Nővér

Az ápoló gyakorlati szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

TÓTH Zoltánné

2015. JÚNIUS 30.

Nővér - 2015;28(03)

A vizsgálat célja: A kutatás célja a szepszis kórállapot kategorizálásának részletes elemzése, valamint az erre vonatkozó diagnosztikai nehézségek feltárása. A vizsgálat kiterjed az ellátás során végzett diagnosztikai és monitorizálási módszertan ápolói kompetenciába tartozó elemeire, ezen belül is a triage jelentőségére. Vizsgálati módszer és minta: A kutatómunka felmérése egy fővárosi, III. progresszivitás szintű sürgősségi betegellátó-osztályon készült, kiemelve egy betegségcsoportot, a szepszist. Az osztály 2013-as adatforgalma alapján 81 szepszissel kezelt beteg került kiválasztásra. A kutatás módszere dokumentum elemzésen alapszik, melynek során adatgyűjtésre került sor. Ezzel párhuzamosan a kutatás további része az osztályon dolgozó, különböző végzettségű ápolók kompetenciájának vizsgálata, akik a triage tevékenységet végezték a betegellátás folyamatában. Az összesített eredmények értékelése SPSS 14.0 programmal készült. Eredmények: Az adatokból kiderül, hogy a szeptikus betegek ellátása során az ápolók által végzett triage tevékenységet a gyakorlati tapasztalat és a végzettség nem befolyásolja. Az osztályon ellátott betegek több mint a fele nem kapott helyes besorolást, így a terápiát sem kezdődött el időben. Következtetések: A sürgősségi osztályon dolgozó ápolók triage osztályozási rendszer ismeretei hiányosak, ezért az ott dolgozó minden ápoló részére biztosítani kell a triage ismeretek bővítését, illetve akiknek nincs ismerete a triage rendszerről azoknak a megszerzését, mint elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Életminőség-vizsgálat a Sclerosis multiplex betegségben szenvedők körében

SZABÓ Julianna

A vizsgálat célja: Felmérni a Sclerosis Multiplex életminőségre gyakorolt hatását és megvizsgálni, hogy mutat-e jelentős eltérést a ”vidéken”, valamint a fővárosban gondozott betegek állapota között. Vizsgálati módszer és minta: A keresztmetszeti vizsgálat standard kérdőívekkel történt (SF-36 kérdőív, Társas támogatás kérdőív, Rövidített házastársi stressz skála, Rövidített Együttműködés skála), kiegészítve a szociodemográfiai és a betegségre vonatkozó kérdésekkel. A vizsgálat ideje: 2013. augusztus - 2014. január. Célcsoport: a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház SM szakambulanciáján és a nyíregyházi Jósa András Kórház Neuroimmunológiai szakrendelésén megjelent SM betegek. (N=100) Eredmények: megállapítást nyert, hogy a vizsgált mintában, a betegek részéről történt életminőség értékelés, közepes eredményt mutatott. A betegség jellegéből adódóan jelentősen érintett a fizikai állapotuk, a mindennapi tevékenységek elvégzésére, önellátásra képesek, de a szabadidő eltöltési tevékenységeik korlátozottak. A társas támogatottság tekintetében a család meghatározó szerepet kap. Vizsgálatom igazolta, hogy szignifikáns a különbség a „vidéki” és a budapesti betegek között, mely szerint a nyíregyházi betegek az általánosan elismert, hagyományos családi környezetben nagyobb számban élnek, mint a fővárosi betegek. Következtetés: A felmérés szerint az egyéb segítő szervezetek nem támogatnak olyan hatékonysággal, amely az jellegükből adódóan elvárható lenne. Egészségvédő hatású a házastársi kapcsolattal való elégedettség, melyet a kutatás eredményei alátámasztottak. A Sclerosis multiplex egy krónikus megbetegedés, amely az életminőség minden dimenzióját érinti. Az életminőség mutatói a betegséggel való megküzdés, a családi működőképesség megtartása, a megfelelő szociális kapcsolatok fenntartása, a társadalmi hasznosság érzése, amelyeket erősíteni szükséges.

