TÓSAKI Mónika1, HAJDUNÉ NÉMETH Anna Csilla2
2017. OKTÓBER 30.
Nővér - 2017;30(05)
A kézsebészeti betegek postoperatív ellátása egy speciális területe az ellátásnak. Célunk az ápolás egy szűk keresztmetszetének ismertetése, a gyermek és felnőtt kézsebészeti betegek ápolói feladatainak és megfigyelési szempontjainak bemutatásával. Ezáltal szeretnénk bővíteni az ápolók ismereteit, mivel a munkaerőhiány miatt gyakori a helyettesítés, és a betegbiztonság megköveteli a speciális területek megismerését. Ismertetjük a leggyakoribb rögzítő eljárásokat, a postoperatív ápolási tevékenységeket, és a műtétek leggyakoribb szövődményeit.
Evidencia, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kialakulásában, átvitelében az egészségügyi dolgozó kezének elsődleges szerepe van. A személyi higiéne, a történelmi korokban az időszakokra jellemzően fontosabb, vagy kevésbé fontos szerepet kapott. A kézfertőtlenítés fontossága, mint a személyi higiéne elválaszthatatlan része Magyarországon Semmelweis Ignác óta került előtérbe. Azzal, hogy az ápolóképzés állami feladattá vált, a kézfertőtlenítés oktatása egységessé vált. A kézfertőtlenítés részletes, kimerítő előírását, mely minden egészségügyi dolgozóra nézve kötelező érvényű, az Országos Epidemiológiai Központ Kézfertőtlenítésről kiadott Módszertani Levele (a WHO irányelv alapján) tartalmazza. Részletesen szabályozza, hogy mikor, mivel javasolt, illetve kell kezet fertőtleníteni. Milyen eszközök szükségesek a kézfertőtlenítés végrehajtásához, illetve milyen állapotban legyen a dolgozó keze. Több vizsgálat történt arról, hogy tartósan miért alacsony a kézfertőtlenítés compliance a dolgozók körében. A szakirodalmi áttekintés alapján a kézfertőtlenítési hajlandóság emelése összetett és tartós folyamat, melynek minden szereplőjének, de elsősorban a közvetlen betegellátásban dolgozónak elkötelezettnek kell lennie az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések leküzdésében.
Vizsgálat célja: A hyponatraemia az egyik leggyakoribb elektrolitzavar időskorban, melyet számos mechanizmus okozhat, a leggyakoribb a diuretikum okozta iatrogén hyponatraemia. Célunk megvizsgálni, hogy a Vas Megyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán milyen gyakorisággal fordul elő a hyponatraemia, illetve ennek milyen sürgősségi vonatkozásai vannak. Vizsgálati módszerek és minta: Nem véletlenszerű, kényelmi mintaválasztás során összesen 75 beteg adatait dolgoztuk fel. Eredmények: A vezető panaszok kórházba érkezéskor a nem specifikus neurológiai tünetek közül adódnak. Ezen túl elesés miatt, fejsérüléssel vagy kisebb traumás sérüléssel a betegek közül 13-an érkeztek. A betegek anamnézisének elemzésekor a jelen esetben számottevő diagnózist nem találtunk az betegek 33%-nál, epilepszia a betegek 13%-nál fordult elő, 8%-nál depresszió, és az esetek közel felénél fordult elő valamilyen kardiovaszkuláris diagnózis. Következtetések: Minden hatodik beteg vezető panasza traumatológiai jellegű. Ezen betegeknél mellékleletként derül fény a hyponatraemiára, ami feltehetően oka lehet a sérülésnek. Preventív szemlélet esetén csökkenthető lenne a hyponatraemia miatti kórházi tartózkodások száma.
A vizsgálat célja: A vizsgálat során, célom a gödöllői szociális intézményekben dolgozó gondozók, és ápolók pályaválasztási motivációinak, presztízsének, és az életben legfontosabb értékeinek megismerése. Vizsgálati módszer és minta: A kutatás leíró jellegű, a minta elemszáma (n=81). Az adatok összegzése Microsoft Office Excel 2007 program segítségével történt. Eredmények: A kutatásban részt vevő dolgozók kifejezetten alacsony presztízsűnek ítélték a hivatásukat, ennek ellenére ismét ezt a foglalkozást választanák, ha újra dönthetnének. Az életben legfontosabb értéknek az egészséget, a családot, a barátokat, és a szeretetet tartják a segítő hivatást gyakorló szakemberek. Következtetések: Az általam megkérdezett ápolók és gondozók, a hivatás alacsony presztízsére tekintettel is sikeresnek ítélik a pályaválasztásukat, és szeretik a munkájukat. A dolgozók értékrendjének megismerése fontos feladat, mert ezek az értékek határozzák meg az általuk elvégzett munka minőségét.
A vizsgálat célja: A szerzők célja a taxi gépkocsivezetők egészségi állapotának, életmódjának feltárása. A vizsgálati módszerek és minta: A keresztmetszeti vizsgálat 2017. évben, Miskolcon taxi gépkocsivezetők körében (N=100), egyszerű véletlen mintavételi technikával történt. Az adatgyűjtés papír-alapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. Az alkalmazott saját készítésű kérdőív alapját az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) standard, egészségmagatartásra vonatkozó felmérésnél alkalmazott kérdőív adta. A szerzők a kapott adatokat a Microsoft Office Excel 2016 program segítségével és leíró statisztikai módszerrel elemezték. Eredmények: A vizsgálatban résztvevők egészségértéke ötfokozatú skálán 3,39-es átlagértéket mutatott. A gépkocsivezetők 79%-a túlsúlyos, vagy elhízott. A krónikus betegségek közül legalább egy a sofőrök 56%-ánál fordul elő. Pszichoszomatikus tüneti skálán vizsgálva az egészségi állapotukat, leggyakrabban hát- és derékfájást és alvási problémákat jeleztek a válaszadók. Az Epworth aluszékonysági skála a dolgozók 8%-ánál eredményezett enyhén rendellenes aluszékonyságot. Az OSAS szűrésre használt segédlet alapján a válaszadók 36%-ánál lett pozitív a teszt. Következtetés: A vizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy a válaszadók egészségi állapota nem kielégítő. Az eredmények ismeretében megállapítható, hogy a taxi gépkocsivezetők egészségi állapota több tekintetben is rosszabb a magyarországi átlaghoz képest. A felmérésben bebizonyosodott, hogy a taxi gépkocsivezetők egészségmagatartása a jövőben fejlesztésre szorul.
A leírás áttekintést ad azon várandós nőkről, akik a tengerszint magasságában születtek, viszont magashegységben (Andok) termékenyültek meg, valamint azon nőkről, akik időszakonként elutaztak nagy magasságba, vagy ott születtek és ott élnek.
Ideggyógyászati Szemle
Az esetismertetés teljesen fogatlan, mentálisan retardált epilepsziás beteg implantátumrögzítésű overdenture típusú fogpótlás segítségével történő kezelését írja le. A terápia - rezisztens epilepszia miatt, mely gyakori grand mal rohamokkal és komplex parciális rohamokkal járt együtt, a beteg - a maxilla és a mandibula nagymértékű atrófiája ellenére - stabil, jó rögzítettségű, teljes kivehető lemezes fogpótlás tervezését igényelte. A maxilla csekély csontmennyisége csupán két implantátum behelyezését tette lehetővé a szemfogak területére, a protokollban leírt négy implantátum helyett. A hosszú távú visszarendelés során a beteg rágóképessége kielégítő volt.
Lege Artis Medicinae
Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy nem csak extrémen megterhelő vagy fenyegető helyzetek – külső katasztrófák – válthatnak ki poszttraumás stressz zavart, hanem az életet veszélyeztető betegségek és olyan terápiás helyzetek is, amelyekben a betegek közvetlen életveszélyt élnek át. Az ilyen helyzeteket követően poszttraumás stressz tünetek a betegek többségénél megfigyelhetők, de hosszú távon poszttraumás stressz zavar (PTSD – Post Traumatic Stress Disorder) csak egy jelentős kisebbségnél alakul ki (Greene és munkatársai szisztematikus áttekintése alapján az alapellátás betegei között a pontprevalencia 2–39%) (1). A PTSD kialakulása számos kockázati és protektív tényezőtől függ. Ezek közül az alábbiakban az orvosi kommunikáció jelentőségéről adunk rövid összefoglalót, majd közreadjuk annak a kommunikációs példatárnak a fordítását, amelyet az orvosi kommunikációs készségek tréningjével és kutatásával foglalkozó VitalTalk szervezet adott közre (1. melléklet). A példatár jelenleg (2020. április 28-án) 22 nyelven érhető el a szervezet honlapjáról és az most már a saját fordításunkat is tartalmazza (https://www.vitaltalk.org/guides/covid-19-communication-skills/).
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, autoszomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszolandó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.
Lege Artis Medicinae
A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardiovascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás