Magyar Radiológia

Súlyos dilatatív cardiomyopathiás beteg sikeres kezelése transjugularis intrahepaticus portoszisztémás sönttel

SZALÁNCZY Katalin, LÁZÁR István, STEFÁN János, KALÓ Emil

2009. ÁPRILIS 07.

Magyar Radiológia - 2009;83(01)

BEVEZETÉS - A transjugularis intrahepaticus portoszisztémás sönt (TIPS) műtét indikációs köre elsősorban az alkoholos vagy víruseredetű májcirrhosisok talaján kialakult portalis hypertensio. Bemutatott betegünk esetében egy ritka ok, gyorsan progrediáló, cardialis eredetű splanchnicus nyomásfokozódás miatt került sor TIPS beavatkozásra. ESETISMERTETÉS - Az 51 éves férfi beteg súlyos dilatatív cardiomyopathiával, pitvarfibrillációval, befolyásolhatatlan generalizált oedemával, a májfunkció jelentős romlásával került folyamatos kórházi kezelésre. A konzervatív terápia mellett állapota romlott, ezért TIPS létesítésére került sor, amely jelentős javulást hozott a beteg állapotában, az oedemák csökkentek, az otthoni kezelés lehetővé vált. KÖVETKEZTETÉS - A TIPS-beültetés nemcsak primer májcirrhosisban, hanem egyéb portalis hypertensióval járó kórképekben is eredményesen alkalmazható.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Öntáguló fémstentek a májátültetés után kialakult intrahepaticus epeúti szűkületek kezelésében

DOROS Attila, NÉMETH Andrea, HARTMANN Erika, DEÁK Pál Ákos, JUHAROSI Gyöngyi, LÉNÁRD Zsuzsa, KOZMA Veronika, GÖRÖG Dénes, GERLEI Zsuzsa, FEHÉRVÁRI Imre, NEMES Balázs, KÓBORI László

BEVEZETÉS - Az epeúti szövődmények ma is gyakoriak májátültetés után. Fő megjelenési formájuk anastomoticus és intrahepaticus. Míg az anastomoticus típus jobban kezelhető, sebészi vagy minimálisan invazív módszerekkel, addig a májon belüli megjelenési forma gyakran retranszplantációt igényel. Az utóbbiak kezelését kíséreltük meg percutan bevezetett fémstentekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 óta Budapesten májátültetésen átesett betegek közül 20 esetben kíséreltük meg intrahepaticus szűkületek kezelését. Harmincnégy percutan transhepaticus kolangiográfiát, ebből 33 sikeres drenázst végeztünk. A szűkületeket 58 esetben tágítottuk ballonkatéterekkel, illetve 13 betegbe 20 öntáguló fémstentet implantáltunk. Egy vérzéses szövődményt okoztunk, amelyet szelektív embolizációval tudtunk kezelni. EREDMÉNYEK - Az átlagos követési idő 35 hónap. Tizennégy beteg tünetmentes, közülük 12 esett át fémstentbeültetésen, illetve négyen retranszplantáción (kettő fémstentbeültetés után). Egy beteg fémstentbeültetés után tartós külső drenázst is visel a retranszplantációra várva. Összesen hét retranszplantáció történt, közülük három beteget veszítettünk el: két beteg a várakozás ideje alatt hunyt el, egy betegnek külső drenázsa volt, illetve egy betegünkbe nem sikerült drenázskatétert bevezetnünk. Fémstentbeültetés után beteget nem vesztettünk el. KÖVETKEZTETÉS - A fémstent-implantáció megfelelő előkészítés után biztonságos kezelési stratégiát jelent az intrahepaticus epeútszűkületek kezelésében. A betegek tünetmentessége a retranszplantációig fenntartható, szerencsés esetben a retranszplantáció elkerülhető.

Magyar Radiológia

Az ectopiás ureter kimutatásának nehézségei

KONCZ Júlia, RÉTI Gyula, NYÁRI Edit, SHAIKH M. Shoaib

BEVEZETÉS - A normális helyétől caudalisabban, a hólyagnyak területén vagy attól distalisabban nyíló ureter esetén ureterectopiáról beszélünk. Az ectopiás ureterek 70-80%-a veseüreg-rendszeri és ureterkettőzöttséggel társul. A fejlődési rendellenesség nőknél két-háromszor gyakrabban fordul elő. Férfiak esetében többnyire (75%) egyes üregrendszer mellett észlelhető. ESETISMERTETÉS - Méhen belüli ultrahangvizsgálattal került felismerésre a fiú magzat bal veséjének üregrendszeri tágulata. A postnatalis ultrahangvizsgálat kettős üregrendszert igazolt a felső rendszer és a hozzá tartozó ureter jelentős tágulatával. Nyolc hónapos korban bal oldali heminephrectomia és szubtotális ureterreszekció történt, a gyenge funkciójú felső rendszer eltávolítása céljából. Ezt követően a beteg tartósan tünet- és panaszmentes volt. A két évvel a műtét után végzett, ellenőrző ultrahangvizsgálat során bal oldalon, a hólyag mellett 4-5 mm átmérőjű ureter ábrázolódott. A kontrollok során a tágulat fokozódása volt észlelhető. Mictiós cisztouretrográfia a hátsó húgycsőbe nyíló uretercsonkot igazolt, amelybe mictiókor a kontrasztanyag visszaáramlott. Ezt követően az uretercsonk műtéti eltávolítása megtörtént. Az azóta eltelt időszakban a beteg tünet- és panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - A hosszú távú utánkövetés akkor is szükséges, ha már eltávolításra került az ectopiás, nem refluxos ureterrel összefüggő veserész. A hólyag mellett ismételten megjelenő uretertágulat esetén differenciáldiagnosztikai problémát okozhat annak azonosítása. Előfordulhat, hogy az uretercsonk feltágulását reflux okozza, amelyet a korábbi vizsgálatok nem mutattak ki. A pontos diagnózis felállításában jelentős szerepet játszhat a mictiós cisztouretrográfia és az MR-urográfia.

Magyar Radiológia

Ritka gyermekkori pancreasterime

TORDAS Adél, PALOTAI Andrea, KISS Imre, KIS Éva

BEVEZETÉS - A malignus gyermekkori pancreastumorok igen ritkák, közülük is extrém ritkán fordul elő a malignus haemangiopericytoma. ESETISMERTETÉS - Egy három hónapos csecsemőnél szűrő jellegű hasi ultrahangvizsgálattal észleltük a mellékvese- pancreas régióból kiinduló térfoglaló terimét. További képalkotó vizsgálatokat követő műtét során in toto eltávolítás történt, és a szövettani vizsgálat malignus haemangiopericytomát igazolt. A gyermek öt hónapos adjuváns kemoterápiát kapott, amely sikeresnek bizonyult. KÖVETKEZTETÉS - A nonrhabdomyosarcoma-csoportba tartozó malignus haemangiopericytoma két altípusra osztható fel: az infantilis típus az egy év alatti gyermekek betegsége, az adult típus az ennél idősebb korosztályé. A gyermekkori típus harmada congenitalis, leggyakrabban a retroperitoneumban, a kismedencében, a végtagokon és a fej-nyak régióban fordul elő. Kezelése műtét és adjuváns kemoterápia. Prognózisa igen kedvező, a 10 éves túlélés 80%. Differenciáldiagnosztikai szempontból szóba jönnek a régió egyéb tumorai, így a mellékveséből, veséből, gyomorból kiinduló kórfolyamatok, illetve a pancreas egyéb térfoglaló folyamatai.

Magyar Radiológia

Minek nevezzelek?!

PALKÓ András

Az elmúlt években mind gyakoribb, egyre inkább szembeötlő jelenséggé vált az általunk megtisztelni kívánt kollégák válogatás nélküli „leprofesszorurazása”, „letanárurazása”, függetlenül a megszólított valódi „rendfokozatától”. Ártalmatlan jelenség ez, de mivel hivatalos fórumokon, szakmai rendezvényeken is tapasztalható, érdemes egy kis időt szánni a helyzet tisztázására.

Magyar Radiológia

A Radiológiai Szakmai Kollégium 2008. évi tevékenységéről

PALKÓ András

A Radiológiai Szakmai Kollégium tevékenységét mindvégig a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségével és szekcióival, a szakfelügyelő főorvosi apparátussal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az Egészségügyi Minisztérium vezetőivel és munkatársaival, illetve a társkollégiumokkal együttműködésben végezte.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A májcirrhosis és szövődményei: a diagnózis és a kezelés lehetőségei

PÁR Alajos

Az utolsó két évtizedben drámai változás következett be a cirrhosis szövődményeinek a kezelésében, és ennek köszönhetően jelentősen javult a betegek túlélése. A közlemény áttekintést ad a cirrhosis és szövődményeinek diagnosztikájáról, terápiájáról és a prevenció lehetőségeiről, tárgyalja a portalis hipertenzió, a varixvérzés, az ascites, a hepatorenalis és hepatopulmonalis szindrómák, az encephalopathia és a bakteriális infekció kérdéskörét. A nem invazív diagnosztikai eljárások mellett a farmakológiai és endoszkópos kezelési módok között jelentős hangsúlyt kap a nem szelektív béta-blokkolók, a vazoaktív terápia, az antibiotikum- és albuminkezelés fontossága. A cirrhosis megelőzése és korai felismerése, valamint a kifejlesztés alatt álló újabb gyógyszerek a jövőben várhatóan további haladást hoznak az előrehaladott stádiumú krónikus májbetegek gyógyításában.

Magyar Radiológia

Az ultrahangvizsgálat jelentősége a hereditaer angioneuroticus oedema akut hasi rohamaiban

FARKAS Henriette és munkatársai

BEVEZETÉS - A hereditaer angioneuroticus oedema (HANO) az ascites egyik ritka etiológiai tényezője. A betegség akut hasi rohamai sürgősségi sebészeti kórképeket utánozhatnak, így alapvető fontosságú a gyors és pontos diagnózis. Jelen vizsgálatunk során a hasi ultrahangvizsgálatok differenciáldiagnosztikai hasznosságát értékeltük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hetven HANO-ban szenvedő beteget követtünk majdnem egy évtizeden keresztül. Minden akut hasi oedemás rohammal érkező beteget megvizsgáltunk hasi ultrahanggal, és a megfelelő kezelést követő 24 és 48 óra elteltével megismételtük a hasi ultrahangvizsgálatot. EREDMÉNYEK - A vizsgált populációban 22, hasi panaszszal járó akut oedemás roham alatt került sor kórházi megfigyelésre. A roham alatt készített hasi ultrahang az esetek 80%-ában mutatta a bélfal oedemás megvastagodását, és minden betegben mutatott szabad hasűri folyadékot. A kezeléssel elért gyors tüneti javulást az ultrahang-elváltozások regressziója követte. KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahanggal kimutatott átmeneti ascites segítség a HANO akut abdominalis attakjának diagnosztikájában. A HANO lehetőségét mindig föl kell vetni, amikor ismeretlen etiológiájú hasi fájdalom ismétlődik ascitesszel vagy a nélkül.

Klinikai Onkológia

A malignus eredetű testüregi folyadékok kezelése

SZÖLLŐSI Regő

A malignus eredetű testüregi folyadékok etiológiája változatos, és bár vannak jellemző daganattípusok, hátterükben gyakorlatilag bármilyen daganatos betegség állhat. Összességében a testüregi folyadék megjelenése egy progrediáló betegségre utal, a prognózist a tumor típusa, a daganatellenes kezelésre való reakciója és a beteg állapota nagyban befolyásolja. Az esetek nagy részében a testüregi folyadékgyülemek kezelése palliatív jellegű, amelynek célja a tünetek csökkentése és az életminőség javítása. Természetesen vannak kivételek, például a pericardialis tamponád. Megfelelő kezeléssel a betegek tünetei egyensúlyban tarthatók, így a szükséges hospitalizációk száma minimalizálható. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a megfelelő terápia megválasztásánál a beteg általános állapotát, életkilátásait, a kontraindikációkat, a lehetséges szövődményeket, a költséghatékonyságot kell fi gyelembe venni a beteg egyéni igényeit és kéréseit is tiszteletben tartva, a lehetséges alternatívákról való pontos informálással.