Magyar Radiológia

Szándékos szimmetriasértés Pályázatom Ig Nobel-díjra

LOMBAY Béla

2008. DECEMBER 15.

Magyar Radiológia - 2008;82(07-08)

A 2007. évi fizikai Nobel-díjat az amerikai Yoichiro Nambu, illetve a japán Makoto Kobayashi és Toshihide Maskawa kapták megosztva, az úgynevezett spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért a részecskefizikában. Mi ennek a lényege?

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálatok szerepe a klinikai gyakorlatban

HARKÁNYI Zoltán

Az ultrahang-kontrasztanyagok a rövid ideig az erekben keringő mikrobuborékok révén hozzák létre a kontraszthatást a hasi parenchymás szervekben és egyes érterületeken. Megfelelő ultrahangkészülék és speciális szoftver, kis mennyiségű intravénás beadott kontrasztanyag és gyakorlott, felkészült orvosok szükségesek a sikeres vizsgálatokhoz. Hazánkban is bevezethető a módszer a klinikai gyakorlatban. Az ultrahang-kontrasztanyagos vizsgálatok segítségével, gondosan megválasztott indikációk és jól végrehajtott vizsgálatok révén csökkenteni lehet a felesleges CT- és MR-vizsgálatok, valamint a biopsziák számát. Kiemelkedő klinikai jelentőségű a módszer a gócos májbetegségek felismerésében és karakterizálásában, egyes hasi daganatok gyógyszeres és lokális kezelésének ellenőrzésében, valamint a hasi parenchymás szervek sérülése esetén.

Magyar Radiológia

Európán keresztül tudománnyal és kerékpárral Vadon Gábor professzor születésnapi portréja

LOMBAY Béla

Vadon Gábor professzor 70. születésnapja alkalmából bensőséges megemlékezésre került sor 2008. szeptember 20-án, Szegeden, a Magyar Radiológusok Társasága „Differenciáldiagnosztikai nehézségek a radiológiában” című tudományos ülésén. A születésnapi köszöntőt dr. Palkó András tartotta.

Magyar Radiológia

A perifériás idegek vizsgálata nagy felbontású ultraszonográfiával

JOSEF Böhm

A magas frekvenciájú, nagy felbontású ultrahangvizsgálat fontos, még ritkán alkalmazott módszer a perifériás idegek betegségeinek morfológiai vizsgálatára. A felszínhez közel eső idegeket 12-17 MHz-es lineáris vizsgálófejekkel az MR-énél jobb axiális felbontóképességgel ábrázolhatjuk. Az ultraszonográfia elsősorban a felső végtag felszínhez közel eső idegeinek vizsgálatában számít első számú, modern képalkotó metódusnak. Az idegszonográfia fő indikációi az alagútszindrómák, sérülések, tumorok, neuropathiák és az ultrahangvezérléssel történő intervenciók. A kéztőalagút- és sulcus ulnaris szindróma diagnózisában szenzitivitása hasonló az elektrofiziológiáéhoz. Az elektrofiziológia és a szonográfia együtt jelentősen megnövelik a diagnosztikai pontosságot e két leggyakoribb alagútszindrómában. A szonográfia adatokat nyújt az idegműtétek tervezéséhez és alkalmas a posztoperatív szövődmények kimutatására. Idegsérüléseknél a szonográfia esetenként az elektrofiziológiai vizsgálatnál korábban és pontosabban mutatja ki a műtétet igénylő sérüléseket. A vizsgálati technika javulásával, a szonográfiai indikációk tudatossá válásával a szonográfia mindinkább szerepet kap a perifériás idegek rutinvizsgálatában.

Magyar Radiológia

Az emlő komplex radiológiai diagnosztikája European School of Breast Imaging - Educational Course Budapest, 2008. november 7-8.

JUHÁSZ Andrea

Az emlődiagnosztika, mint a radiológia szakterületeinek egyik legnagyobb kihívása, napjainkban forradalmi változásokat él meg, nemcsak a szakmai szabályozás (jártassági vizsga), hanem új ismeretek és tapasztalatok területén is. Erről szerezhettünk bizonyságot az Állami Egészségügyi Központban megrendezésre került tanfolyamon, ahol színvonalas előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon vehettünk részt hatvanöten, horvát, görög, román és bolgár hallgatók társaságában.

Magyar Radiológia

Kontrasztanyagok

MORAVA Réka

A radiológiában a kontraszt a kép legsötétebb és legvilágosabb pontja közötti különbség, amely a szem számára optimális esetben megkönnyíti, elősegíti a különböző elváltozások felismerését. A vizsgált szerv és a környezete közötti jelintenzitás gyakran hasonló, ilyen esetekben a kontraszt fokozására kontrasztanyagot használunk.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az első Nobel-díjas orosz orvos

MOLNÁR László

Ivan Petrovics Pavlov 1849. szeptember 14-én (az új időszámítás szerint: 26-án) a rjazanyi kormányzóság székhelyén, a Trubezs folyó közelében látta meg a napvilágot.

Lege Artis Medicinae

Orvosi Nobel-díj az MR-képalkotás úttörőinek

MARTOS János

A stockholmi Karolinska Intézet nemrég jelentette be, hogy Paul C. Lauterbur amerikai és sir Peter Mansfield brit tudós nyerte a 2003. évi orvostudományi Nobel-díjat a mágneses rezonancia elvén alapuló tomográfia (angolul: magnetic resonance imaging, MRI) terén tett felfedezéséért.

Lege Artis Medicinae

Orvosi-élettani Nobel-díj - 2019

VARGA János

A 2019-es orvosi-élettani Nobel-díjat három kutatónak, William Kaelinnek, Sir Peter Ratcliffe-nek, illetve Gregg Semenzának ítélte a Svéd Királyi Akadémia Nobel Bizottsága. Felfedezéseik az élet talán legalapvetőbb jelenségét, a légzést érintették. Megdöbbentő lehet, hogy noha az oxigén központi szerepét az életfolyamatok fenntartásában már a modern biológia kezdetei óta érti az emberiség, az oxigénhiány következtében fellépő folyamatokról egészen a legutóbbi évtizedekig csak spekulációk voltak. A hypoxiára adott reakciókban központi szerepet játszó jelátviteli útvonalak jelentőségét Mócsai Attila, a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar Élettani Intézetének egyetemi tanára foglalta össze.

Magyar Radiológia

Nobel-díjas tudósok- A képalkotó diagnosztika úttörői

KISS-TÓTH Emőke, KUN Gáborné, LOMBAY Béla

A radiológia az elmúlt több mint száz év egyik orvosi sikertörténete. Az X-sugárzást szinte felfedezésétől kezdve használják a diagnosztikában, hiszen ez volt az első olyan eljárás, amellyel műtét nélkül bele lehetett látni az élő emberi szervezetbe.

Ideggyógyászati Szemle

Selye János és a stresszválasz: az „első Mediátortól” a hypothalamicus corticotropin- Releasing faktor felfedezéséig

TACHÉ Yvette

Selye vezette be a stresszelméletet, ami bekerült a mindennapi szótárunkba. Eredetileg azon a kísérletes megfigyelésen alapult, hogy a különböző ártalmas ágensek hasonló endokrin (mellékvese-megnagyobbodás), immun- (thymusinvolúció) és bél- (gyomoreróziók) választ váltanak ki, ahogyan arról a Nature-ben 1936-ban megjelent levélben beszámolt. Később a háttérben álló mechanizmust kutatta és feltételezte, hogy a hypothalamusban lévő „első mediátor” vezérli ezeket a testi változásokat. A mediátor azonosításához generációk munkája kellett. Selye korábbi PhD-hallgatója, a Nobel-díjas Roger Guillemin mutatta ki 1955-ben az adrenokortikotrop hormon felszabadulását kiváltó hypothalamicus faktort patkány hypophysisében, és nevezte el kortikotropin releasing faktornak (CRF). 1981- ben Wylie Vale, Guillemin korábbi PhD-hallgatója írta le a CRF 41 aminosavját, és klónozta a CRF1- és CRF2-receptorokat. Ez megnyitotta az utat azoknak a kísérleteknek, amelyek során kiderítették, hogy a CRF jelátvivő útvonal aktivációja az agyban kulcsszerepet játszik a stresszel összefüggő endokrin, viselkedési, autonóm és zsigeri válaszokban. A stressz biokémiai kódolásának felderítése Selye munkásságában gyökerezve továbbra is jelentős hatást gyakorol a tudományos közösségre.