Az ápolói hivatás elméleti és gyakorlati összetevőkből álló komplex tevékenység, amelyben a szakmai ismeret az empátia, az etika, és kommunikáció mellett szükséges a modern technikai, műszaki ismeret, és manuális készség. A tudásátadás hagyományos módszerei, egyre kevésbé képesek kiszolgálni a megváltozott munkaerő-piaci igényeket. Az ápolók képzési rendszere ezekre a kihívásokra válaszolva az igényekhez alkalmazkodva megváltozott, illetve folyamatosan változik. A korszerű oktatás céljának középpontjába a képességek, készségek kialakítása, illetve ezek elsajátítását leginkább segítő szimulációs oktatás került. A szerző szeretné felhívni a figyelmet a megszerzett ápolói kompetenciák fenntartásának és fejlesztésének fontosságára, lehetőségeire valamint az ápolói kompetenciák szabályozatlanságára és felülvizsgálatának jelentőségére. Kulcsszavak: gyakorlati készségfejlesztés, kompetencia fenntartás, ápolói hatáskör

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja felmérni a betegség diagnosztizálásának körülményeit, a tájékoztatás és a szakemberekkel való kommunikáció mértékét, a sztómaterápiára való felkészítés módját. Vizsgálati módszer és minta: Az adatfelvétel 2015. október-december hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel, amit colorectalis carcinomában szenvedő betegek közösségi oldalain helyeztünk el, valamint sebészeti osztályon osztottunk ki (N=114). Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével készült, Khi2-, Mann-Whitney-, Kruskal-Wallis-teszt alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: A válaszadók 81,6%-a soha nem járt vastagbél-szűrésen. A székrekedés nőknél gyakrabban (p=0,045) fordult elő figyelmeztető tünetként. Azok, akik orvostól vagy orvostól és ápolótól is kapnak tájékoztatást az onkológiai terápiával kapcsolatban, elégedettebbek az információval mint azok, akik csak az egyik személytől kapnak tájékoztatást (p<0,001). Teljes mértékben azok képesek ellátni sztómájukat, akiket igény szerint keresett fel a sztómaterápiás nővér (p=0,035). Következtetések: A több szakembertől kapott műtéti tájékoztatás segíti a félelmek kibeszélését. A sztómaterápiás ápolóval való igény szerinti találkozást kellene preferálni a sztómával rendelkező betegek esetében.

A vizsgálat célja: Képet kapni a mélyen infiltráló endometriosis betegség perioperatív változásainak az életminőségre és a szexualitásra gyakorolt hatásairól. Vizsgálati módszer és minta: Retrospektív, részben longitudinális vizsgálattal, műtéti beavatkozást követően dokumentumelemzést (n=61), és egyénileg szerkesztett kérdőív feldolgozást végeztünk standard elemek felhasználásával. Az életminőség mérésére a 15D, a szexualitás mérésére az MFSQ standardizált kérdőívet használtuk fel (n=44). SPSS 22 verzió segítségével relatív és abszolút gyakoriság, átlag, szórás, kétmintás t-próba, χ2- próba, korreláció valamint egyutas variancia analízis számítása történt (p<0,05). Eredmények: A páciensek 73,8%-nál minimum 3 szerv endometriosis érintettséget, 82,5%-ban laparoscopos műtéti beavatkozással távolítottak el. Az ápolási idő, szövődmények vonatkozásában emelkedő tendenciát mutat (p<0,001). A mintát vitalitás és a szexuális kapcsolatokban 40,9%-ban, panaszmentesség, a szexuális partner és az elégedettség (r=0,442, p=0,003), valamint az orgazmus és a szexuális partner között (r=0,518, p<0,001) közepes korrelációs kapcsolat jellemzi. Következtetések: A műtéti megoldás hatékony a DIE kezelésében, de összefüggés nem mutatható ki a szexuális elégedettség pozitív megítélésével.