Nővér

A csípő- és a térdízület periprotetikus infekcióinak rehabilitációját befolyásoló tényezők

FÜLÖP Annamária, FARKAS Péter, SOMLAI Krisztián, CSERNUS Mariann

Vizsgálat célja: A szerzők a periprotetikus infekció klinikai lefolyása és a társbetegségek, illetve az életkor közötti összefüggéseket vizsgálták. Arra keresték a választ, hogy periprotetikus infekció esetén milyen arányban szükséges a gyógyulás eléréséhez a protézis eltávolítása, illetve egyes társbetegségek befolyásolják-e a fertőzés eliminálását. Vizsgálati módszer és minta: A vizsgálat során 46 csípő- és térdízület periprotetikus infekciója miatt kezelt beteg klinikai és betegkövetéssel kapcsolatos adatainak retrospektív elemzése történt. A minta SPSS program használatával, leíró statisztikai módszerekkel került elemzésre. Eredmények: A vizsgálat eredményei alapján megállapítható volt, hogy a fertőzött protézisek elsődlegesen mintegy 50%-ban megmenthetők, a betegkövetési adatok alapján a későbbiekben az esetek 82%-ban az érintett ízület tekintetében a protézis eltávolításra került. Cukorbetegek esetében az ápolási idő növekedése, illetve az életkor előrehaladtával a funkcióvesztés esélye között pozitív kapcsolat volt megfigyelhető. Szignifikáns az összefüggés (p=0,022) a beteg felvételekor tapasztalt emelkedett fehérvérsejt-szám és a funkcióvesztés között. Következtetés: Nem volt megállapítható egyértelmű prognosztikai faktor, ami alapján kiemelhető lenne olyan betegcsoport, akinél a protézis megtartására irányuló törekvésektől - a kezelések jelentette kockázatoktól - nem várható pozitív eredmény.

Nővér

A műtősasszisztensi hivatás története

PÉCZELI András

A műtéti beavatkozások alapvető feltétele a személyi és tárgyi feltételek hiánytalan megléte. A műtői munkacsoport nélkülözhetetlen tagja a műtősasszisztens (műtősnő), aki az előkészületi és a műtét utáni feladatokon kívül jelentős szerepet tölt be a közvetlen műtéti szakaszban. A képesített műtősasszisztens a műtétet végző orvosnak és asszisztenseinek műszerel (instrumentál), melyhez elengedhetetlen a műtét folyamatának és az ahhoz szükséges műszerek és anyagok listájának pontos ismerete. A technika fejlődésével a műtétek repertoárja folyamatosan változik: új eljárások, ezekhez új technikai eszközök jelennek meg. A műtősasszisztenseknek ezzel a fejlődéssel folyamatosan lépést kell tartaniuk, de változik a munkakörnyezet és a képzés, valamint az ide vonatkozó jogszabályok rendszere is. A szerző a műtősasszisztensi munka történetét mutatja be az első műtősnővérek megjelenésétől napjainkig. Kitér a műtősasszisztensi munka megjelenésére, a képzés és jogszabályainak változásaira, a tegnap és a ma műtősnőjének feladataira.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Kritikus állapotokkal összefüggő neuromuscularis zavarok - figyeljünk rá!

NEMES Réka, MOLNÁR Levente, FÜLEP Zoltán, FEKETE Klára, BERHÉS Mariann, FÜLESDI Béla

A szepszishez és egyéb súlyos, kritikus állapotokhoz társuló neuromuscularis tünetek nem ritka és újonnan felismert jelenségek, ennek ellenére a mindennapos klinikai gyakorlatban kevés jelentőséget tulajdonítanak nekik. A kritikus állapothoz társuló polyneuropathia (CIP) és myopathia (CIM) a szeptikus betegek közel felét érinti. Ezeket a betegeket nehezebb leszoktatni a lélegeztetőgépről, ezáltal megnyúlik az intenzív osztályos és a kórházi tartózkodásuk ideje, ami mind a beteg, mind az egészségügyi ellátórendszer szempontjából kedvezőtlen. A közlemény célja, hogy összefoglaljuk a CIP/CIM pato - fiziológiai hátterét, a diagnosztikai lehetőségeket, áttekintést nyújtsunk a preventív és terápiás lehetőségekről és felhívjuk a figyelmet ezekre a kórképekre, valamint a korán megkezdett kezelés fontosságára.

Nővér

Az ápolók szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

BABARCI Ágnes

A vizsgálat célja: A kutatás célja, hogy komplex képet adjon az ápolók szepszissel kapcsolatos ismereteiről. Anyag és módszer: A felmérés a Szegedi Tudományegyetem Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézet 4 részlegének és a Szívsebészeti posztoperatív őrző ápolói körében készült. A vizsgálati minta a fent említett intenzív osztályok szakápolói voltak. Az ápolóknak egy 37 kérdésből álló kérdőívet kellett kitölteni, melyek érintették a szepszis, kézfertőtlenítés és a továbbképzés témaköreit. A válaszok értékelése SPSS 21 programmal végzett statisztikai analízissel (Kruskal-Wallis próba, binomiális próba, egymintás T-próba és regressziószámítás) történt, p =0,05 szignifikancia szintet megállapítva. Eredmények: Az eredmények alapján a vizsgált minta 28,6%-a képes elkülöníteni a szepszist, súlyos szepszist és a szeptikus sokkot a felsorolt tünetek alapján (p <0,001). A szeptikus betegek ellátására, ápolására vonatkozó kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a tudásszint nem megfelelő (p <0,001). Nem volt kimutatható összefüggés az intenzív osztályon eltöltött munkaévek száma és a szepszissel kapcsolatos tudás között (p =0,138). Következtetések: A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy szükség és igény is van a szepszissel kapcsolatos továbbképzésekre.

Nővér

Az ápolók szerepe és feladatai a korai szepszis menedzsmentben

VÁRADI Annamária, FEHÉR Gábor, FÖMÖTÖR Péter

Surviving Sepsis Guideline (SSG) egy olyan dokumentum, ami merőben új megoldásokat javasolt a szepszis diagnosztikában és az ellátásban. Ilyenek voltak az 100%-os oxigénterápia, folyadékpótlás, haemokultura és mikrobiológiai mintavétel, kombinált és empirikus intravénás antibiotikum adása, laktát, CRP és PCT vizsgálata, illetve a sebészi feltárás. Az eljárásban foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi szepszis ellátást. A program elemei közül a szerzők a Szepszis-6 protokoll elemeit emelik ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek. Az ajánlást, különös tekintettel a nem sürgősségi osztályon dolgozó ápolóknak is ismerni kell, a szepszis korai felismerésének, preanalitikai vizsgálatának és a kompetencián belüli lehetőségeinek figyelembevételével.

Lege Artis Medicinae

A szepszis mint új kórkép A hazai realitás

LUDWIG Endre

A modern felfogás szerint a szepszis egy infekcióra adott szervezeti válaszreakció; ennek progressziója során - amennyiben a mediátorok közvetítette folyamat szabályozatlanná válik - többszervi diszfunkció és végső stádiumként sokk alakulhat ki. A szepszisnek nincsenek korai patognomikus klinikai vagy laboratóriumi jelei; korai stádiumban akkor diagnosztizálhatjuk, ha gondolunk rá. Kezelésének egyik kulcskérdése a korai felismerés: a súlyos szepszis letalitása 20%, a szeptikus sokk letalitása 40-50% körül mozog. A terápia három pilléren áll: a góc eradikálása (sebészi beavatkozás és antimikrobás kezelés), standard intenzív terápia és a szepszis patofiziológiai folyamatainak befolyásolása. A kezelés multidiszciplináris megközelítést igényel, intenzív szakorvos, infektológus, sebész, mikrobiológus stb. együttműködését. Csak a korai felismeréssel és a szakmák együttműködésével csökkenthető a nemzetközi átlaghoz képest magasabb magyarországi halálozás.