Magyar Radiológia

Mellkasi ultrahang-diagnosztikai tanfolyam - Szombathely, 2009. november 12-14.

KOVÁCS Tibor

2010. MÁJUS 15.

Magyar Radiológia - 2010;84(01)

Kreditpont, OFTEX, alaptanfolyam, kötelező, ellenőrzés, működési engedély bevonása.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A garatműködés zavarai gastrooesophagealis reflux betegségben

SZÁNTÓ Dezső

A gastrooesophagealis reflux betegséget az alsó oesophagealis sphincter hypomyotoniája, a nyelőcső-perisztaltikák csökkenése és a gyomorürülés elhúzódása okozza. A nyelőcső-motilitás primer rendellenességei a gyomortartalom regurgitatiójához vezetnek. Az oesophagus, a pharyngooesophagealis átmenet és a hypopharynx különböző károsodásainak kifejlődése a regurgitáló gyomor- és epesavak volumenétől függ. A báriumnyelés megbízhatóan szemlélteti a nyálkahártyarendellenességeket, a garat levator és constrictor izmainak koordinálatlan mozgását, továbbá az alsó és felső oesophagealis sphincter dyskinesiáját. A bizonyítékokon alapuló orvoslás adatbázisa (Cochrane Könyvtár) szerint a bárium pharyngooesophagogram szenzitivitása enyhe esetekben 72-74%, közepesen súlyos és súlyos esetekben 88- 93% és 100%. Eddig a pharyngealis diszfunkció stasis, penetráció és aspiráció laryngealis, lateralis fali dyskinesia, cricopharyngealis gát, vízesés, vallecularis ballon, valamint az elülső kettős fal jeleit ismertették. Gondolnunk kell a betegség légúti, szív-ér rendszeri és neurovegetatív megnyilvánulásaira is.

Magyar Radiológia

Továbblépünk - Elindult a Magyar Radiológia Online!

LOMBAY Béla

A radiologia.hu hírportál és a Magyar Radiológusok Társasága örömmel tudatja, hogy ez év áprilisában valóra vált régi elképzelésünk: a Magyar Radiológia folyóirat negyedévenként megjelenő nyomtatott változata mellett lehetőség nyílt a folyóirat online változatának havi kiadására is.

Magyar Radiológia

Az emlődaganatok 2008-2009. évi radiológiai diagnosztikai és terápiás újdonságai - Onco Update, 2010

FORRAI Gábor

A 2008-2009. év szakirodalmának áttekintésével az emlődaganatok radiológiai diagnosztikájának és célzott radiológiai terápiáinak eredményei, illetve az egyes képalkotó és intervenciós módszerek aktuális helye kerül bemutatásra.

Magyar Radiológia

Kettős energiájú képalkotás CT-vel - CT-vizsgálat két röntgencsővel

WENINGER Csaba, CSETE Mónika, SZUKITS Sándor, DÉRCZY Katalin, VÁRADY Edit, BATTYÁNY István

A szerzők a kettős energiájú CT-vizsgálatok alapelveit írják le, amelyeket a két röntgencsővel, azaz két sugárforrással rendelkező CT-berendezésekkel lehet elvégezni. A közleményben bemutatják a kettős energiájú leképezés speciális alkalmazásait, mint például a pulmonalis embolia kapcsán elvégezhető perfúziós vizsgálatot, a csonteltávolítás lehetőségét CT-angiográfia során vagy a kövek, meszes képletek elkülönítését. A kettős energiájú méréssel javítható a radiológiai diagnózis pontossága, érzékenysége.

Magyar Radiológia

A tibia kombinált magas osteotomiájának középtávú radiológiai vizsgálata a frontális síkban

PAPP Miklós, KÁROLYI Zoltán, FAZEKAS Péter, SZABÓ László, PAPP Levente, RÓDE László

