Magyar Radiológia

Fráter Loránd - Egy rektor katedra nélkül; Eberhard Willich professzor 85 éves; Emlékeim a magyarokról - Dr. