A szerzők rendhagyó ápolástörténeti munkájukban áttekintik azt a 20. század kilencvenes éveiben felerősödött fejlődési folyamatot, amelynek során az ápolás szakmából hivatássá vált Ma­gyar­or­szá­gon. A hivatásként elismert szakmát jellemzi a gyakorlói számára biztosított hosszú idejű oktatás és képzés, az önálló szakmai szerveződés, a saját etikai kódex és a hivatás jogi szabályozása. A cikk sorra veszi ezeket a tényezőket, hang­­­­­­súlyosan foglalkozva a hazai ápolóképzés kialakulásával és fejlődésével, majd be­mutatja a gyakorlati ápolástól az ápolástudomány megjelenéséig ívelő fejlődést, amelyhez szervesen hozzátartozott a Nő­vér című tudományos igényű szakfolyóirat létrejötte is. Tárgyalja az ápolás és ápolási gyakorlat jogi szabályozását, az ápolók szakmai szerveződésének történetét. A ke­retrendszer kialakítása szükséges feltétel volt ahhoz, hogy az ápolói szakma saját magát változtassa hivatássá, társadalmilag megbecsült foglalkozássá.

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja, hogy korcsoportos bontásban megvizsgálja az életkor és a tankötelezettség képzési folyamatának során a tanulók pályaorientációs attitűdjének alakulásait. Kutatásban a szerzők választ kívántak kapni arra, hogy a magyar közoktatásban résztvevő tanulók körében mekkora „népszerűségnek” örvend az egészségügy, mint szakmai terület. Amennyiben valaki e szakterületet érzi magához közelinek, akkor milyen jövőképpel rendelkezik. Vizsgálati módszer és minta: Az adatfelvétel 2017. október - 2018. január között valósult meg egy saját szerkesztésű online kérdőívvel, amely Magyarország valamennyi megyéjébe kiküldésre került (N=329). Ezen képzőhelyek egészségügyi szakképzésben érintettek. Az adatelemzés SPSS 15.0 for Windows statisztikai program segítségével történt, amelynek során - az alacsony mérési szintű változókra tekintettel - Khi négyzet-próbát és Mann-Whitney statisztikai próbát alkalmaztak (p <0,05). Eredmények: A vizsgálati személyek közül 159 fő esetében (48%) nem, 170 fő esetében (52%) van egészségügyi dolgozó a családban. Az eloszlások ellenőrzését elvégezve megállapíthatjuk, hogy nincs szignifikáns különbség az eloszlásban a két csoportnál, tehát ugyanannyi, (vagyis statisztikailag jelentős különbséggel nem bír) az egészségügyi pályát szívesen választók aránya. A pályaválasztás kapcsán a válaszadók közül 276 fő (86%) tartja elképzelhetőnek, hogy az egészségügyi pálya felé orientálódjon, 46 fő (14%) pedig más irányban tervezi az életét. Hét fő részéről nem érkezett válasz a kérdésre. A Mann-Whitney próbát elvégezve megállapítható, hogy nincs szignifikáns különbség a mediánokat illetően a két csoportnál, tehát ugyanannyi - vagyis statisztikailag jelentős különbséggel nem bír - a pályaválasztást illetően az ápolói hivatás megbecsültsége. A 329 fős mintából 215 fő (65%) válaszolta azt, hogy szívesen dolgozna ápolóként, míg 114 fő (35%) felelte azt, hogy nem választaná ezt a hivatást. Következtetések: Nem befolyásolja jelentősen a pályaválasztót az, hogyha a családban van egészségügyi dolgozó. A pályaválasztás előtt álló diákot nem befolyásolja jelentősen a megbecsültség, sokkal inkább motiválja az együttérzés és a segítő szándék a másik ember iránt.

Minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt megfelelő kezelésre és kényelemre a kórházi tartózkodás ideje alatt. A minőségi ápolás alapvető feltételei közé tartozik a testi higiénia biztosítása és a humánus ellátás. Cikkünkben szeretnénk bemutatni a végbélkatéterezést, amely széklet-inkontinenciával rendelkező betegek ellátásában immár széles körben alkalmazott eljárás Szlovákiában. Továbbá konkrét adatokat közlünk a rektális katéter használatának gazdasági előnyeiről.

