Ultrahang-diagnosztika: módszer vagy művészet?
HARKÁNYI Zoltán
2009. OKTÓBER 20.
Magyar Radiológia - 2009;83(03)
Fórum
HARKÁNYI Zoltán
2009. OKTÓBER 20.
Magyar Radiológia - 2009;83(03)
Fórum
Sztetoszkópként használjuk-e az ultrahang-diagnosztikát? Ez a kérdés már évek óta felmerül előadásokban, cikkekben, és sokszor heves reakciókat vált ki. Az egyre kisebb méretű és súlyú készülékek már zsebben hordhatók, akár egy sztetoszkóp. A technikai lehetőség, mint az internetről vett képeken jól látható, adott, és nem kérdéses, hogy amennyiben a piaci igény indokolja, ezeknek a mobiltelefon-méretű ultrahangkészülékeknek az ára is csökkeni fog, növelve elérhetőségüket.
Magyar Radiológia
A colorectalis rák napjaink egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Mai tudásunk szerint a folyamat kialakulása évekig tart és legtöbb esetben polipok formálódásával indul, ami gyakorlatilag ideális alapot teremt a betegség szűrésére és időben való felismerésére. Az elmúlt évek során számos eljárást fejlesztettek ki a colorectalis rák és az azt megelőző állapotok felismerésére. A betegség heterogenitása, a szóba jövő vizsgálatok redundanciája, a szűrés költségei és potenciális buktatói azonban átgondolt stratégiát követelnek. Ezekben a törekvésekben az Egyesült Államok élenjáró szerepet játszik és emiatt hasznos áttekinteni a colorectalis rákszűrési kampány amerikai tapasztalatait és a hazai viszonyokra is alkalmazható tanulságait.
Magyar Radiológia
Philip Ward, a Diagnostic Imaging Europe főszerkesztője a lap 2009. június-júliusi számának szerkesztőségi jegyzetében „Vegyes érzelmek és nagy lehetőségek a nyugdíjazás után” címmel írt a nyugdíjas radiológusok problémáiról, de az új lehetőségeikről is.
A colorectalis carcinoma világszerte a harmadik leggyakoribb daganat, többnyire adenomatosus polipból fejlődik ki 10-15 év alatt. Magyarországon a colorectalis carcinoma a daganatos halálokok között a második helyen van. A diagnózis felállításához az egész vastagbél vizsgálata szükséges, amelyet képalkotókkal és/vagy endoszkóppal végzünk. A tumor stádiumának ismerete alapvető a prognózis meghatározásához és a daganatellenes terápia tervezéséhez. A komplex tumorterápia változása egyre növekvő igénnyel lép fel a képalkotó módszerekkel szemben. Az ultrahang-, komputertomográfia- (CT) és a mágneses rezonanciás (MR-) technika fejlődésével növekszik a képalkotók pontossága is. A multidetektoros CT megjelenésével a CT pontossága növekedett. A CT-kolonográfia (CTC) szenzitivitása és specificitása vastagbélpolip és -carcinoma kimutatására 90% fölött van, ezért a vastagbélrák szűrésének egyik eszközévé vált. A CTC pontossága az optikai kolonoszkópiához hasonló, képzett szakember kezében hatékony diagnosztikus módszer. Az endorectalis ultrahangvizsgálat (ERUH) alapján a rectum falának anatómiai rétegei nagy pontossággal határozhatók meg, ezért alacsony stádiumú daganatok értékelésére a legjobb módszer. A magas felbontással készült MR a legpontosabb vizsgálómódszer a végbélrák stádiumának meghatározására, ezért az MR a rectumcarcinoma preoperatív felmérésére elfogadott, standard módszerré vált.
