A vizsgálat célja: megismerni az alapellátásban alkalmazott egészségügyi szakdolgozók foglalkoztatásának jelenlegi körülményeit, munkával való elégedettségüket, valamint feltárni a sikeres életpályamodell kulcselemeit. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat 2018. március 12. és április 6. között történt alapellátási területen alkalmazott egészségügyi szakdolgozók körében, egyszerű véletlen mintavételi technikával. Az adatgyűjtés web-alapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. Az adatok feldolgozása az SPSS 25.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A minta (N=3740) átlagéletkora 44,87 év. A szakdolgozók legelégedetlenebbek (81,5%) a jövedelmi viszonyaikkal voltak, míg a legelégedettebbek a munkaidő beosztásukkal (74,8%). Jelen kutatás eredményei is alátámasztják, hogy az illetménynek jelentős szerepe van. A válaszadók 96,2%-a nyilatkozta azt, hogy egyetértene azzal, ha egészségügyi ágazati bértábla alapján kerülne megállapításra az illetményük. Következtetések: Az egészségügyi szakdolgozók munkahelyi elégedettségének növelése és az életpályamodell kidolgozása rendkívül fontos lenne. A sikeres életpályamodell kulcsfontásságú elemei az egészségügyi szakdolgozók megtartásához irányt mutatnak és motivációt.

A szerzők korábban már ismertették a Florence Nightingale érdemérem alapításának történetét, közre adták az 1920-2003 között díjazott magyar ápolók névsorát. Most bemutatják az 1920-ban, a világon elsők között kitüntetett két magyar ápoló, báró Apor Gizella és Durgó Ilona életútját.

A vizsgálat célja: A gondozási szükséglet bevezetése óta történt változások feltárása időskorúak körében, az ellátottak ápolási igényeinek összehasonlításával 2011 és 2016-ban egyházi fenntartású otthonban. Anyag és módszer: A vizsgálat során a mintát a Filaldelfia Integrált Szociális Intézmény ellátottjai 2011-ben (N=118), 2016-ban (N=122) és a szakdolgozók, akik 2011-ben és 2016-ban is az intézményben dolgoztak (N=18). A vizsgálat során saját készítésű kérdőíves adatgyűjtés történt az ápolók körében. Az ellátottak részéről a vizsgálatban ápolási-gondozási dokumentumelemzést alkalmaztak a szerzők. Az adatokat SPSS statisztikai program segítségével, Khi négyzet próbával, Fisher-féle egzakt teszttel és leíró statisztikai módszerrel elemezték. Eredmények: Nőtt a szakápolást igénylők, demens betegek (p=0,001), katéteres betegek (p=0,001), mozgáskorlátozottak (p=0,001), tartós fájdalomcsillapításban (p=0,005) részesülők száma az ellátórendszerben. Jellemző a szakdolgozói fluktuáció és a létszámcsökkenés. Következtetések: Az időskorúak ápolási szükségleteit jellemzi a szakápolás növekedése, szakápolói feladatok végzéséhez szakápolói végzettség szükséges.

A gyermekágyi láz a XVIII. században, mint járványos jelleget öltő betegség, két tényezőnek tudható be:  az ipari forradalom következtében kialakult városi munkások tömege és a szülések közkórházakban történő orvosi ellátásának túlsúlyba kerülése. Az intézményekben az anyai halálozás meghaladta a 30%-ot, míg a bábák által levezetett szüléseknél 2%-nál kevesebb volt. A gyermekágyi lázról már az ókorban világos leírást adott Hippokratész, habár nem nevezte meg, okának a normálistól eltérő gyermekágyi folyást (lo­chiát) tekintette. „Ha egy nő megszült, a lochia nehezen, akadályozva jön, a méh begyullad, a méhszáj záródik. A gyermek születése után a genitáliák helyzete változik, és amikor ez történik, nem jön létre tisztulás, a váladék nem csökken, ami lázat, hidegrázást és haspuffadást okoz. Ha ilyenkor megérintik a nő testét - főleg a hasa környékén -, fájdalom járja át az egész testét. Ha nem mozgatják a hasat, spontán nem csökken a váladék. Ha nem kezelik időben félő, hogy a fertőzésveszély fokozódik, ezen kívül livid lesz, mint az ólom, vizenyőssé válik, a köldök kiemelkedik, mivel a méh kinyomja és sötétebb lesz, mint a has környező részei. Amikor ezek a tünetek jelentkeznek, a betegek nem élik túl a kórt, a fizikumuk állapotától és a betegségük előrehaladottságától függően, egyesek hamarabb meghalnak, mások viszont később”. (Hippokratész)

A vizsgálat célja: A kutatás célja a jelenleg dolgozó ápolók szupraglottikus légútbiztosítással kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteiknek a felmérése végezettség és munkahely figyelembevételével. Anyag és módszer: A kutatás 2015. december 1. és 2016. március 15. között egy Pest megyei kórház több osztályán és mentésben dolgozó ápolók körében történt. A válaszadók (N=90) egy online kérdőívet önkéntesen és anonim módon tölthettek ki, az eredmények értékelése Microsoft Excel 2013 programmal történt. Eredmények: Az eszköz nélküli légútbiztosítási módszereket az OKJ ápolók 76%-ban, a szakápolók 74,4%-ban, és a BSc ápolók 78,3%-ban közel azonos eredménnyel zárva ismerték. Az eszközös légútbiztosítást az OKJ ápolók 60%-ban, a szakápolók 74,3%-ban, a BSc ápolók pedig 79,1%-ban ismerték. Mindkét esetben a mentőápolók érték el a legmagasabb, 90% feletti eredményt. Következtetés: Az eredményekből észrevehető, hogy a munkahely erősen, míg a végzettség kevésbé befolyásolja a szupraglottikus légútbiztosítás ismereteit.