Magyar Radiológia

Márványcsontbetegség csecsemőkorban

HAJNAL Barbara, BITVAI Katalin, ALMÁSSY Zsuzsanna

2002. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2002;76(05)

BEVEZETÉS - A korai megjelenésű, malignus osteopetrosisban a radiológiai kép és a hematológiai státus jellegzetes, ennek ellenére sokszor véletlenül kerül felismerésre, mint ezt a bemutatott eset is bizonyítja. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy hat hónapos, kínai származású fiú csecsemő esetét mutatják be, akit bronchopneumonia gyanújával küldtek a kórházba mellkas-röntgenvizsgálat elvégzése céljából. A csontos mellkas röntgenképén látható elváltozások alapján további felvételek készültek (koponya, csukló, háti gerincszakasz, csípő, femur). A csontokban jellegzetes denzitásfokozódást észleltek. KÖVETKEZTETÉSEK - Az esetet ritka előfordulása, valamint differenciáldiagnosztikai jelentősége miatt közlik a szerzők.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A pancreas exokrin működésének vizsgálata szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographiával

ENDES János, CZAKÓ László, TAKÁCS Tamás, BODA Krisztina, LONOVICS János

BEVEZETÉS - Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographia (SS-MRPD) használhatóságát a pancreas exokrin működésének a megítélésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Húsz krónikus pancreatitises (a Lundh-teszt eredménye alapján nyolc enyhe és 12 súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő) betegen és 10 önkéntesen végeztük el az SS-MRPD-t. 0,5 NE/ttkg szekretin iv. adása előtt és azt követően 10 perccel történt az MRPD-képalkotás. A pancreasszövet T2-jelintenzitásában és a duodenumátmérőben szekretin hatására létrejövő változásokat mértük az SS-MRPD során. Ezeket az eredményeket a Lundh-teszt eredményeivel hasonlítottuk öszsze. EREDMÉNYEK - A pancreas bazális T2-jelintenzitása az enyhe és a súlyos krónikus pancreatitises betegekben szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban (826,5±36,36 és 908,0±80,51 vs. 659,2±41,67). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikáns mértékű T2-jelintenzitás-növekedés jött létre. Ez a T2-jelintenzitás-növekedés szignifikánsan kisebb mértékű volt az enyhe és súlyos pancreaselégtelenségű csoportban a kontrollcsoporttal összehasonlítva (66,85±15,77 és 24,45±5,85 vs. 200,0±45,07). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikánsan nőtt a duodenum átmérője. A duodenumtelődés mértéke szignifikánsan kisebb volt az enyhe és súlyos krónikus pancreatitises betegcsoportban a kontrollhoz képest (4,12±1,33 és 1,70±0,77 vs. 15,38±1,73 mm). Sem a T2-jelintenzitás-változásban, sem a duodenumtelődés mértékében nem volt szignifikáns különbség az enyhe és súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő csoport között. Szignifikáns korrelációt találtunk a pancreas T2-jelintenzitás-változása és a Lundhteszt eredménye, illetve mértéke és a Lundh-teszt között (r=-0,616 és -0,78).KÖVETKEZTETÉS - Szekretin hatására növekszik a pancreasszövet T2-jelintenzitása és a duodenum átmérője, de a kontroll- és a krónikus pancreatitises csoportban eltérő mértékben. Ennek alapján az SS-MRPD hasznos információkat szolgáltat a pancreas exokrin funkciójának a megítéléséhez.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületének VII. Kongresszusa

SOMOGYINÉ Csiki Mária

Az egyesület ebben az évben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, így ez a tudományos konferencia jubileumi hangulatban zajlott. Az ünneplésnek méltó helye volt a történelmi múlttal és szellemiséggel rendelkező gödöllői Szent István Egyetem.

Magyar Radiológia

A metformin és a jódos kontrasztanyagok kölcsönhatása

SZABÓ Endre

A Magyar Radiológia 2002. februári számában [2002;76(1):45.] megjelent egy tájékoztató: a hivatalos leírásokra hivatkozva arra hívta föl a figyelmet, hogy a metformin tartalmú gyógyszerek együttadása jódos röntgenkontrasztanyagokkal - pontosan nem meghatározott mértékben - fokozza a súlyos vesekárosodás kockázatát.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társasága rendezvénynaptára, 2002-2003

Magyar Radiológia

Intraoperatív intracranialis ultrahangvizsgálatok az idegsebészetben

DOBAI József Gábor, GYARMATI János, SZÉKELY György, CSÉCSEI György István

Az ultrahang-diagnosztika az 1940-es években indult el, és napjainkig nagy változáson ment keresztül. A történeti áttekintés után a szerzők Hawk 2102 típusú ultrahangos képalkotó berendezéssel végzett, 113 intraoperatív vizsgálat, illetve beavatkozás kapcsán szerzett tapasztalataikat mutatják be. Az irodalmi adatokkal összevetve tárgyalják az ultrahangtechnika jelenlegi alkalmazásának lehetőségeit az intracranialis idegsebészeti beavatkozások során. Az idegsebészeti intraoperatív ultrahangtechnika korszerű és egyszerű vizsgálati módszer, amelynek sokféle felhasználási területe van. Segítségével az intracranialis beavatkozásoknál a laesiók jól lokalizálhatók, ezáltal a műtéti rizikó csökken. Hátránya azonban, hogy az intracranialis képletek vizsgálatához speciális transzducerek, valamint a mai napig csontelvétel szükséges.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Pyeloureteralis stenosis miatt operált csecsemők hosszú távú követése ultrahang- és izotópvizsgálatokkal

KIS Éva, NYITRAI Anna, VÁRKONYI Ildikó, BÁRTFAI Katalin, GYÖRKE Tamás, MÁTTYUS István, VEREBÉLY Tibor

BEVEZETÉS - A szerzők pyeloplasticán átesett csecsemők posztoperatív követése során azt vizsgálták, hogy változott- e az operált vese morfológiai képe és működése, továbbá hogy észlelhető-e obstrukció. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1988-2001 között 184 újszülött- és fiatal csecsemőkorú (1 nap-36 hónap) betegnél történt műtét pyeloureteralis stenosis miatt. Kilencvenegy beteg adatait dolgozták fel, akiknél az elváltozás egyoldali volt, más vesefejlődési rendellenesség sem az azonos oldali, sem az ellenoldali vesében nem volt. A műtét előtt valamennyi gyermeknél ultrahangvizsgálat és diuresisrenográfia történt. A műtét után 3, 6, 12 hónappal, majd évenként ultrahangvizsgálatot végeztek, izotópos kontrollvizsgálatra a műtét után az ultrahangvizsgálat eredményétől függően került sor. EREDMÉNYEK - A műtét előtt valamennyi betegnél 3-4. fokú hydronephrosis állt fenn. Az izotópvizsgálat szerint kilenc betegnél nem működött az érintett vese (10%), náluk nephrectomia történt, 82 betegnél a görbe obstrukcióra utalt. A hydronephroticus vese tubulosecretiós kapacitása 37 esetben (41%) beszűkültnek bizonyult. Az első posztoperatív évben az ultrahangvizsgálat szerint a hydronephrosis az esetek 56%-ában, az 5. évben 91%-ában, a 8. évben 97%- ában javult vagy gyógyult. A javuló ultrahangkép miatt 35 betegnél nem történt posztoperatív izotópvizsgálat. A műtét után az elfolyás az összes vizsgált esetben javult, az obstrukció megszűnt. A műtét előtt csökkent funkciójú vesék közül (37 beteg) nyolc (22%) vese funkciója javult az első posztoperatív év végére. A vesefunkció a későbbi kontrollok során sem mutatott további javulást. KÖVETKEZTETÉS - A csecsemőkorban végzett pyelonplastica után az obstrukció röviddel a műtét után megszűnik. Az üregrendszeri tágulat javulása viszonylag lassú. A vesefunkció csak az esetek kisebb részében mutat javulást.

Ideggyógyászati Szemle

Paroxysmalis jelenségek megítélése az újszülöttés csecsemőkorban

NAGY Eszter, FARKAS Nelli, HOLLÓDY Katalin

Bevezetés - Az újszülött- és csecsemőkori görcsök elkülönítése csak a megtekintés alapján kihívást jelent a szakemberek számára is. Célkitűzés - Megvizsgálni az újszülött- és csecsemőkori paroxysmusokban jelentkező események csak inspekció alapján történő értékelését. Kérdésfeltevés - Különbözik-e a neonatológusok, a gyermekneurológusok és a neurológusok véleménye az újszülött- és fiatal csecsemőkorban gyakori paroxysmalis események megítéléséről. A vizsgálat módszere és alanyai - Tizenöt fiatal csecsemő (kétnapos - öthónapos) paroxysmalis eseményéről készült videófelvételt vetítettünk le 47 gyermek­neurológusnak és 35 neonatalis/perinatalis intenzív centrumban dolgozó neonatológusnak és szakképzett nővérnek, valamint 43 neurológusnak. Az anamnézis és az elektroencefalográfia (EEG) ismerete nélkül kellett eldönteni a válaszadóknak, hogy epilepsziás vagy nem epilepsziás eredetű eseményt látnak-e a felvételeken. Eredmények - A gyermekneurológusok és a neonatológusok az esetek 67%-ában (824/1230) ítélték meg helyesen a mozgásjelenség epilepsziás vagy nem epilepsziás voltát, szignifikáns különbséget nem találtunk a válaszaikban. A legnagyobb bizonytalanság a finom kézmozgással és a nagyon heves clonusokkal járó epilepsziás eredetű események megítélésében volt, a résztvevők mindösszesen egyharmada válaszolt helyesen. A neurológusok válaszai csak enyhe, nem szignifikáns mértékben különböztek a gyermekneurológusokétól. Következtetések - Az újszülött- és csecsemőkorban észlelt paroxysmusokban jelentkező események korrekt diagnózisához többnyire video-EEG-felvétel készítése szükséges. A neonatológusok és gyermekneurológusok megítélésében szignifikáns különbség nem mutatkozott a mozgásjelenségek differenciálásában. A gyermek- neurológusok és a neurológusok évtizedek óta tartó együttműködése segít a közös szemlélet kialakításában.