Magyar Radiológia
A vascularis endothelialis növekedési faktornak (VEGF) és receptorának (VEGFR) jelátviteli útja döntő fontosságú az érképzés szabályozásában. Eredetileg endothelszelektív mitogén és erős érpermeabilitást növelő faktorként izolálták. Az érrendszeren alkalmazott képalkotó módszerek lehetővé teszik a vérerek mennyiségének és elhelyezkedésének meghatározását. Mérhetővé válik általuk a véráramlás, az oxigenizáció és az erek áteresztőképessége, továbbá a vérerek falának sejtes, illetve molekuláris eltérései is vizsgálhatók. Újabban a tumor erezettségének vizsgálatára a multimodális megközelítés terjed el. Mint az érpermeabilitás elsődleges mediátora, a VEGF indirekten mérhető a DCE-MRI módszerrel (dynamic contrast-enhanced MRI), valamint MR-vizsgálattal meghatározható a dezoxihemoglobin- oxihemoglobin arány, amelynek segítségével a hypoxiás területek in vivo kimutathatók BOLD (blood oxygen- level dependent) -szekvenciával és OMRI (Overhauser- MRI) segítségével. Molekuláris MRI (mMRI) esetén a szöveti relaxációs idő kontrasztanyag közvetítette változása lehetővé teszi a molekuláris betegségmarkerek észlelését és lokalizációját. SPECT- és PET-vizsgálatok során a VEGFR-expresszió kimutatására antitestet és szervezetben előforduló VEGF-izoformákat jelölnek izotóppal. A VEGFR jelölése tökéletesen illeszkedik a célzott ultrahangos képalkotások sorába is, mivel szinte kizárólag az aktivált endothel expresszálja. Az optikai képalkotás relatíve olcsó módszer, egyelőre azonban elsősorban kisállatkísérletekre alkalmas.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A vena portae parciális embolizálásával a radikális májreszekciós műtétre alkalmas betegek köre bővíthető, a műtét biztonságát növelni, késői eredményeit javítani lehet. A módszer azon a tapasztalaton alapul, hogy a máj bizonyos szegmentumaiban a portarendszer keringését megszüntetve, az érintett részben fellépő funkciókiesést a máj többi része hypertrophiával pótolja, az embolizálással nem érintett májállomány volumene nő, míg az embolizált szegmentumok atrofizálódnak. A vena portae embolisatio elvégzése azokban az esetekben indokolt, amelyekben a tervezett műtét után megmaradó májállomány mennyisége kritikusan kevés. BETEGEK ÉS MÓDSZER - A szerzők a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában 2003-tól hat betegen végeztek vena portae embolizálást. A beavatkozás előtt és után CT-volumetriával meghatározták a máj egészének, valamint az embolizálás által érintett és nem érintett lebenyeknek a térfogatát. A négy férfi és két nőbeteg átlagéletkora 63 (51-67) év volt. A hepaticus tumor öt esetben kiterjedt, egy lebenyre lokalizálódó metasztázis, egy esetben hepatocellularis carcinoma volt. Minden esetben a jobb lebeny portalis rendszerének elzárására került sor. EREDMÉNYEK - A bal lebeny öt esetben mutatott növekedést az eltávolításra szánt jobb lebeny portalis embolizálását követően. A két CT-vizsgálat között átlagosan négy-hat hét telt el. A bal lebeny növekedésének mértéke átlag 42% (minimum 11,8%, maximum 75,6%) volt. KÖVETKEZTETÉS - A tumoros májszegmentumok vena portae rendszerének embolizálása szelektált beteganyagban megfelelő módszer arra, hogy növelje a kiterjesztett reszekciós műtét után visszamaradó májállomány méretét.
Ideggyógyászati Szemle
[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]
Lege Artis Medicinae
A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gastrointestinalis és a cardiovascularis nemkívánatos eseményeket tekintve, az aceclofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.
Lege Artis Medicinae
Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis vasospasticus angina (MVA) lehet. A korszerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mindezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és lehetőséget adnak az elsődleges MVD diagnosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív differenciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők koszorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánlható diagnosztikai eljárásokat.
Lege Artis Medicinae
Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal indult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az orvosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a hazai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a kevesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag külhoni kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adatbázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét emelik a művészeti tárgyú írások, amelyek az orvosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás