Az aktuális helyzet alapos megismerése teremti meg annak lehetőségét, hogy olyan intézkedéseket hozzunk saját tevékenységünk fejlesztése érdekében, melyek a valós problémákra koncentrálnak, és amelyektől okkal várhatjuk, hogy tényleges javulást eredményezzenek mindennapi munkavégzésünk során.
Az Ápolók Nemzetközi Napja kapcsán a szerzők méltatják Florence Nightingale munkásságát és szerepét a nemzetközi ápolástörténetben. Nightingale egyik fő érdemének azt tartják, hogy sikerült megbecsült hivatássá emelnie az ápolói munkát, hozzájárulva ezzel a nők társadalmi szerepével kapcsolatos nézetek megváltozásához hazánkban is. Áttekintik a nők helyzetében a XIX. században végbement változásokat. Valószínűnek tartják, hogy ezek a változások és a nemzet ébredése járulhattak hozzá ahhoz, hogy az ápolók számára elnyerhető legmagasabb nemzetközi kitüntetés, a Florence Nightingale Emlékérem a Vöröskereszt 1907-es londoni konferenciájára beterjesztett és 1912-ben jóváhagyott magyar javaslatra jött létre.
A kutatás célja: Ezen vizsgálat egy nagyobb volumenű kutatás részét képezi. Célja felmérni a daganatos betegek életminőségének helyzetét, a betegség életvitelre kifejtett hatását, valamint a betegek lelki megterheltségét. Ezen túl felmérni a betegek ismereteit a daganatos betegségekkel kapcsolatban. Vizsgálati módszer és minta: A kutatás leíró, empirikus, és kiegészítő jellegű, amelyben a budapesti Honvéd Kórház és a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórház Onkológiai osztályokon dolgozó ápolók, és az azonos időben ott kezelt betegek vettek részt 2014-ben. A vizsgálat módszere az egyéni írásbeli kikérdezés. Az eredmények értékelése MS Excel és IBM SPSS programokkal történt. Az összes értékelhető kérdőív aránya 74,9% (N=131). Eredmények: A betegek saját egészségi állapotukat és életminőségüket 56,6%-ban alacsonynak ítélték meg, valamint 75%-uk azt vallotta, hogy mindennapjaik, és életvitelük is jelentős mértékben változott. A válaszadók 50%-a valamely negatív jelzővel írta le aktuális érzelmi állapotát, s igen gyakoriak körükben a különböző pszichés zavarok, például a depresszió 17,5%, a szorongás 18,5%, és csökkent önértékelés 14,1%. A válaszadók jelentős többsége (76,3%) nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel a daganatos betegségek természetéről. Következtetések: A daganatos betegek életvitelét/életminőségét nagymértékben befolyásolja betegségük. A betegek jelentős pszichés terhelésnek vannak kitéve.
Modern, globalizált világunkban, jelentősen megemelkedett az olyan azonnali intézkedést igénylő események száma, ahol egyszerre több ember kimentését, egészségügyi ellátását, elhelyezését kell koordinálni. Sajnos nem csak nemzetközi, de hazai viszonylatban is számítanunk lehet különböző tömeges katasztrófa fenyegetettségekre és eseményekre, legyen az a természeti katasztrófa, vagy a mesterséges katasztrófa különböző formája. Kiemelt fontosságú egy ilyen minősített helyzet kezelése a fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi és gondozási intézményekben, ahol egyszerre nagyszámú önellátó képességében és mozgásában korlátozott betegek és gondozottak tartózkodnak. Bár hazai viszonylatban kiemelendő a katasztrófavédelem jelentőségének erősödése, mégis az ilyen azonnali és gyors beavatkozást igénylő esetekben igen nagy feladat és felelősség hárul az ápoló személyzetre. Kérdőíves felméréssel vizsgáltuk a fekvőbeteg ellátásban dolgozó ápolók katasztrófavédelmi és kiürítéssel kapcsolatos ismereteit és ezen ismeretek elsajátításának rendszerét és módját. Az eredmények feldolgozását követően megállapítottuk, hogy feltételezéseink beigazolódtak, miszerint a vizsgált célcsoport ilyen jellegű ismeretei igen hiányosak. A hatékonyság növelése céljából kiemelt jelentőségűnek tartjuk egy egységes elveken alapuló, de az adott intézmény helyi viszonyaira adaptálható eljárásrend kidolgozását és annak képesség szintű oktatási rendszerének fejlesztését.
Lege Artis Medicinae
Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.
Ideggyógyászati Szemle
Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdőív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdőív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyarországon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validálásának tesztelése magyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fő vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérőeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerősítő faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsőkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív és az Oldenburg Kiégés Kérdőív rövidített változatának struktúrája megerősítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alátámasztotta a mérőeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevők jelentős részét jellemezte mindegyik részmintában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimenzióban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsősorban a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.
Vizsgálat célja: Feltárni, hogy a munkahelyi bizonytalanság miként befolyásolja a kiégettség, a pszichoszomatikus tünetek és az egészségi állapot megítélésének mértékét. Vizsgálati módszer és minta: Keresztmetszeti vizsgálat, melyet a szerzők saját szerkesztésű önkitöltős kérdőívvel végeztek a Mátrai Gyógyintézet dolgozói körében 2013-2014-ben. 29 ápoló válasza lett elemezve. Eredmények: Minél nagyobb a munkahelyen érzett bizonytalanság, annál nagyobb mértékű a kiégés (p=0,038; r=0,387). A burnout összefügg a saját egészségi állapot rossz megítélésével (p<0,001; r=-0,650) és a pszichoszomatikus tünetek megjelenésével is (p=0,003; r=0,530). Leggyakrabban hát és derékfájás, gyengeség és fáradtság, fejfájás és alvási problémák fordultak elő pszichoszomatikus tünetként. Következtetések: A bizonytalanság egyedül a kiégés mértékét befolyásolja, a többi vizsgált változóra nincs kimutatható hatással.
A vizsgálat célja: A szerzők célja volt felmérni és összehasonlítani magyar és német műtő asszisztensek /műtősnők, műtőssegédek/ körében, hogy a munkahelyi problémák, stressz, a munkahelyi elismerés, siker, a társas támogatás miként befolyásolják a munkával és élettel való elégedettséget valamint, hogy miként viszonyulnak a dolgozók a munkához, mennyire veszélyezteti őket a kiégés. Anyag és módszer: A számítógépes anonim adatfelvétel 2015 októberében történt az AVEM /Arbeitsbezogene Verhaltens-und Erlebensmuster/ és egy saját szerkesztésű szocio-demográfiai kérdőív alkalmazásával magyar és németországi klinikákon dolgozó műtő asszisztensek körében. Eredmények: A két vizsgált csoportban a dolgozók eltérően ítélik meg a stresszhelyzeteket és a munkahelyi problémákat. A munkával való elégedettség egyformán fontos minkét csoportban, azonban a magyar dolgozók élettel való elégedettségét nagyobb mértékben befolyásolja. A magyar asszisztensek a stresszhelyzetekre hatékonyabb megoldást találnak, kevésbé veszélyeztetettek a kiégésre. A társas támogatás megléte mindkét csoportban pozitívan hat a munkahelyi problémák leküzdésében. Következtetések: Az asszisztensek munkaelégedettsége hatással van az élettel való elégedettségükre. A munka és a magánélet különválasztásának képessége valamint a munkahelyi stressz kezelése eltérő a vizsgált asszisztensek körében. A munkával való elégedettség munkahelyi egészségfejlesztési programokkal javítható, növelhető.
A vizsgálat célja egészségügyi szakdolgozók körében felmérni a munkahelyi konfliktusok összefüggését a kiégéssel és feltárni a munkahelyi konfliktusra adott egyéni reakciók típusait. Anyag és módszer: Az adatfelvétel 2016. június-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű on-line kérdőívvel. Az adatelemzés SPSS 23.0 program segítségével készült, Kolmogorov-Smirnov, Shapiro-Wilk teszt, Spearman-féle rangkorreláció, Kruskal-Wallis próba és Mann-Whitney teszt (Bonferroni korrekcióval) alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: Az 1201 válaszadó csupán 4,6%-a nem élt át munkahelyén még konfliktust, 44,2%-a pedig valamilyen mértékben érintett a kiégés által. Konfliktus esetén 62,2% igyekszik mielőbb tisztázni a konfliktus okozójával a problémát, 41,2% visszaszól, és 1/3-uknál idegesség, zaklatottság jelentkezik. A kiégés mértéke és a munkahelyi konfliktus gyakorisága korrelál egymással (r=0,390; p<0,000). Következtetések: minél rosszabb lelkiállapotban van valaki, annál konfliktusosabban éli meg a munkahelyét, és főként önvédelmi stratégiákat alkalmaznak konfliktus esetén.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás