BEVEZETÉS - Az adenomatoid tumor az uterusban ritka, a női genitáliák közül gyakrabban fordul elő a petevezetékben, míg férfiaknál főképp a mellékheréből indul ki. Mesotheleredete - bár ellentmondásos - igazoltnak tűnik. A mesothelioma és az adenomatoid tumor közt előfordulási helyükön kívül az tesz különbséget, hogy az utóbbi daganat mindig körülírt, és sohasem fajul el malignusan. ESETISMERTETÉS - A szerzők két, klinikailag leiomyomának véleményezett adenomatoid tumor esetét ismertetik. Mindkét daganat adenoid típusú volt, citokeratinnal és vimentinnel, valamint mesothelmarkerrel mutatott pozitivitást, de a CD34 negatív eredményt adott. Ugyanakkor az EMA (epithelial membrane antigen) a mirigyek hámsejtjeiben enyhe pozitivitást mutatott. KÖVETKEZTETÉS - A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy ezeknek az eseteknek a közlése az igen szegényes és nem specifikus klinikai megjelenés és lefolyás miatt is indokolt.

A fej-nyaki laphámsejtes daganatok (head and neck squamous cell carcinoma – HNSCC) kezelése rendkívül komplex feladat, amely megkívánja a fej-nyak sebész, sugárterápiás szakember és klinikai onkológus szoros együttműködését. Elsődleges célnak a jó tumorkontrollt kell tekintenünk, de a terápia megválasztásánál szem előtt kell tartanunk az onkológiai radikalitás mellett az elfogadható életminőséget, ismervén, hogy a legtöbb lokális terápia nagyban befolyásolja a betegek légzés-, nyelés- és/vagy beszédfunkcióját. A megfelelő diagnosztikus vizsgálatok alapján a betegséget besorolhatjuk korai stádiumba, lokálisan/regionálisan előrehaladott stádiumba, illetve távoli áttétes és/vagy kiújult stádiumba. Kategóriánként eltérő terápiás modalitások jönnek szóba, amelyeket tovább bonyolít a primer tumor, az áttétek elhelyezkedése, a beteg állapota, társbetegségei, a daganat biológiai viselkedése. Jelen áttekintő közleményben a szerzők összefoglalják a fej-nyaki laphámrákok terápiájának alapelveit.

A véralapú diagnosztika a szolid tumorok területén már régóta alkalmazott módszer, amelynek azonban teljes potenciálja a szemünk láttára bontakozik ki napjainkban. A tumormarkerek, keringő tumorsejtek és egyes termékeik vagy összetevőik kvantitatív mérése mára mind elérhetővé vált, és egy multimodális rendszer részét képezi, amely a klinikai döntéshozásban további szolid paramétereket biztosít. A legnagyobb kihívást jelentő kérdésekre a keringő szabad DNS (cfDNS) kimutatása, jellemzése és mérése adhatja meg a válaszokat, amely növekvő jelentősége folytán a rutingyakorlatba való beépülést is magában hordozza. Ebben az áttekintésben a szolid tumorok vérben megjelenő lenyomatait tekintjük át, és a legígéretesebb eredményeket mutatjuk be különböző betegcsoportokban, különös tekintettel a tüdő, emlő, vastagbél és húgyhólyag daganataira, de más szolid tumorokra is érvényes módon.

A gerincdaganatok en bloc eltávolítása szükséges primer gerincdaganatok, illetve metasztázisok válogatott eseteiben, amikor az alapbetegség jó prognózisú, onkológiailag jól kontrollált. Három esetet mutatunk be, amelyekben az en bloc reszekciót O-arm asszisztált navigációval vagy minimálisan invazív ventralis feltárással végeztük. O-arm navigáció segítségével végzett osteotomiákkal, az ép csigolyarészek megkímélésével egy emlődaganatos beteg szoliter Th.V. metasztázisát távolítottuk el en bloc. Egy chordomás (L.IV.) és egy carcinoid tumoros (L.V.) betegnél kétoldali minimálisan invazív retroperitonealis feltárásból corpectomiát végeztünk mikroszkóp segítségével. Az emlődaganatos betegnél morbiditás nem következett be, 1 évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott, azonban több csigolyában is metasztázisok jelentek meg az aktív onkológiai kezelés ellenére. Az L.IV. chordomás betegnél a műtét után morbiditást tapasztaltunk, bal alsó végtagi paresis, járásnehezítettség jelentkezett. Másfél évvel a műtét után lokális recidíva nem ábrázolódott. A csak ventralis feltárásnak köszönhetően a gerinc dorsalis, ép struktúráit meg tudtuk őrizni. A carcinoid tumoros beteg esetében morbiditást nem tapasztaltunk. A kontrollvizsgálatokkal lokális recidíva 1 évvel a műtét után nem ábrázolódott. Mind az O-arm navigáció, mind a minimálisan invazív elülső gerincfeltárások segíthetnek a sebészi morbiditás csökkentésében és az ép, nem daganatos gerincstruktúrák megőrzésében. Ez utóbbi fontos szerepet játszhat a gerinc hosszú távú stabilitásának biztosításában. Az új módszerek alkalmazása csak akkor fogadható el, ha onkológiai szempontból, hosszú távon, legalább azonos eredményt tudnak elérni a hagyományos megközelítésekhez képest.