Magyar Radiológia

Jugulotympanicus glomustumor - egy ritka kórkép hétéves követése

SEBŐ Nóra, LÁZÁR István, SZÍGYÁRTÓ Mária, SÍPOS Gyula

2007. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2007;81(05-06)

BEVEZETÉS - A jugulotympanicus glomustumor ritkán előforduló, lassan növekvő, nehezen kezelhető elváltozás. Egy beteg hétéves követése során szerzett képalkotó diagnosztikai és klinikai tapasztalatainkat ismertetjük. ESETISMERTETÉS - A hetvenegy éves nőbeteg 2000-ben jelentkezett vizsgálatra a nyak jobb oldalán évek óta lassan növekvő duzzanattal. A nyaki nagyerek mentén rugalmas, fájdalmatlan rezisztenciát tapintottunk. Az angiográfiás vizsgálat a terimét jugulotympanicus glomustumornak írta le, a vizsgálattal egy ülésben a tumort tápláló carotis externa ágak embolisatiója is megtörtént. A beavatkozás után a tumor megkisebbedett, de a vena jugularis internában flotáló thrombus alakult ki, emiatt átmeneti kis molekulasúlyú heparin kezelést alkalmaztunk. A tumor ismételt növekedése miatt 2003-ban az arteria carotis externa transzszekciója és denudatiója történt. 2004-ben a tumor propagációja a vena subclavia irányában volt kifejezett, de intracranialis terjedést nem mutatott. 2005-ben újabb angiográfiát végeztünk, ismételt embolisatióra technikailag nem volt lehetőség. Irradiációs kezelést mérlegeltünk a tumor megkisebbítése, illetve a kompressziós tünetek mérséklése érdekében, de a beteg idős kora, az esetleges vérzés veszélye miatt erre nem került sor. Azóta tüneti terápiát alkalmazunk. KÖVETKEZTETÉS - A jugulotympanicus glomustumor a nonkrómaffin paragangliomák csoportjába tartozik. Típusos esetben a IX., X., XI. idegek kiesési tünetei okoznak panaszt. Semimalignus az elváltozás, progresszió esetén nem a metasztázisképzés, hanem a késői kompressziós tünetek és intracranialis kiterjedés határozza meg a beteg sorsát. A terápia elsősorban sebészi, előtte az ellátó erek embolisatiója jön szóba a tumor vérellátásának csökkentésére. Ha nincs lehetőség sebészeti eltávolításra, irradiációs kezelésre van szükség. Sajnos ezek a kezelések a betegség jellege, recidívakészsége miatt nem jelentenek végleges megoldást.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A nem tapintható emlőtumorok és az őrszemnyirokcsomók izotópos jelölése

MONOKI Erzsébet, VARGA Erika, SZABÓ Tünde, TARJÁN Tibor, PETRI István, ZS. TÓTH Endre, BAGDI Enikő, KRENÁCS László

BEVEZETÉS - A mammográfiás emlőrákszűrés eredményeinek is betudható, hogy megnövekedett a diagnosztizált malignus tumorok, illetve a sebészi eltávolítást igénylő, nem tapintható emlőelváltozások száma. A közleményünk célja, hogy bemutassuk a radioizotópos jelölés alkalmazását, a gamma-szonda használatát és eredményességét az őrszemnyirokcsomók azonosításában, valamint a nem tapintható elváltozások intraoperatív lokalizálásában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Összesen 26 betegnél alkalmaztuk a kézi gamma-szondát a stádiummeghatározást biztosító őrszemnyirokcsomó azonosítására. Közülük nyolcnál nem tapintható emlőelváltozás állt fenn, ezeket izotópos jelöléssel intraoperatívan lokalizáltuk. EREDMÉNYEK - Valamennyi emlőelváltozás pre- és intraoperatívan jelölődött. Az őrszemnyirokcsomó-azonosítás érzékenységét növelte a párhuzamosan alkalmazott patentkékjelölés. Tizennégy betegnél a negatív őrszemnyirokcsomó alapján nem volt szükség a műtét axillaris kiterjesztésére. KÖVETKEZTETÉS - A gamma-szondával egyszerű, gyors és pontos módszer áll rendelkezésünkre a nem tapintható emlőtumorok intraoperatív lokalizálására, továbbá az őrszemnyirokcsomók azonosítására, ezáltal az emlőtumorok korszerű és az onkológiai elvárásoknak megfelelő kezelésére.

Magyar Radiológia

XV. Gyermekradiológus Szimpózium és Továbbképzés Pécs, 2007. szeptember 6-8.

KIS Éva

A Magyar Radiológusok Társaságának Gyermekradiológiai Szekciója kétévenként rendez háromnapos, továbbképzéssel egybekötött szimpóziumot. Ebben az évben a pécsi gyermekklinika adott otthont az összejövetelnek, a szervező a klinika csapata volt Mohay Gabriella vezetésével. A helyszín a Baranya megyei közgyűlés impozáns díszterme volt. A program, beleértve az öszszefoglaló és a rövid előadásokat egyaránt, továbbképzésnek tekinthető. Magas színvonalú, szépen dokumentált, érdekes előadások hangzottak el, nemegyszer pergő vitát kavarva, amelyekből mindannyian tanultunk, gazdagodtunk.

Magyar Radiológia

Több figyelmet!

GERGELY István, KOVÁCS Anita

Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Radiológia 81. évfolyam 3-4. számában dr. Kovács Anita és munkatársai által közölt, „A mesenterialis panniculitis képalkotó diagnosztikája” című írással kapcsolatban a következőkre szeretném felhívni a figyelmet: Sclerotisalo mesenteritis címmel dr. Varga Tamás és munkatársai közöltek egy esetismertetést a Magyar Radiológia 74. évfolyama 2. számában, amelyben a kérdéses kórkép radiológiai diagnosztikájának kérdéseit taglalták.

Magyar Radiológia

„Csodafotográfiák” Szegeden

GYENES György

Sipos Lajos irodalomtörténész professzor, Babits- kutató, Babits Mihály című, 2003-ban megjelent könyvében a 36. oldalon a következőket írja: „…Az igazgató (a szegedi főreáliskolában) Homor István, természettan-, mennyiségtanszakosként az országban a legelsők között végzett kísérleteket röntgensugárral”1. Könyvében Sipos professzor több adatot nem közölt, és kérdésemre sem tudott bővebb felvilágosítást adni erről a fontos információról.

Magyar Radiológia

A hasnyálmirigy-átültetés napjainkban: indikáció, műtéti technika, szövődmények, képalkotó vizsgálatok és eredmények

NÉMETH Andrea, DOROS Attila, HARTMANN Erika, WESZELITS Viola, DABASI Gabriella, LANGER Róbert, MÁTHÉ Zoltán, JÁRAY Jenő

A diabetes mellitus krónikus micro- és macrovascularis szövődményekkel járó betegség. Napjainkban a pancreasátültetés az egyetlen, hosszú távon inzulinmentességet biztosító terápiás eljárás, ezért a kombinált vese- és hasnyálmirigy- átültetés jelenleg az optimális gyógymód juvenilis diabetesben és veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében. Összefoglaló közleményükben a szerzők beszámolnak a pancreasátültetés indikációiról, fő típusairól - szimultán pancreas- és vesetranszplantáció; veseátültetést követő pancreastranszplantáció; csak hasnyálmirigy-átültetés; szigetsejt- átültetés -, valamint ezek műtéti technikájáról. Taglalják az immunológiai, a metabolikus, a fertőzéses, a technikai és a késői szövődményeket, a különböző képalkotó vizsgálómódszerek jelentőségét és az eredményeket. A szimultán vese- és pancreastranszplantáció műtét utáni mortalitása és a szövődmények aránya szignifikánsan magasabb, mint a csak veseátültetésben részesülőké. A radiológus szerepe, hogy a számos lehetséges szövődményt időben felismerve hozzájáruljon a műtét sikeréhez.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

A supraaorticus artériák TOF MR- és kontrasztanyagos MR-angiográfiája során szerzett kezdeti tapasztalatok

TASNÁDI Tünde, KARDOS Klára

BEVEZETÉS - A békéscsabai Réthy Pál kórházban 95 vizsgálatot végeztek a supraaorticus artériák ábrázolása céljából 2003. február és 2005. május között. A tanulmány célja annak felderítése, hogy mely esetekben jelent diagnosztikus többletet a kontrasztanyagos MR-angiográfia a duplex ultrahangvizsgálattal szemben, és hogy hol a TOF MR-angiográfia helye az arteria carotis rendszer elváltozásainak diagnosztikai eszköztárában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - MR-angiográfiás vizsgálat történt 95 betegnél, amelyet 59 esetben arteria carotis duplex ultrahangvizsgálat, 88 esetben TOF MR-angiográfia előzött meg. A carotis duplex ultrahangvizsgálatokat LOGIQ 400 PRO Series készülékkel, 6-9 MHz-es lineáris vizsgálófejjel végezték, a TOF MR- és a kontrasztanyagos MR-angiográfiákat 1.5 Tesla mágneses térerejű Siemens Magnetom Symphony készülékkel. EREDMÉNYEK - Az arteria carotis internán összesen 67, az arteria carotis communison tíz esetben igazoltak stenosist. Az előbbiek közül 17, az utóbbiak közül három betegnél az eltérések kétoldaliak voltak. Az arteria carotis interna szűkületei között 22 (33%) volt mérsékelt fokú, 18 (27%) közepes, 27 (40%) pedig kifejezetten súlyos. Tíz (15%) esetben találtak occlusiót. Kontrasztanyagos MRangiográfiával az arteria carotis communis eredésénél öt esetben, az arteria vertebralis és az arteria subclavia eredésénél tíz-tíz esetben találtak olyan szűkületeket, amelyeket a duplex ultrahangvizsgálattal nem lehetett kimutatni. Az arteria subclavián 15 betegnél mutattak ki szűkületeket, amelyek közül hét „subclavian steal” jelenséggel is együtt járt. Az arteria vertebralisokon 13 betegnél észleltek stenosisokat, hét esetben kétoldali lokalizációval. Az összesen 20 szűkület közül 13-at ítéltek mérsékelt, négyet közepes fokúnak, hármat súlyosnak. Négy esetben találtak occlusiót. A hat problémás esetben az MR-angiográfiával sikerült a diagnózist pontosítani. Az arteria vertebralisok duplex ultrahangvizsgálata során öt esetben tapasztaltak a normálissal ellentétes irányú áramlást, és „subclavian steal szindrómát” véleményeztek, amit a későbbi TOF MR-angiográfia és a kontrasztanyagos MR-angiográfia igazolt. A TOF MR-angiográfiával hat esetben a rekonstruált képeken is stenosisra utaló eltérés ábrázolódott, amelyet azonban sem a duplex ultrahangvizsgálat, sem a kontrasztanyagos MR-angiográfia nem igazolt. Egy betegnél paragangliomát mutattak ki. KÖVETKEZTETÉS - Az arteria carotis rendszerében kialakult meszes plakkok, rendellenes érlefutás, szokatlan éroszlás esetén a kontrasztanyagos MR-angiográfiás vizsgálat nagy jelentőségű a szűkületek pontos felderítésében. A közepes és kifejezett stenosisok esetén, valamint az occlusiók megítélésében a duplex ultrahangvizsgálat és a kontrasztanyagos MR-angiográfia eredményei hasonlóak voltak. Az aortaívből eredő artériák kezdeti szakasza nagy biztonsággal megítélhető kontrasztanyagos MR-angiográfiával, szemben a duplex ultrahangvizsgálattal és a TOF MRangiográfiával. A „subclavian steal szindróma” diagnózisában a kontrasztanyagos MR-angiográfia kiegészítéseként a duplex ultrahangvizsgálat és az irányszenzitivitás miatt a TOF MRangiográfia jelent segítséget.

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]