BEVEZETÉS - A magas tibiaosteotomia (MTO) a varus deformitással járó, medialis unicompartmentalis térdarthrosis általánosan elfogadott kezelési módja. Az MTO lényege a terhelés áthelyezése a megbetegedett, arthrosisos porcfelszínről a relatíve intakt, egészséges porcfelszínre. A nyomás csökkentése a terhelési tengely korrekciójával érhető el. A medialis compartmentbeli nyomáscsökkenés akkor következik be, ha az alsó végtag terhelési tengelye a medialis compartmentről a térdízület centrumához képest kissé lateralra helyeződik át.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvenkét térd radiológiai vizsgálatát végeztük el a terhelt anteroposterior röntgenfelvételen a műtét előtt és a kombinált magas tibiaosteotomia (CO) után 10 héttel, valamint az első és ötödik posztoperatív év végén. A proximalis osteotomia a tibiaplatóval párhuzamosan történt, a distalis osteotomiát a tibia lateralis részétől a proximalis osteotomiáig, a tibiacondylusok centrumáig vezettük. Az osteotomia lateralis részének záródása és az osteotomia medialis részének következményes megnyílása után a lateralis oldalról eltávolított csontéket a medialisan megnyíló résbe helyeztük. Négy-hat fokos túlkorrekciót (171-169 fokos anatómiai femorotibialis szöget) terveztünk. Pre- és posztoperatíve mértük a femur anatómiai tengelye és distalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget (FC-FSZ), a tibia anatómiai tengelye és proximalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget (TP-TSZ), továbbá a femur distalis ízfelszíne és a tibia proximalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget, a varus deformitás articularis komponensét (FC-TP). Az FC-FSZ, a TP-TSZ és az FC-TP összegeként határoztuk meg az alsó végtag anatómiai tengelyét (FTSZ). EREDMÉNYEK - A CO után a 10. posztoperatív héten mért adatok szerint az FC-TP, a TP-TSZ és az FTSZ szignifikánsan csökkent. A tervezett korrekciót (FTSZ 171-169°) az esetek 77%-ában értük el. Hét alul- (FTSZ ≥172°) és öt túlkorrekciót (FTSZ ≤168°) észleltünk. A posztoperatív 10. hét és első év vége között szignifikáns korrekcióveszteséget mértünk (az FTSZ szignifikánsan nőtt, 26 esetben egy, hét esetben kettő fokkal). A valgus fokozódását nem észleltük. Az articularis komponens (FCTP) 36 esetben nem változott. Az első és ötödik posztoperatív év között az FTSZ valgus irányú változását nem észleltük, szignifikáns korrekcióveszteséget nem mértünk. Az FTSZ egy esetben került varus tartományba. Négy térden észleltünk további articularis korrekcióveszteséget. Az FC-FSZ az első öt posztoperatív évben nem változott.

KÖVETKEZTETÉS - Ha a 10. posztoperatív héten a terhelt anteroposterior felvételen mért adatok szerint a tervezett korrekciót elértük (FTSZ 171-169°), az FTSZ az első öt posztoperatív évben nem került varus tartományba. Ha az articularis komponens a 10. posztoperatív hét és ötödik posztoperatív év között nem változott (az esetek 61,5%- ában), azt úgy értékeltük, hogy a korrekció optimális volt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Az ápoló gyakorlati szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

TÓTH Zoltánné

A vizsgálat célja: A kutatás célja a szepszis kórállapot kategorizálásának részletes elemzése, valamint az erre vonatkozó diagnosztikai nehézségek feltárása. A vizsgálat kiterjed az ellátás során végzett diagnosztikai és monitorizálási módszertan ápolói kompetenciába tartozó elemeire, ezen belül is a triage jelentőségére. Vizsgálati módszer és minta: A kutatómunka felmérése egy fővárosi, III. progresszivitás szintű sürgősségi betegellátó-osztályon készült, kiemelve egy betegségcsoportot, a szepszist. Az osztály 2013-as adatforgalma alapján 81 szepszissel kezelt beteg került kiválasztásra. A kutatás módszere dokumentum elemzésen alapszik, melynek során adatgyűjtésre került sor. Ezzel párhuzamosan a kutatás további része az osztályon dolgozó, különböző végzettségű ápolók kompetenciájának vizsgálata, akik a triage tevékenységet végezték a betegellátás folyamatában. Az összesített eredmények értékelése SPSS 14.0 programmal készült. Eredmények: Az adatokból kiderül, hogy a szeptikus betegek ellátása során az ápolók által végzett triage tevékenységet a gyakorlati tapasztalat és a végzettség nem befolyásolja. Az osztályon ellátott betegek több mint a fele nem kapott helyes besorolást, így a terápiát sem kezdődött el időben. Következtetések: A sürgősségi osztályon dolgozó ápolók triage osztályozási rendszer ismeretei hiányosak, ezért az ott dolgozó minden ápoló részére biztosítani kell a triage ismeretek bővítését, illetve akiknek nincs ismerete a triage rendszerről azoknak a megszerzését, mint elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását.

Klinikai Onkológia

Aktualitások a férfi emlőrákról

BAKI Márta

A férfi emlődaganatok ritka betegségek, körülbelül az összes emlődaganat 1%-át teszik ki. A férfi emlődaganatok legnagyobb rizikófaktora a szervezetben előforduló emelkedett ösztrogénszint. Genetikai eltérések, mint a Klinefelter-szindróma, ösztrogénexpozíció és egyéb metabolikus deviancia elősegíthetik a férfi ak emlődaganatának kialakulását. A klinikai tünetek megjelenése és a diagnózis felállítása között hosszabb idő telik el, mint a nőknél, és a férfi emlődaganatokat idősebb korban, előrehaladott stádiumban ismerik fel. A BRCA2-mutáció körülbelül 10%-ban mutatható ki a férfi emlődaganatos betegekben. Leggyakoribb az invazív ductalis carcinoma ösztrogén- és progeszteronpozitivitással. A diagnosztikai, sebészi, sugárterápiás elvek és a kemoterápia közel megegyeznek a női emlődaganatok ellátásával. A szakmai ajánlások adjuváns és terápiás kezelés során tamoxifent és egyéb szelektív ösztrogénreceptor-modulátort javasolnak. Nagy nemzetközi adatbázisok alapján a túlélési adatok különböznek a férfi és a női emlődaganatos betegek között. Új biomarkerek, genetikai vizsgálatok vannak folyamatban, amelyek alapján jobban megismerhetővé válik a férfi emlődaganat.

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetôségeit ischaemiás stroke-ban. Egy gyorsan elvégezhetô neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetôen a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tûnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hetô a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manôverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására. ]

Ideggyógyászati Szemle

Egy rövid evészavar-kérdőív (SCOFF) magyar adaptációja

DUKAY-SZABÓ Szilvia, SIMON Dávid, VARGA Márta, SZABÓ Pál, TÚRY Ferenc, RATHNER Günther

Célkitűzés - Az evészavarok fontossága egyre növekszik, ezért a kockázatnak kitett személyek gyors és pontos szűrésének nagy gyakorlati jelentősége van. A SCOFF kérdőív ezt a kockázatot, illetve az egyén evészavar-érintettségét hivatott felmérni öt eldöntendő kérdés segítségével. Vizsgálatunk célja a teszt magyar verziójának validálása volt. A vizsgálat módszere - A vizsgálat alanyai: 777 orvostanhallgató (210 férfi és 567 nő, átlagéletkoruk 22,3±2,33 év). Az online kérdőív az antropometriai adatokat, az Evészavartünetek Súlyossági Skáláját, illetve a SCOFF mellett az Evészavar Kérdőívet (EDI) is tartalmazta. Eredmények - A SCOFF a klinikai súlyosságú evészavarok kiszűrésében kiváló, szenzitivitása 100%, specificitása 85,1% lett. A szubklinikai esetek felismerésében kevésbé hatékony, de nem mutat az EDI-nél rosszabb eredményt. Az adatok szerint a SCOFF a súlyosabb esetek detektálásában jobb. Azonos mintán alkalmazva a SCOFF magasabb szenzitivitást és alacsonyabb specificitást mutatott, mint az EDI. Következtetés - A SCOFF alkalmas az evészavarok elsődleges szűrésére, nem diagnosztikai céllal, a kérdőív kidolgozói által meghatározott két „igen” válasz szerinti kritikus határt figyelembe véve.

Nővér

Advanced Practice Nurse (APN) MSc képzés bevezetése Magyarországon

OLÁH András, MÁTÉ Orsolya, BETLEHEM József, FULLÉR Noémi

Magyarországon a főiskolai szintű ápolóképzés (BSc) megkezdése 1989-ben - majd az egyetemi szintű (MSc) ápolóképzés elindítása 2000-ben - indokolt, hiánypótló, a nemzetközi tendenciáknak megfelelő fejlesztés volt. Ugyanakkor az ápolóképzés felsőoktatási szintre emelését mind a mai napig nem követte a szakápoló képzés szerkezetének ezen szempontot is figyelembe vevő átalakítása, így a szakápoló képzések teljes köre mind a mai napig középfokú szinten zajlik. Nem történt meg továbbá az ápolói kompetenciakör (hatáskör) képzési szintenként differenciált meghatározása sem. Ezen okok jelentős mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a BSc ápolóképzés hallgatói létszáma drasztikusan csökkenő tendenciát mutat és a végzettek körében jelentős mértékű a pályaelhagyás mértéke is. Az egészségügy területén az ápolókkal kapcsolatos ezen problémákon túlmenően jelentős kihívást jelent az ápolói migráció, az egészségügyi ellátás növekvő költsége, az elöregedő társadalom, az egyes területekre mindinkább jellemző orvoshiány, valamint a diagnosztikai és terápiás eszközök alkalmazásához szükséges speciális ismeretek körének bővülése az ápolók vonatkozásában. Számos szakirodalmi példa támasztja alá ugyanakkor azt, hogy a megfelelően képzett BSc/MSc végzettséggel és kibővített kompetenciakörrel rendelkező ápolók alkalmazása mellett csökken az orvoshiány és a várakozási idő, valamint az ellátás költsége, csökken a halálozás, javul a betegek elégedettsége, illetve a kibővített feladatkörökkel/felelősségi körökkel párhuzamosan csökken a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás mértéke az ápolók körében. Mindezekből adódóan indokolt a BSc/MSc végzettségű ápolók felsőoktatási keretek közötti szakápoló képzésének és kiterjesztett hatáskörének megteremtése Magyarországon is, összhangban a nemzetközi gyakorlattal. Jelen közlemény szerzői a hazai bevezetés kereteire vonatkozó javaslatukat foglalják össze.