Magyar Radiológia

Heterotopiás terhesség esete - preoperatív diagnózis

SARLÓS Géza, VARGA Tamás, HEGEDŰS Géza

2003. JANUÁR 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(01)

Esetismertetés

BEVEZETÉS - Intra- és extrauterin terhesség egyidejű fennállása rendkívül ritka, általában csak az extrauterin terhesség okozta tünetekkel kapcsolatban kerül felismerésre. ESETISMERTETÉS - Huszonhat éves, többször szült, 10 hetes intrauterin terhes nő hasi panaszainak hátterében hasi ultrahangvizsgálattal az ismert intrauterin terhesség mellett extrauterin terhesség és nagy mennyiségű hasűri folyadék jelenléte került felismerésre. A hasi ultrahangvizsgálat során mind az intrauterin, mind az extrauterin embrió szívműködése jól látható volt. A sürgősséggel elvégzett laparoszkópia hasűri vérzést és rupturált bal oldali petevezetőt igazolt. A laparoszkópos salpingectomia után az intrauterin terhesség zavartalanul folytatódott. Terminusban spontán szülés zajlott le, egészséges újszülött született. KÖVETKEZTETÉS - Mivel heterotopiás terhesség, még ha kivételesen ritkán is, de előfordul, az intrauterin terhesség bizonyításával nem zárhatjuk ki extrauterin terhesség egyidejű fennállását, és extrauterin terhesség észlelésekor intrauterin terhesség esetleges jelenlétére is gondolnunk kell.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Válasz Kis Zsuzsannának és Berecz Istvánnak

PALKÓ András

Tisztelt Kollégák! Őszintén köszönöm Önöknek, hogy - az MRT tagjai közül elsőként és mind ez idáig egyedüliként - megtisztelték a Magyar Radiológia olvasóit korábbi, gondolatébresztőnek szánt írásomra reagáló levelükkel.

Magyar Radiológia

Az ESSR IX. Kongresszusa Valencia, 2002. október 11-12. Magyar elnök a társaság élén

NÉMETH Éva

A European Society of Musculoskeletal Radiology (ESSR) IX. Kongresszusa október 11-12-én került megrendezésre Spanyolország harmadik legnagyobb városában, Valenciában. A kongresszus a magyar oszteológia eddigi legnagyobb elismerését hozta: Mester Ádámot, az MRT Oszteológiai Szekciójának főtitkárát, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának munkatársát választották az ESSR elnökévé.

Magyar Radiológia

Dr. Benkő György születésének évfordulójára 1913-1972

HORVÁTH László

Halk szavú, nyugodt ember volt Benkő professzor. Szívesen ült dolgozószobája csöndjében, munkájába merülve. Hihetetlenül sokat olvasott, társaságba alig járt. Szakmai útjaira azonban gyakran vitt valakit tanítványai közül, aki mindig ismeretekben gazdagodva jött haza.

Magyar Radiológia

Szonográfiás ikercsúcsjel

JAKOBOVITS Ákos

BEVEZETÉS - A szerző a dichorialis-diamnialis korai ikerterhességeket a monochorialis-diamnialisoktól elkülönítő szonográfiás ikercsúcs jellegzetességeit tárgyalja. Dichorialisoknál a két chorion közé csúcsosan benyomul a chorialis szövet, és háromszög alakban ábrázolódik. Monochorialisoknál a két amnion összetapadva éri el a lepényi felszínt, T betűre hasonlítva. ESETISMERTETÉS - Első esetünk a dichorialis placentatiót, illetve az ikercsúcsjelet illusztrálja. A második a monochorialis placentatióra példa. KÖVETKEZTETÉS - E korai diagnosztikus jeleknek a terhesség későbbi szakaszában klinikai jelentőségük van, mert a dichorialis gestatiókban kevesebb a terhességi és szülési szövődmény.

Magyar Radiológia

Sorstalanság

LOMBAY Béla

Kertész Imre Nobel-díja sokunkat újra olvasásra kényszerített. Az irodalom, az olvasás, sajnos, egyre inkább hiányzik napi programunkból, szívesebben alszunk el esténként a különböző tévécsatornák „színvonalas” műsorain.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[A kolinészteráz-gátlók és a memantin használata Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban]

BALÁZS Nóra , BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor

[Az öregedő társadalmakban a dementia morbiditása és mortalitása jelentős ütemben növekszik, kifejezett terhet róva így az egészségügyre, a gazdaságra és a társadalom egészére egyaránt. A betegek és gondozóik életminőségét és életkilátásait a mihamarabbi diagnózis és az elérhető kezelések megkezdése nagymértékben meghatározza. A rendelkezésre álló kolinészteráz-gátlók és a memantin megközelítőleg két évtizede az Alzheimer-kór terápiájának alappillérei, de az évek során egyre több tapasztalat gyűlt össze a nem Alzheimer-kór okozta egyéb dementiát okozó kórképekben való alkalmazásról is. Munkánk célja, hogy átfogó összefoglalót adjunk a kolinészteráz-gátlók és a memantin használatáról, jellemzőiről és hatásairól Alzheimer- és nem Alzheimer eredetű dementiákban.]

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Hypertonia és Nephrologia

Az Európai Hypertonia Társaság 2021. évi irányelvei a rendelői, illetve rendelőn kívüli vérnyomásmérésről

A hypertonia (magasvérnyomás-betegség) világszerte a legfőbb morbiditásért, valamint mortalitásért felelős módosítható rizikófaktor. A hypertonia diagnózisának, valamint kezelésének alapja a vérnyomás mérése, melyet a további költséges vizsgálatok, valamint hosszútávú terápiás módszerek indikációjának megerősítéséhez vagy kizárásához rutinszerűen alkalmaznak. A nem megfelelő mérési módszer vagy pontatlan vérnyomásmérő használata potenciálisan a kórkép túldiagnosztizáláshoz és szükségtelen kezeléséhez vagy a diagnózis elmaradása esetén megelőzhető kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) betegségek kialakulásához vezethet.