Magyar Radiológia

Harcoljunk a nyilvánosság erejével!

KIS Zsuzsanna

2002. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2002;76(06)

Olvastam Palkó professzor vitaindító levelét a Magyar Radiológia 2002/3. számában. A felvetett gondolatok írásra késztetnek, mivel magam is sokat töprengek rajtuk. Soraim, persze, a saját véleményemet tükrözik, de sok más kollégámnak is hasonló gondjai vannak, tehát az adott problémák semmiképpen sem egyediek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Diagnosztikai nehézséget okozó idegen test a húgyhólyagban

LADÁNYI Erzsébet, FEKETE Márta

A négyéves leánygyermek dysuria, haematuria miatt, gyermekosztályunk ambulanciáján ügyeleti időben került vizsgálatra. Az ultrahangvizsgálat gyulladásra utaló vaskosabb hólyagnyálkahártyát mutatott. Öt hétig tartó antibiotikus kezelés mellett csak átmeneti, néhány napos javulás következett be.

Magyar Radiológia

Év végi lelet

LOMBAY Béla

Jobb a békesség. Nem szeretnék perbe kerülni a cím miatt egy kereskedelmi tévécsatornával, ezért az eredeti szót egy s-sel megtoldva használom. Hogy miért ez a cím jutott eszembe? Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre több szó esik szakmánk jelenlegi állapotáról, potenciális jövőjéről, és a kép nem túl biztató.

Magyar Radiológia

A hagyományos röntgenfelvételeken alapuló kraniometria

FEHÉRVÁRI Szabolcs

A hagyományos röntgentechnikával készült kétirányú koponyafelvételeken megmértem a koponyák haránt-, hosszirányú és magassági átmérőjét. Ezekből az adatokból nagy pontossággal kiszámítható a koponyaüreg térfogata. A számításhoz az általam módosított, a prostata térfogatának ultrahangos mérésére alkalmazott képletet használtam fel. Ezzel a módszerrel megmérve 1000 felnőtt (500 férfi és 500 nő) átlagos koponyaüreg-térfogata 1492 milliliter volt, 100, 6-7 éves korú gyermek (50 fiú és 50 lány) átlagos koponyaüregtérfogata pedig 1423 milliliter.

Magyar Radiológia

A röntgenvizsgálatok értéke és káros hatása a csecsemő- és gyermekbetegek vizsgálatában

WEISENBACH János, TÓTH Áron, KHEZRI Seddiq

CÉLKITŰZÉS - A gyermekek röntgenvizsgálatának száma és indikációja a sugárterhelés kockázata miatt aktuális kérdés. A magyar szakirodalomban az utóbbi években nem találtunk olyan közleményt, amely a betegeknek a vizsgálatok alatt elszenvedett sugárterhelésével foglalkozott, illetve azt összevetette a vizsgálat diagnosztikai értékével. MÓDSZER - A szerzők a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Gyermekklinikáján az 1999-ben végzett mellkas-, koponya-, végtagvizsgálatok, mictiós cisztouretrográfiás és iv. urográfiás vizsgálatok, valamint a CT-vizsgálatok számát és eredményét vizsgálták. Összehasonlították a sugárdózist mint rizikófaktort és a vizsgálatokkal elért eredményeket. Következtetéseiket 6094 vizsgálat alapján vonták le. EREDMÉNYEK - Megállapították, hogy a gyulladásos betegségek miatt történt mellkasvizsgálatok közül (1591) sok a felesleges (345 negatív, 862 bronchitis). A koponyatrauma miatt vizsgáltak között is sok a felesleges (343 vizsgálatból 225 negatív volt). A mictiós cisztográfiás vizsgálatok egyharmada is negatív eredményt adott. Az iv. urográfiás vizsgálatok száma alacsony (30). Ezeket, az eredmények alapján, az értékes vizsgálatok közé sorolták. KÖVETKEZTETÉSEK - Mind a pneumonia miatt indikált mellkas-röntgenvizsgálatok, mind a koponyatrauma miatt kért röntgenvizsgálatok, mind pedig a végtagtraumák esetében elrendelt röntgenvizsgálatok szorosabb klinikai indikációt igényelnének a szervek felesleges sugárterhelése miatt.

Magyar Radiológia

HoloVízió, a jövő holografikus, háromdimenziós megjelenítője

NÉMETH Éva

Az idei szegedi radiológuskongresszus technikai kiállításán valóságos világszenzációnak beillő készüléket csodálhattak meg a látogatók: a harmadik dimenziót megjelenítő, holografikus elven működő displayt. A televíziómonitorhoz hasonló, harminckét colos képernyőn érelágazások, bordák, egy koronális síkban elmetszett koponyacsont és más anatómiai képletek tűntek fel egymás után.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Újabb viták az eutanáziáról és a palliatív terápiáról

HEGEDÛS Katalin

Az élet végével kapcsolatos etikai és jogi döntések mind a szakmai, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tarthatnak. Azokban az országokban is, ahol az eutanázia nem engedélyezett, időről időre vannak szenvedő betegek, akik a nyilvánosság bevonásával próbálják keresztülvinni akaratukat, hogy részesítsék őket kegyes halálban.

Lege Artis Medicinae

Újabb viták az eutanáziáról és a palliatív terápiáról

HEGEDÛS Katalin

Az élet végével kapcsolatos etikai és jogi döntések mind a szakmai, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tarthatnak. Azokban az országokban is, ahol az eutanázia nem engedélyezett, időről időre vannak szenvedő betegek, akik a nyilvánosság bevonásával próbálják keresztülvinni akaratukat, hogy részesítsék őket kegyes halálban.

Lege Artis Medicinae

Végállomás? Adalékok a magyarországi bentlakásos szakosított szociális otthonokban élő pszichiátriai betegek életútjához

KAPÓCS Gábor, BACSÁK Dániel

A szerzők a krónikus pszichiátriai betegek magyarországi ellátásának sajátos, a ha­gyományos pszichiátriai egészségügyi ellátórendszeren kívül zajló formájának, a szociális otthonok világának kevéssé ismert intézményi aspektusait mutatják be. Ma­gyar és nemzetközi történeti források és szak­irodalmi adatok felhasználásával áttekintik a hazai pszichiátriai ellátások fejlődésének egyes sajátosságait, ismertetik a pszichiátriai betegeket ellátó jelenlegi magyar egészségügyi és szociális ellátások főbb strukturális adatait. Végül személyes tapasztalataik alapján ismertetik az EU legnagyobb, kizárólag pszichiátriai betegeket bentlakásos szociális otthoni formában ellátó intézmény működésének, egyes szakmai jellemzőit. A múlt század elejére a magyar pszichiátria jelentős infrastrukturális eredményeket tudhatott magáénak, hiszen ekkor már három nagy létszámú önálló elmegyógyintézet és számos kórházi elmeosztály is működött. Az 1900-ban megrendezett Első Elmeorvosi Értekezlet ülésén mégis többen figyelmeztettek: az elmegyógyintézetek zsúfoltak, a főként vidéki kórházi osztályok jelentős részének színvonala pedig messze elmaradt a szakmailag elfogadhatótól. A megoldást újabb önálló intézetek építésében és a Nyugat-Európában már bejáratott családi gondozás intézményének bevezetésében látták, azonban csak utóbbi valósulhatott meg - az viszont nagy sikerrel - a múlt század első felében. A második világháborút követő társadalmi-politikai-gazdasági-ideológiai fordulat következtében viszont a családi ápolás intézményét elsorvasztották, az elmebetegügy fókusza pedig a kórházi ellátás és a járóbeteg-gondozás fejlesztésére irá­nyult. Viszont közben kialakult egy új in­tézménytípus az 1950-es években: az elmeszociális otthon, melyekben országosan megközelítőleg annyi krónikus pszichiátriai beteget láttak el, mint ahány működő kórházi ágy felett rendelkezett a hazai pszi­chiátria. Ez az állapot máig nem változott érdemben, miközben ezek az elmeszociális otthonok talán a korábbiaknál is láthatatlanabbak a szakmai és a laikus nyilvánosság számára egyaránt, helyzetük pedig évről évre romlik. Az adatok rávilágítanak arra, hogy a jelenlegi formájában működő hazai ellátórendszerben történeti okokból a krónikus pszichiátriai betegek ellátása összemérhető arányban zajlik az egészségügyi és az azzal alig összehangolt szociális in­téz­ményrendszeren belül. A szerzők javaslata szerint további kutatások szükségesek annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet jobb feltárása, leírása és megértése révén az egészségügyi és szociális pszichiátriai ellátások összehangolt fejlesztésével érdemben lehessen emelni a szolgáltatások minőségét és javítani az érintett betegek, hozzátartozóik, valamint az őket ellátó/támogató egészségügyi és szo­ciális szakemberek életminőségét.

Lege Artis Medicinae

Molekuláris morfológiai módszerek a laboratóriumi medicinában

BALÁZS Margit, ÁDÁNY Róza

Napjainkban a molekuláris morfológiai módszerek térhódítása a laboratóriumi medicinában nem pusztán a módszertani újdonság erejével hat, de diagnosztikai szinten is forradalmi változást jelent. Mára a rutindiagnosztikában is szinte mindennapossá váltak azok a technikák, amelyeket korábban csak az alapkutatásban alkalmaztak. A genetikai változások kimutatását célzó módszertan fejlődése oda vezetett, hogy a laboratóriumi diagnosztika nemcsak a betegségekhez társuló, a betegségre általában nem specifikus patobiokémiai történéseket, illetve az ezek következtében kialakult elváltozásokat tárja fel, de a betegség hátterében álló genetikai elváltozás( ok) azonosításával esetenként oki diagnózis felállítására is képes. Minőségi változást jelent, hogy az egyre tökéletesedő módszerekkel nemcsak a betegségspecifikus eltérések, hanem a betegség iránti fokozott egyéni (esetenként populációs szintű) fogékonyság, azaz az adott betegségre nézve a genetikailag meghatározott veszélyeztetettség is kimutatható. A klasszikus genetikai mikroszkópos morfológiai módszertant, a citogenetikát számos laboratóriumban ma már egyre inkább kiegészítik, sőt egyes esetekben felváltják a különböző in situ hibridizációs technikák. Ezekkel a módszerekkel sejtek és szövetek (köztük tumorok) kromoszomális szintű vizsgálata valósítható meg akár egy (de legfeljebb néhány) napon belül, anélkül, hogy a sejteket mesterséges körülmények között tenyésztenénk/manipulálnánk, és így az eredeti genetikai eltéréseket esetleg megváltoztatnánk. Lehetőség nyílik a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, illetve a környezeti expozíció által indukált kromoszomális eltérések gyors kimutatására is.

Magyar Radiológia

A Radiológiai Szakmai Kollégium ülése

PALKÓ András, FORRAI Gábor

A kollégium megtárgyalta a Nemzeti Rákellenes Program MOTESZ-ben történt egyeztetését. Megállapította, hogy a társszakmáknak nagyobb súllyal kellett volna a tervben szerepelni, a jelenlegi változatban főleg az onkológia szerepét taglalják. A radiológiai szakma képviselői tervezik, hogy akár a nyilvánosság elé is lépnek, hogy biztosítsák a megfelelő reprezentációt. A CT-tüdőszűrés jelen helyét a kollégium a közeljövőben fogja tárgyalni.