Nővér

A vákuumterápia, mint innovatív eljárás és a hagyományos sebkezelés költséghatékonyságának összehasonlítása a minőség dimenziói mentén

LAKATOSNÉ PRIPKÓ Judit1,2

2012. JÚLIUS 30.

Nővér - 2012;25(03)

Az utóbbi évtizedek során a sebgyógyulásra vonatkozó ismeretanyagok és tapasztalatok kibővültek, számos új, a sebgyógyulást elsegítő lehetőség vált elérhetővé. A vacuum assisted closure terápia innovatív sebkezelési eljárás széles kör indikációban alkalmazható, vele optimális feltételek biztosíthatóak a sebgyógyulási folyamatok beindításához. A vizsgálat a negatív nyomásterápia költségvonzatát tárja fel, két beteg kezelése kapcsán, továbbá bemutatja a minőség dimenzióinak, hatvani kórházban feltárt, Donabedián-féle összetevői, az alkalmazott vákuumos sebkezelés PDCA ciklusát, valamint a feltárt összetevők hatását a betegellátás minőségi és költséghatékony eredményére vonatkoztatva. A szerző hangsúlyozza, hogy a legmodernebb egészségügyi technológiák alkalmazása is csak akkor biztosítja hatékonyan az egészségügyi ellátás fejlődését, ha az társul a vezetők és a dolgozók minőség iránti elkötelezettségével, valamint a minőségfejlesztés alapelvei integrálódnak az egészségügyi szolgáltatás struktúrájába és a folyamataiba.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
  2. Albert Schweitzer Kórház-Rendelintézet Nonprofi t Közhasznú Kft., Hatvan

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Csípőízületi endoprotézis beültetés utáni mozgásfunkciók hatása a beteg szubjektív egészségi állapotára és a műtéti sikeresség érzetére

KIRÁLY Edit, GONDOS Tibor

Vizsgálati cél: A szerzők elemzik, hogy milyen mértékben befolyásolja a betegségérzetet a mozgásfunkció változása 5 évvel a csípőízületi endoprotézis beültetés után. Vizsgálati módszerek és minta: A váci Jávorszky Ödön Kórházban végzett retrospektív, utánkövetéses vizsgálat, a betegek elektronikus adatbázisának és a visszaküldött kérdőívek elemzésével. A vizsgálatba 109 fő csípőízületi endoprotézis beültetésen átesett beteg került bevonásra. A szerzők elemezték a műtétet követő 5. évi szubjektív betegségérzet alapján az objektív mozgásszervi mutatókat (a csípőízület mozgása, mozgási segédeszközök használata) és a betegek véleményét a műtét sikerességéről. Eredmények: A posztoperatív 5. évben szignifikánsan javult a betegek mozgásfunkciója és szignifikánsan csökkent a mozgási segédeszközök használata. A betegségérzet terén viszont nem található szignifikáns különbség a vizsgált mozgásszervi mutatók tekintetében a magukat egészségesnek, illetve betegnek tartók között. Következtetések: A sikeres csípőízületi beültetés szignifikánsan javítja a műtétet követő 5. évben is a betegek mozgásfunkcióját, azonban ez kevés kihatással van a betegségérzetre. Az ápoló személyzetnek ebben a periódusban egyéb tényezőkre kell koncentrálni, ha javítani akarják a betegek életminőségét.

Nővér

Egészségügyi szakdolgozók pályaelhagyási szándéka Csongrád megyében

NÉMETH Anikó, IRINYI Tamás

Vizsgálat célja: felmérni, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozókat mennyire foglalkoztatja a pályaelhagyás gondolata, illetve hogy milyen területen, esetleg külföldön szeretnének elhelyezkedni. Felmérésre került továbbá a pályaelhagyási szándék összefüggése a kiégéssel és a pszichoszomatikus tünetekkel. Vizsgálati anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztésű, önkitöltős kérdőívvel történt, melyet a MESZK Csongrád megyében regisztrált tagjai kaptak kézhez. Eredmények: Minél rosszabb pszichoszomatikus állapotban van valaki, annál biztosabb, hogy elhagyja az egészségügyet (p<0,000) és annál jobban fél a munkahely elvesztésétől (p<0,003). Akik nem félnek a munkavesztéstől, biztosan nem hagyják el az egészségügyet (p<0,000). A súlyos pszichés állapotban lévők szándékoznak tipikusan a legnagyobb arányban elhagyni a pályát. Következtetések: A munkavesztéstől való félelem és a pályaelhagyás gondolata mindennapos az egészségügyi szakdolgozók életében, és szoros összefüggést mutat a rossz pszichoszomatikus állapottal és a kiégéssel.

Nővér

A Point of Care Testing labordiagnosztikai vizsgálatok alkalmazásának ápolói vonatkozásai

BERNHARDT Szilvia

A vizsgálat célja: A szerző célja a sürgősségi kórképekben és azok ellátása során alkalmazott Point of Care Testing (POCT) labordiagnosztika módszerének a bemutatása a szakdolgozói visszajelzések alapján. A kutatás vizsgálta továbbá az eljárás elterjedésének lehetőségét a különböző osztályok szakmaspecifikumának megfelelően. Vizsgálati módszer és minta: Az adatgyűjtés Budapesten a Magyar Honvédség Honvédkórház különböző osztályain történt. Megnevezésen alapuló mintavétel, a kvantitatív kutatáson belül: keresztmetszeti, leíró korrelációs vizsgálat, prospektív módon, internetalapú kérdőíves felmérés segítségével. Eredmények: A vizsgált osztályok szakdolgozóinak véleménye alapján szignifikáns különbség került kimutatásra a POCT klinikai vizsgálatok típusának rangsorolása tekintetében. Az akut kórképek ellátásában kiemelkedően hasznosnak bizonyult az eljárás, bár megítélésük osztályonkénti eltérést mutatott. Következtetések: A POCT klinikai eljárások elméleti terjesztésére és gyakorlati elmélyítésére hangsúlyt kell fektetni. A több osztályra kiterjesztett komplex vizsgálat alapján a POCT eljárások gyorsnak, pontosnak és gazdaságosnak bizonyultak, amennyiben megfelelő elméleti alapokkal rendelkeznek a szakdolgozók.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Empátiakutatás ápolók körében - a Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE) és az Interpersonal Reactivity Index (IRI) empátia skálák összehasonlítása

NAGY Ivett Klára, ÖREG Zsolt

Vizsgálat célja: két nemzetközileg validált, hitelesített empátia-mérő skála - a Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE) és az Interpersonal Reactivity Index (IRI) - összehasonlítása ápolók közötti empátia kutatás során. Vizsgálati módszer és minta: keresztmetszeti vizsgálat a két kvantitatív önkitöltős online-kérdőív, valamint saját készítésű szociodemográfiai adatokat felmérő kérdőív segítségével. A mintába összesen 101 fő különböző végzettségű, különböző életkorú és az egészségügy különböző területein, de Magyarországon dolgozó ápoló/ápolónő került. Ebből 91fő nő, és 10 férfi. Ebből 89 fő kórházi dolgozó, 7 fő rendelőben dolgozik, 1 mentős és 4 házi betegápoló. Eredmények: Az alkalmazott kérdőívek megbízhatósága a statisztikai elemzés alapján elfogadható (Cronbach’s  0,798 és 0,817). IRI eredményeiben a skálák kihasználásában megjelent a szakmai specifikum, a perspektíva felvétel esetében 11-28, míg a személyes distressz esetében 2-22 sávba szűkült be a mért érték (a teljes skála 0-28). Az egyes dimenziók átlagai, és szórásai (s): EC=19,4(s=4,26); PT= 18,5(s=4,26); FS=17,23(s=5,32) és PD=10,85(s=4,66). A JSPE skálán az átlag empátia szint 98,5, (a 20-140 értékű skálán), a szórás 14,425. A két kérdőív korrelációs kapcsolatára a kifejlesztők vizsgálatával azonos mértéket kaptunk, ezek a szakma specifikus dimenziókban emelkednek ki (r értékei EC=0,507, PT=0,447). A szociodemográfiai tényezőkkel kapcsolatban feltett hipotézisek nagy része nem került igazolásra. Összefüggés mutatkozott a nem és az IRI distressz dimenzió, valamint a JSPE empátia érték között a feltételezésnek megfelelően a nők javára. Ez a JSPE skálán elsősorban a perspektíva felvétel faktorban jelenik meg. A többlet munkaidővel nem volt kimutatható kapcsolat, de a magánszférában dolgozók empátiás törődése magasabb volt. A vallás, mint szociológiai jellemző az IRI fantázia skála dimenziójában jelent meg szignifikánsan nagyobb értékkel. A szükséglet kielégítésére vonatkozóan nem sikerült kapcsolatot kimutatni. Következtetés: A vizsgálat alapján a JSPE kérdőív alkalmazható a magyar viszonyok között is, az IRI mellett szakmai specifikus vonatkozásokban hangsúlyosabban mérheti és teheti összehasonlíthatóvá az empátia szintet. A nők vonatkozásában igazolásra került magasabb empatikus készségük, de a gyakorlati idő, végzettség és egyéb szociodemográfiai tényezők esetében ez további vizsgálatokat igényel, hatásukra a nemzetközi szakirodalom sem ad egyértelmű választ. De minden kutató egyöntetűen kiemeli az empátia készségének fontosságát a gyógyítás folyamatában, hatékonyságának növelésében, amit érdemes lehet a hazai továbbképzési rendszerben is figyelembe venni.

Lege Artis Medicinae

Hazai egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos attitűdje, véradási szokásai az egyes szakmacsoportokban

RAJKI Veronika, HIRDI Henriett Éva, BALOGH Zoltán, MÉSZÁROS Judit

BEVEZETÉS - Egészségügyi szakdolgozók körében vizsgálatot végeztünk, felmértük véradási szokásaikat és a véradással kapcsolatos ismereteiket. MÓDSZEREK - A keresztmetszeti vizsgálat 2012. július 15. és 2012. szeptember 15. között történt a Felnőttápolás és -gondo­-zás-, Sürgősségi ellátás-, Műtéti ellátás-, és Szülészeti ellátás szakmacsoportokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében, kényelmi mintavételi technikával (n=312). Az adatgyűjtés webalapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. A saját szerkesztésű elektronikus kérdőív összeállításához az „Eurobarometer 41.0 (1995): Az európaiak és a vér” felmérés egyes kérdései kerültek felhasználásra. A szerzők az összegyűjtött adatokat IBM SPSS Statistics 20 szoftver és a Kingsoft Office Spread­sheet (2012) program segítségével, leíró statisztikai módszerrel elemezték. EREDMÉNYEK - A felmérés 312 fő egészségügyi szakdolgozó részvételével történt. A vizsgálatban részt vevő mind a négy szakmacsoportba tartozó egészségügyi szakdolgozóink véradási aktivitása magasabb, mint az EU-s felmérés során 2009-ben megállapított országos átlag. Az egészségügyi szakembereink 61,86%-a legalább kétszer ad vért évente különböző helyszíneken. A véradástól való távolmaradás leggyakoribb okai az „egyéb okok”, a „korábbi véradásnál kizárták a véradásból”, valamint az „időhiány” voltak. Találtunk kü­lönb­ségeket az egyes szakmacsoport tag-jainak megítélése között az esetleges szükséges vérátömlesztés elutasítására/engedélyezésére vonatkozóan, de ezek nagy jelentőséggel nem bírnak. KONKLÚZIÓ - A kapott eredményeink alapján javasoljuk felhívni a figyelmet a közös, összehangolt együttműködés szükségességére, esetlegesen a véradás/transzfúziós terápia jelenlegi kompetenciaköreinek módosítására, alakítására, a szakdolgozók továbbképzéseken való részvételi lehetőségeinek javítására a véradási szokások és attitűd további növelése érdekében.

Nővér

Tartós ellátást nyújtó intézményben élő, demenciában szenvedő idősek önellátási képességével kapcsolatos tényezők

KOVÁCS Éva, JÓNÁSNÉ SZTRUHÁR Izabella, KARÓCZI Csilla Kata, VASS Zsolt, FARKAS Lilla

A vizsgálat célja: Az időskori egészséget, és az életminőséget meghatározza a funkcionális függetlenség. Keresztmetszeti kutatásukban a szerzők azt vizsgálták, összefüggnek-e demens idősek önellátási képességével az idős funkcionális képességei (egyensúly, járásminőség, funkcionális mobilitás, kognitív képességek), az életkora, a tápláltsági állapota és a társbetegségek száma. Vizsgálati módszer és minta: A kutatásban 110 idős vett részt. A szerzők az önellátási képességet a Katz-indexszel, az egyensúlyt és a járásminőséget a Tinetti teszttel, a funkcionális mobilitást a Timed Up and Go teszttel mérték. A változók közti összefüggéseket Spearman-rho számításával elemezték. Eredmények: Az egyensúly (r=0,557), a járásminőség (r=0,515), a funkcionális mobilitás (r=-0,647) erős kapcsolatot mutatott az önellátási képességgel, azaz minél jobb az idős ember egyensúlya, járása és funkcionális mobilitása, annál magasabb az önellátási képessége. Az életkor, a tápláltsági állapot, a kognitív képesség, valamint a társbetegségek számának gyenge hatását tudtak kimutatni. Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a demens idősek funkcionális önállóságának megőrzése multidiszciplináris feladat: az ápoló és a gyógytornász együttműködve tudja a krónikus betegségeket kezelő orvos munkáját kiegészíteni.

Nővér

Egészségügyi és szociális tapasztalatok egy ritka betegség, a Pompe-kór ápolása kapcsán

TÓTH Mónika, VÁRDI Katalin Borbála

A vizsgálat célja: A Pompe-kór ultra ritka mitokondriális betegség, melynek gyógykezelési módja az enzimpótló terápia. A szerzők vizsgálták a Pompe-kórban diagnosztizált betegek életformáját, betegséggel kapcsolatos ismeretanyagukat. Ezt egybevetették a gondozás során végzett rendszeres állapotfelmérés eredményeivel, ennek kapcsán felmérték a betegek complience-ét. Vizsgálati módszerek: A kutatást a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet Rehabilitációs Osztályon kezelt, Pompe-kórban szenvedő betegek között végezték (N=14). A betegek ismetereinek felmérése személyes interjú formájában történt. A rendszeres enzimpótló kezeléssel kapcsolatos tapasztalatok a beadó centrumok ápolóival készített telefonos interjú formában került rögzítésre és rendszerezésre. Az adatok feldolgozása Microsoft Excel program segítségével történt. Eredmények: 2012-ben Magyarországon, Pompe-kórban diagnosztizált betegek száma 14 fő volt (12 felnőtt, 2 gyermek). Az első tünetek megjelenésétől a pontos diagnózisig eltelt idő minden ismert páciens esetében (egy szűrt gyermek esetét kivéve) átlagosan 13,4 év volt. A betegek közül 10-en enzimpótló kezelésen vettek részt. A vizsgálatból kiderült, hogy az enzimpótló kezelésben részesülő betegek állapota nem romlott. A leánygyermeknél a CK szint csökkenése mellett az életkorának megfelelő fejlődés, mozgás, valamint hangképzésjavulás mutatható ki. Következtetések: A Pompe-betegségben diagnosztizáltak számára az enzimpótló kezelés a korábbi halálos kimenetel helyett a teljes értékű élet lehetőségét kínálja, a kiegészítő terápiák pedig részben fokozzák az enzimpótlás hatékonyságát, részben pedig javítják a betegek szubjektív életminőségét.

Lege Artis Medicinae

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

SÖVÉNYI Ferencné, PERKÓ Magdolna, FEDINECZNÉ Vittay Katalin

A szerzők rendhagyó ápolástörténeti munkájukban áttekintik azt a 20. század kilencvenes éveiben felerősödött fejlődési folyamatot, amelynek során az ápolás szakmából hivatássá vált Ma­gyar­or­szá­gon. A hivatásként elismert szakmát jellemzi a gyakorlói számára biztosított hosszú idejű oktatás és képzés, az önálló szakmai szerveződés, a saját etikai kódex és a hivatás jogi szabályozása. A cikk sorra veszi ezeket a tényezőket, hang­­­­­­súlyosan foglalkozva a hazai ápolóképzés kialakulásával és fejlődésével, majd be­mutatja a gyakorlati ápolástól az ápolástudomány megjelenéséig ívelő fejlődést, amelyhez szervesen hozzátartozott a Nő­vér című tudományos igényű szakfolyóirat létrejötte is. Tárgyalja az ápolás és ápolási gyakorlat jogi szabályozását, az ápolók szakmai szerveződésének történetét. A ke­retrendszer kialakítása szükséges feltétel volt ahhoz, hogy az ápolói szakma saját magát változtassa hivatássá, társadalmilag megbecsült foglalkozássá.