Nővér

Evidenciák a nyomási fekély kialakulását befolyásoló tényezők bemutatásában

CSERNUS Mariann

2013. FEBRUÁR 28.

Nővér - 2013;26(01)

A nyomási fekély kialakulása, valamint gyógyulása több tényező együttes jelenlététől függ. A beteggel összefüggő tényezők (fizikai hatások, biológiai és pszichoszociális tényezők), valamint a nehezen gyógyuló sebbel kapcsolatosan felmerülő befolyásoló hatások (pl. a seb tartalma, elhelyezkedése, mérete, vérellátása, a sebalap állapota, fertőzés jelenléte, a kezelésre adott válasz) szoros kapcsolatban vannak a beteg általános állapotával, valamint alapbetegségével. Jelentős szerepük van továbbá az egészségügyi személyzettel összefüggő (képesség, szakmai felkészültség, attitűd), illetve az egészségügyi rendszerrel összefüggő (technikai-gazdasági fejlettség, a prevenciós és sebellátási eszközök, minőségbiztosítás, oktatás) tényezőknek is. A szerző ezen tényezők részletes, szakmai evidenciákkal alátámasztott ismertetésére vállalkozott.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

A cukorbetegség szövődményei a lábon, a diabéteszes lábsebek kezelése

RÉDLING Marianna

A diabéteszes láb szindróma, a diabéteszes betegek lábán kialakuló összetett patomechanizmusú tünet együttes, melynek szövődményei következtében (késedelmes kezelés esetén) a végtag amputációja válhat szükségessé. Diabéteszes betegek kb. 15%-ánál kell betegsége során lábseb kialakulásával számolni. A szerző bemutatja a diabéteszes láb szindróma kialakulásának hátterében álló diabéteszes kisér- és nagyér-szövődményeket, azok kimutatására szolgáló vizsgálatokat, a diabéteszes lábsebek jellegzetes klinikai megjelenési formáit és szövődményeit. Összefoglalásra kerülnek a diabéteszes lábsebek sikeres kezelésének legfontosabb elemei: belgyógyászati állapotok normalizálása; kóros nyomáspontok tehermentesítése; artériás keringés biztosítása; infekciókontroll; rendszeres és megfelelő mechanikus debridement; sebgyógyulás fázisának megfelelő sebkezelés; betegoktatás; recidíva megelőzés. A szerző kiemelt hangsúlyt fektet a szakápolók által végezhető szűrővizsgálatokra, kezelési módokra és betegoktatási feladatokra.

Nővér

A decubitus prevencióban alkalmazott prevenciós stratégiák Magyarországon és Szlovákiában

DARNAYOVÁ Monika

A decubitus előfordulása nemcsak Szlovákia, hanem Magyarország kórházaiban dolgozó ápolókat is érinti. Az, hogy a decubitusos betegek száma milyen arányban van jelen az adott intézményben, az részben az ápolókon is múlik, hiszen a helytelen ápolásnak nagy szerepe van a kórkép kialakulásában. Ugyanakkor a decubitusos betegek ritka előfordulása a magas színvonalú ápolás legnagyobb bizonyítéka. A kutatás fő motívuma, hogy betekintést nyerjen két ország decubitus prevencióban alkalmazott módszereibe. A vizsgálat célja annak bemutatása, hogy milyen jelenleg a két intézményben folytatott prevenciós tevékenység, hogyan valósul meg a preventív szemlélet, milyen felmérő skálát alkalmaznak, mit tartalmaznak a protokollok, milyen segédeszközök használatára van lehetőség, valamint a dokumentáció vezetése hogyan valósul meg.

Nővér

Szerkesztői levél

HIRDI Henriett Éva, CSERNUS Mariann

Köszönjük, hogy újra belelapozott a Nővér folyóiratba. Évről évre arra törekszünk, hogy megfelelve a küldetési nyilatkozat elveinek, megismertessük Olvasóinkat az ápolást érintő tudományos munkákkal, vizsgálati eredményekkel.

Nővér

Az alsó végtagon kialakult nem gyógyuló (krónikus) sebek ellátása

DARÓCZY Judit

A nem gyógyuló sebek előfordulása gyakori (a lakosság 5-7 %), ide tartoznak a vénás-, artériás keringési elégtelenség, a cukorbetegség, a tumorok, valamint a kóros nyomás miatt kialakuló fekélyek. A krónikus sebek súlyos gazdasági és társadalmi/egyéni szociális problémát jelentenek. Ellátásuk az egészségügyi ellátás minden szintjén történik: alapellátás, otthonápolás, szakrendelők, akut fekvőbeteg és rehabilitációs osztályok. A sebellátás szakértelmet igényel. A folyamatos továbbképzések nélkülözhetetlenek, nemcsak az orvosi továbbképzések, hanem az ápolók továbbképzése is. A sebellátásban az orvos és az ápoló együttműködése szükséges. A szerző célja, hogy ismertesse a sebek gyógyulásának élettani alapjait, a sebek klinikai jellemzőit és a szakszerű kezelés elveit.

Nővér

Krónikus lábsebek kezelési tervének szempontjai a gyakorlati tapasztalat alapján

IGNÁTH Györgyi

A krónikus sebek ellátásában az ápoló a team tagjaként felelősségteljes munkát végez, ami nem korlátozódhat csak az orvosi utasítás szó szerinti betartására, és a sebfedők megfelelő felhelyezésére. A beteg kezelése során az ápolónak felmérést, megfigyelést, vizsgálatot kell végezni, értékelni kell az eredményeket, és az orvos felé időben kell jelezni minden olyan tünetet, ami eltér az elvárható, a kezelt sebre jellemző sebgyógyulástól. A szerző a sebkezelés gyakorlatban alkalmazott elveit, módszereit mutatja be, kiemelve az ápolók ezzel kapcsolatos feladatait, hatáskörét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Lege Artis Medicinae

Traumatikus életesemények és evészavarok kapcsolata – terápiás lehetőségek

KOVÁCS-TÓTH Beáta, TÚRY Ferenc

Az evészavarok (főleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet játszanak a traumatikus előzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás). A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei, valamint egyéb rizikó- és protektív tényezők, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek, valamint az életút során bármikor bekövetkező reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus előzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó általános irányelvek a követendőek. A biztonságot jelentő terápiás kapcsolat alapvető. A terápiás lehetőségek széles körűek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a kognitív viselkedésterápiára épülő újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia alkalmazása is hasznos lehet.

Lege Artis Medicinae

A hosszú távú antiepileptikum-monoterápia hatása a vascularis kockázati tényezőkre és az atherosclerosisra

NOVÁK István

Az epilepsziás betegek jelentős része hosszú távú vagy élethosszig tartó antiepileptikum-kezelést igényel. A hosszú távú kezelés sokféle mellékhatással járhat: metabolikus és endokrin változások, viselkedési és kognitív zavarok mellett a májenzimrendszer olyan változásai is előfordulhatnak, melyek a vascularis kockázati tényezők fokozódásával járnak. Ez a hatás különösen a korábbi generációkhoz tartozó antiepileptikumoknál figyelhető meg. Egy tajvani kórház kutatói keresztmetszeti vizsgálatot végeztek a különböző antiepileptikumokkal végzett monoterápiák vascularis kocká­zati tényezőkre és az atherosclerosisra kifejtett ha­tásának összehasonlítására.

Nővér

Pszichés állapot és kiégés a mentők körében

IVÁNKOVITS László

A vizsgálat célja: A kutatás célja az Országos Mentőszolgálat állományában dolgozók pszichés állapotának vizsgálata volt a kiégés vonatkozásában, és cél volt azon tényezők azonosítása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mentőszolgálatnál dolgozók pszichés állapotára. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti kutatás keretein belül 1979 fő került bevonásra. A kiégettség szintje a Pines-Aronson féle Kiégés Önértékelési Skála alkalmazásával került felmérésre. Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba, ANOVA és korrelációelemezés alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A mentődolgozók majdnem 40%-a küzd a munkájával járó stresszel, azonban az állandó készenléti helyzet nem hagy időt az átélt események értékelésére, megbeszélésére. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a kiégési szint, az OMSZ-nál elöltött idő, és a munkahelyi légkörrel való elégedettség között. Következtetések: Az eredmények alapján különböző prevenciós és beavatkozási lehetősé gek kerültek megfogalmazásra, amelyekkel a mentődolgozók körében mért kiégés kezelhető.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.