Magyarországon - a fejlett államokhoz hasonlóan - a koszorúér-elzáródás, valamint a daganatos megbetegedések után a stroke és közvetlen szövődményei képezik a harmadik leggyakoribb halálokot. Évente 30-40 ezer új stroke (szélütés) fellépésére számíthatunk. A hazai stroke-betegek ápolásában eddig nem voltak egységesen kidolgozott, tudományos bizonyítékokon alapuló és elfogadott irányelvek. A Magyar Ápolási Egyesület mint az ápolók legnagyobb szakmai szervezete az országos Tudor hálózat tagja. Az elmúlt két évben az egyesület a bizonyítékokon alapuló ápolás témakörében kizárólag ápolók számára szervezett egy-egy kurzust, amelynek eredményeként ötven ápolót képeztek tovább e témakörben. A kiképzett ápolási szakemberek bevonásával indult el az irányelv-fejlesztési alprojekt; ennek keretében egy, a stroke-betegek ápolásának és rehabilitációjának bizonyítékokon alapuló irányelvét dolgoztuk ki. A Magyar Ápolási Egyesület úttörő szerepet vállalt az evidenciákon alapuló ápolás hazai meghonosításában és elterjesztésében, valamint a mindennapos ápolási gyakorlatba való átültetésében. A program sikeres megvalósítása példa lehetne: a tapasztalatokat felhasználva fejleszthetővé és bevezethetővé válna más ápolási, ellátási területeken is. „Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve stroke-betegek ápolásához az ellátás különböző területein, különös tekintettel a betegek életminőségének meghatározó tényezőire” címen megjelent irányelv (Egészségügyi Közlöny 2002. május 23. 1344-1360. oldal) alkalmazása a betegek kórházi és otthoni ellátása során egyaránt csökkenthetik az esetlegesen fellépő (elsősorban a nem megfelelő ápolásból eredő) szövődményeket, ezáltal növelhetik az ellátás és az ápolás hatékonyságát, javíthatják a betegek (másodlagosan a hozzátartozók) életminőségét.

Vizsgálat célja: két nemzetközileg validált, hitelesített empátia-mérő skála - a Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE) és az Interpersonal Reactivity Index (IRI) - összehasonlítása ápolók közötti empátia kutatás során. Vizsgálati módszer és minta: keresztmetszeti vizsgálat a két kvantitatív önkitöltős online-kérdőív, valamint saját készítésű szociodemográfiai adatokat felmérő kérdőív segítségével. A mintába összesen 101 fő különböző végzettségű, különböző életkorú és az egészségügy különböző területein, de Magyarországon dolgozó ápoló/ápolónő került. Ebből 91fő nő, és 10 férfi. Ebből 89 fő kórházi dolgozó, 7 fő rendelőben dolgozik, 1 mentős és 4 házi betegápoló. Eredmények: Az alkalmazott kérdőívek megbízhatósága a statisztikai elemzés alapján elfogadható (Cronbach’s  0,798 és 0,817). IRI eredményeiben a skálák kihasználásában megjelent a szakmai specifikum, a perspektíva felvétel esetében 11-28, míg a személyes distressz esetében 2-22 sávba szűkült be a mért érték (a teljes skála 0-28). Az egyes dimenziók átlagai, és szórásai (s): EC=19,4(s=4,26); PT= 18,5(s=4,26); FS=17,23(s=5,32) és PD=10,85(s=4,66). A JSPE skálán az átlag empátia szint 98,5, (a 20-140 értékű skálán), a szórás 14,425. A két kérdőív korrelációs kapcsolatára a kifejlesztők vizsgálatával azonos mértéket kaptunk, ezek a szakma specifikus dimenziókban emelkednek ki (r értékei EC=0,507, PT=0,447). A szociodemográfiai tényezőkkel kapcsolatban feltett hipotézisek nagy része nem került igazolásra. Összefüggés mutatkozott a nem és az IRI distressz dimenzió, valamint a JSPE empátia érték között a feltételezésnek megfelelően a nők javára. Ez a JSPE skálán elsősorban a perspektíva felvétel faktorban jelenik meg. A többlet munkaidővel nem volt kimutatható kapcsolat, de a magánszférában dolgozók empátiás törődése magasabb volt. A vallás, mint szociológiai jellemző az IRI fantázia skála dimenziójában jelent meg szignifikánsan nagyobb értékkel. A szükséglet kielégítésére vonatkozóan nem sikerült kapcsolatot kimutatni. Következtetés: A vizsgálat alapján a JSPE kérdőív alkalmazható a magyar viszonyok között is, az IRI mellett szakmai specifikus vonatkozásokban hangsúlyosabban mérheti és teheti összehasonlíthatóvá az empátia szintet. A nők vonatkozásában igazolásra került magasabb empatikus készségük, de a gyakorlati idő, végzettség és egyéb szociodemográfiai tényezők esetében ez további vizsgálatokat igényel, hatásukra a nemzetközi szakirodalom sem ad egyértelmű választ. De minden kutató egyöntetűen kiemeli az empátia készségének fontosságát a gyógyítás folyamatában, hatékonyságának növelésében, amit érdemes lehet a hazai továbbképzési rendszerben is figyelembe venni.