Nővér

A mellkasi fájdalomról részletesebben mentő-szakápolóknak

MOSKOLA Vladimír, HORNYÁK István

2015. ÁPRILIS 30.

Nővér - 2015;28(02)

A mellkasi fájdalom panaszával a mentő-szakápolók gyakran találkoznak, akár önálló munkájuk, akár eset-, rohamkocsis kivonulások során. Fontos, hogy erről az esetleg életveszélyes tünetről minél többet tudva, minél naprakészebben állhassanak oda a beteghez. Segítve ezzel is a csapatmunkát és a beteg állapotának javulását, helyes kezelését (mentőápolói szinten). Mindezekhez szükséges az a differenciáldiagnosztikai tudás, amely felvázolja azokat a lehetséges kórképeket, amelyek okként szerepelhetnek a mellkasi fájdalom tünetével mentőt hívó betegek panaszai mögött. Ugyanakkor a mélyebb elméleti tudás segít megérteni a mentőtiszti/orvosi beavatkozások fontosságát egyes betegségek esetén, az időfaktor jelentőségét, vagy a sürgősség okát akkor is, ha látszatra nem tűnik súlyosnak a beteg állapota. A szerzők e tényezők ismerete által, arra vállalkoztak, hogy szakmai evidenciákkal alátámasztott, új ismereteket közöljenek az olvasókkal.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Munkahelyi bizonytalanság hatása a kiégésre és az egészségre ápolók körében

NÉMETH Anikó, LANTOS Katalin, BÁRSONYNÉ KIS Klára

Vizsgálat célja: Feltárni, hogy a munkahelyi bizonytalanság miként befolyásolja a kiégettség, a pszichoszomatikus tünetek és az egészségi állapot megítélésének mértékét. Vizsgálati módszer és minta: Keresztmetszeti vizsgálat, melyet a szerzők saját szerkesztésű önkitöltős kérdőívvel végeztek a Mátrai Gyógyintézet dolgozói körében 2013-2014-ben. 29 ápoló válasza lett elemezve. Eredmények: Minél nagyobb a munkahelyen érzett bizonytalanság, annál nagyobb mértékű a kiégés (p=0,038; r=0,387). A burnout összefügg a saját egészségi állapot rossz megítélésével (p<0,001; r=-0,650) és a pszichoszomatikus tünetek megjelenésével is (p=0,003; r=0,530). Leggyakrabban hát és derékfájás, gyengeség és fáradtság, fejfájás és alvási problémák fordultak elő pszichoszomatikus tünetként. Következtetések: A bizonytalanság egyedül a kiégés mértékét befolyásolja, a többi vizsgált változóra nincs kimutatható hatással.

Nővér

Advanced Practice Nurse (APN) MSc képzés bevezetése Magyarországon

OLÁH András, MÁTÉ Orsolya, BETLEHEM József, FULLÉR Noémi

Magyarországon a főiskolai szintű ápolóképzés (BSc) megkezdése 1989-ben - majd az egyetemi szintű (MSc) ápolóképzés elindítása 2000-ben - indokolt, hiánypótló, a nemzetközi tendenciáknak megfelelő fejlesztés volt. Ugyanakkor az ápolóképzés felsőoktatási szintre emelését mind a mai napig nem követte a szakápoló képzés szerkezetének ezen szempontot is figyelembe vevő átalakítása, így a szakápoló képzések teljes köre mind a mai napig középfokú szinten zajlik. Nem történt meg továbbá az ápolói kompetenciakör (hatáskör) képzési szintenként differenciált meghatározása sem. Ezen okok jelentős mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a BSc ápolóképzés hallgatói létszáma drasztikusan csökkenő tendenciát mutat és a végzettek körében jelentős mértékű a pályaelhagyás mértéke is. Az egészségügy területén az ápolókkal kapcsolatos ezen problémákon túlmenően jelentős kihívást jelent az ápolói migráció, az egészségügyi ellátás növekvő költsége, az elöregedő társadalom, az egyes területekre mindinkább jellemző orvoshiány, valamint a diagnosztikai és terápiás eszközök alkalmazásához szükséges speciális ismeretek körének bővülése az ápolók vonatkozásában. Számos szakirodalmi példa támasztja alá ugyanakkor azt, hogy a megfelelően képzett BSc/MSc végzettséggel és kibővített kompetenciakörrel rendelkező ápolók alkalmazása mellett csökken az orvoshiány és a várakozási idő, valamint az ellátás költsége, csökken a halálozás, javul a betegek elégedettsége, illetve a kibővített feladatkörökkel/felelősségi körökkel párhuzamosan csökken a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás mértéke az ápolók körében. Mindezekből adódóan indokolt a BSc/MSc végzettségű ápolók felsőoktatási keretek közötti szakápoló képzésének és kiterjesztett hatáskörének megteremtése Magyarországon is, összhangban a nemzetközi gyakorlattal. Jelen közlemény szerzői a hazai bevezetés kereteire vonatkozó javaslatukat foglalják össze.

Nővér

Cystás agydaganatok képfúzióval vezérelt brachytherápiája-intracavitalis Ittrium-90 béta besugárzása

BALLÁNÉ PERDUK Anikó, JULOW Jenő

Vizsgálat célja: A szerzők célul tűzték ki a cisztás craniopharyngeomás betegeken 90Y szilikát és citrát kolloid oldattal létrehozott cisztákon belüli béta besugárzás meghonosítását, eredményességének vizsgálatát, továbbá a ciszták zsugorodásának időbeli, objektív meghatározását. A képfúziót nemzetközileg elsőként került alkalmazásra agydaganatok szövetközti besugárzásnak vezérlésére és ellenőrzésére. A szerzők vizsgálták továbbá a módszer alkalmazhatóságának vizsgálatát agydaganatok brachyterápiája során, műtétek előtt, alatt és hónapokkal, sőt évekkel a besugárzás után a betegek kontrollvizsgálatakor. Vizsgálati módszer és minta: 84 betegben 130 craniopharyngeomás cysta intracavitalis besugárzását végezték el Ittrium-90 kolloid izotóp oldattal. A cysta belső falára eső sugárterhelés 180-300 Gy között változott. A cystatérfogatokat CT-MRI fuzionált kontrollképeken csaknem 30 éven át követték. A szerzők a sugártervezést saját fejlesztésű szoftverrel, a CT-MR-PET képfúziót a BrainLab módszerével végezték. A matematikai, illetve statisztikai számításokhoz a Matlab és a MedCalc programcsomag került alkalmazásra. Eredmények: 130 stereotaxiás 90 Y β besugárzás eredményei cisztás craniopharyngeomákban. Cisztás CRF-k 80 %-os térfogat csökkenés; és a műtét után 7,5 éves túlélést eredményezett. A cisztás CRF térfogat csökkenését és többnyire félév után jelentős. Következtetések: Hosszú távú klinikai tapasztalat szerint az intracavitalis 90 Ittrium-brachytherapia noninvazív (azaz „csak egy célzott punkció”) és hatásos mód a recidív cystás craniopharyngeomák kezelése esetén. Izotóp behelyezéses műtétek minden tekintetben megfelelnek a minimálisan invazív eljárások kritériumának.

Nővér

Az önsegítő csoportok szerepe az alkoholizmus kezelésében

PRÍMA Erika

Az egyik legismertebb szenvedélybetegség az alkoholizmus. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai vizsgálati eredmények rávilágítanak a túlzott alkoholtartalmú italok fogyasztásának egészségügyi következményeire, az alkoholbetegség kialakulásának, veszélyeinek a kapcsolatára ennek ellenére mégis nagy arányban találunk olyanokat, akik mértéktelen fogyasztást mutatnak. Létezik-e gyógyulni vágyás, van-e motiváció és hol keresendő a segítség? Ilyen segítség lehet egy önsegítő csoport ahol a leszokni vágyó, a felépülés különböző szakaszain tartó vagy már felépült szenvedélybetegek találkozhatnak. Cél az absztinencia elérése és fenntartása, a visszaesés megelőzése. A szerző az önsegítés folyamatát, hasznosságának vizsgálatát mutatja be a szenvedélybetegség tükrében. Vizsgálatában igazolódott, hogy az alkoholbetegség kezelése komplex szemléletet igényel, melyben kiemelt szerepet tulajdoníthatunk az önsegítő csoportok fontosságának.

Nővér

Magyar Onkológusok Társasága Szakdolgozói Szekció

Az EONS - EUROPEAN ONCOLOGY NURSING SOCIETY / EURÓPAI ONKOLÓGIAI NŐVÉREK TÁRSASÁGA - 2014 november 20-22. között Budapesten tartotta elnökségének - BOARD - és tanácsadó testületének - ADVISORY COUNCIL - éves tanácskozását.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Perifériás motoros tünettannal társuló kórképek

DELI Gabriella, KOMÁROMY Hedvig, PÁL Endre, PFUND Zoltán

A perifériás neuropathiák, radiculopathiák és neuronopathiák ritka, de fontos alcsoportját képezik azok a betegségek, melyekben szelektíven a motoros rostok károsodása uralja a klinikai képet. Rendszerint progrediáló, fájdalmatlan izomgyengeséggel és -sorvadással járó kórképek tartoznak ide, amelyek differenciáldiagnosztikája a gyakorlott klinikus számára is komoly kihívást jelent. A diagnózis alapját a gondos anamnézisfelvétel, a kórlefolyás és a fizikális vizsgálat képezik, míg az eszközös vizsgálatok közül az elektrofiziológiának van kiemelt szerepe. A jelen közlemény célja a perifériás motoros kórképek klinikai jellegzetességeinek áttekintése, a lehetséges diagnosztikus lépések átgondolása, elkülönítésük egyéb motoros kórképektől, és a terápiás lehetőségek összefoglalása.

Lege Artis Medicinae

A dementia korai felismerése a családorvosi gyakorlatban

OSTORHARICS-HORVÁTH György, TORZSA Péter

Napjainkban egyre gyakoribb az idősödő életkorban jelentkező szellemi hanyatlás. A tünetek korai felismerése a családorvosi gyakorlatban lehetséges a legkorábban. A hanyatlás tüneteit különböző súlyosságú állapotokban ismerhetik fel, amiben fontos szerepet játszik a családorvos. A családorvos a gondviselővel rendszeres és eseti kommunikációt folytat. Szükség esetén saját életterében látogatja a demens beteget, így környezettanulmányt is végezhet, és igény szerint elrendelheti a háziápolást is.

Ideggyógyászati Szemle

A spinocerebellaris ataxiák klinikuma és diagnosztikája

KLIVÉNYI Péter, HORVÁTH Zoltán, VÉCSEI László

Az utóbbi évtizedben a molekuláris genetika fejlődésével az autoszomális domináns módon öröklődő ataxiák esetén több mint 20 alcsoportot különítettek el. Ezekben a betegségekben a genetikai mutáció különböző géneket érint. A betegség kialakulásának patomechanizmusa - csakúgy, mint a gén termékeinek funkciója - nem teljesen ismert. A spinocerebellaris ataxiában szenvedő betegeknél a vezető klinikai tünet a mozgáskoordináció zavara. Emellett más tünetek is jelentkezhetnek, azonban nincs olyan klinikai jel, amely az egyes altípusokat klinikailag elkülöníthetővé tenné. Ezért szükséges a genetikai diagnózis. Ebben a közleményben a szerzők a gyakrabban előforduló spinocerebellaris ataxiák klinikai tüneteit és genetikai alapjait foglalják össze.

Ideggyógyászati Szemle

LADA-típusú diabetes, coeliakia, cerebellaris ataxia és stiff-person-szindróma. Autoimmun hátterű betegségcsoport ritka társulása

SOÓS Zsuzsanna, SALAMON Mónika, ERDEI Katalin, KASZÁS Nóra, FOLYOVICH András, SZŰCS Anna, BARCS Gábor, ARÁNYI Zsuzsanna, SKALICZKI József, VADASDI Károly, WINKLER Gábor

A coeliakia típusos formájában jellegzetes klinikai tünetekkel járó, a gabonafélék gliadintartalmával szemben kialakuló krónikus immun enteropathia, amely gyakran társul más autoimmun mechanizmusú kórképekkel. Atípusos megjelenése esetén klasszikus tünetei hiányozhatnak vagy enyhék, és az extraintestinalis tünetek vagy a társult szindrómák állnak a klinikai kép előterében. A szerzők ilyen eset hosszmetszeti követését mutatják be. A most 63 éves nőbetegnek 19 éves korában kórismézték epilepsziáját, 36 éves korában előbb cerebellaris atrophiára, majd stiff-person-szindrómára visszavezetett, progrediáló végtagataxiáját. Ötvenkilenc éves korában, 2-es típusú diabetes fenotípusával manifesztálódott, GAD-pozitivitás alapján utóbb 1-es típusúként reklasz - szifikált cukorbetegsége. Csak a legutóbbi kivizsgálás derített fényt a coeliakiára, amivel retrospektíve a teljes kórlefolyás, neurológiai tünetei is magyarázhatóvá váltak. Az eset bemutatásával a szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy cerebellaris ataxia, progrediáló neurológiai tünetek és diabetes társulása esetén érdemes gondolni coeliakia lehetőségére. Az időben történő kórismézés ugyanis segíthet a folyamat lassításában, eredményesebb kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

Az apátia neurológiai és pszichiátriai vetületei

GYURIS Jenő

A szerző sok évtizedes, több mint 100 ágyas neurológiai és pszichiátriai osztály vezetése alatt, 100 ezernél több beteg kezelése, megfigyelései során szerzett tapasztalatai és a témával kapcsolatos irodalom összegzése alapján részletesen tárgyalja az apátia tünetegyüttes minden vetületét. Tárgyalja az apátia neuroanatómiai, neurobiológiai, neuroendokrinológiai, neuropszichológiai, neurológiai, pszichiátriai vetületeit, a diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai kérdéseket, a mai tudományos eszköztár (koponya-CT, -MRI, PET, SPECT) nyújtotta lehetőségeket. Hangsúlyozza az esetleges konzultációk szükség szerinti igénybevételét, a multidiszciplináris megközelítést. Tárgyalja a ma ismert és használt terápiás lehetőségeket az oki tényezők lehető legtöbb ismeretében.