Magyar Radiológia

Hozzászólás a „Tíz körkérdés aktuális radiológiai dilemmákról” című fórumhoz

HORVÁTH Lajos

2007. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2007;81(07-08)

Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Radiológia 2007. 3-4. számában, a Fórum rovatban megjelent, a CT-vizsgálatokkal kapcsolatos kérdésekre, illetve a neves szerkesztőgárda tagjai által adott válaszokra szeretnék az alábbiakban reagálni. Előrebocsátom, hogy már hosszabb ideje nyugdíjban vagyok, de folyamatosan nyomon követem a diagnosztikában bekövetkezett változásokat, és gyakran elgondolkozom, hogy milyen eredménnyel járhatnak ezek az új lehetőségek. Véleményem tehát egyéni állásfoglalást tükröz, de nagyon remélem, hogy ez találkozik számos jelen és volt kollégám véleményével.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Továbbképző tanfolyam Prága, 2007. október 5-6.

KARLINGER Kinga

Magyar „küldöttség” vett részt a prágai Trilateral Refresher Course rendezvényén, a három „hivatalos” résztvevő (cseh, osztrák és szlovák) mellett negyedikként a program gazdája, Herwig Imhof professzor szíves invitálására, amelyért ezúton is köszönetet mondunk.

Magyar Radiológia

Radiológia Második átdolgozott és bővített kiadás

LOMBAY Béla

Örömmel számoltunk be 2004-ben a Magyar Radiológia folyóiratban, hogy egy új, magyar nyelvű, mind az egyetemi oktatást, mind a szakorvosképzést szolgáló tankönyv (kézikönyv) jelent meg Magyarországon. Alig telt el három év és egy tartalmában, formájában újjászületett könyv került ismét kiadásra az eredeti szerkesztő és szerzők jóvoltából.

Magyar Radiológia

A 21. Soproni Ultrahang Napok Sopron, 2007. október 4-7.

NAGY Endre, MOHAY Gabriella

A tavaly „elmaradt” soproni ultrahangnapok után 2007-ben ismét a szokásos helyen, a már jól bevált Lövér Szállóban találkoztunk, hogy megvitassuk az ultrahang-, a CT-, az MR- és a PET-vizsgálatokkal kapcsolatos új ismereteket. Az idei esemény a már megszokottnak mondható, nívós szakmai és kulturális élményt nyújtotta a résztvevőknek.

Magyar Radiológia

A vastagbél óriásdiverticulumai

SARLÓS Géza, GARAMSZEGI Mária, GREXA Erzsébet

BEVEZETÉS - A vastagbélen igen ritkán kialakulhatnak 3-4 cm-nél nagyobb, akár 15-20 cm-es óriásdiverticulumok, amelyek komoly diagnosztikai nehézséget jelenthetnek. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy idős férfi beteg esetét ismertetik, akinél rutin hasi ultrahangvizsgálat során kóros, megvastagodott falú szakaszt észleltek a szigmabélen. Az elváltozás pontosabb megítélésére kolonoszkópiás, majd kolonográfiás (kettős kontrasztos irrigoszkópia), valamint CT-vizsgálatot indikáltak. A képalkotó eljárások segítségével két, 4-5 cm-es óriásdiverticulumot igazoltak a szigmabélen. Tekintettel a beteg idős korára és klinikai tünetmentességére, műtétre nem került sor. MEGBESZÉLÉS - Áttekintést adva a vastagbél óriásdiverticulumainak kialakulásáról, vizsgálatáról, differenciáldiagnosztikájáról, a szerzők a kolonográfia szerepét hangsúlyozzák ennek az elváltozásnak a diagnosztikájában. Tudomásuk szerint ez az első hazai közlés a szigmabélben kimutatott óriásdiverticulumokról.

Magyar Radiológia

Nemzetközi radiográfuskongresszus Málta, 2007. szeptember 6-8.

VANDULEK Csaba, PAVLIKOVICS Gábor

A II. Nemzetközi Radiográfus (II. Euro-Med Congress for Radiographers - E-MCR) Kongresszust 2007. szeptember 6-8. között rendezték meg, a 2005-ben Máltán tartott nagy sikerű, hagyományteremtő E-MCR folytatásaként. Idén a máltai turizmus fellegváraként ismert St. Juliens öbölben került sor a találkozóra. A 324 regisztrált résztvevő több mint 24 országból érkezett. Döntő többségük radiográfus volt, akiknek nemcsak a tudományos ismeretek bővítése, hanem a szakmán belüli fejlődés lehetséges irányvonalainak megvitatása is céljuk volt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

Hozzászólás a „Nagyszámú laboratóriumi vérvizsgálati eredmény exploratív jellegû vizsgálata rang­korrelá­ció­val” címû közleményhez

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Lege Artis Medicinae

Hozzászólás Szabadka Hajnalka „Allergiaellenes szerek és az ICAM-1-antitestek lehetséges alkalmazása a felső légúti infekciók kontrollálásában” című közleményéhez

JAKAB Lajos

A LAM 29. évfolyam 8-9. számában jelent meg „Allergiaellenes szerek és az ICAM-1-antitestek lehetséges alkalmazása a felső légúti in­fekciók kontrollálásában” című dolgozat Sza­bad­ka Haj­nalka tollából (1). A közlemény alap­vető fon­tos­ságú, nagy elterjedtségű, jelentős egész­ségügyi, klinikai jelentőségű problémára irányítja rá a figyelmet. A rhinovirusok és a Hae­mo­philus influenzae okozta infekciók kialakulását és terápiás lehetőségeit feszegeti, ami alapvető feladat mindennapjainkban. Az ICAM-1 szerepét érinti a patológiás folyamatok létrejöttében és az esetleges terápiás lehetőségek alkalmazhatóságában.

Ideggyógyászati Szemle

Az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.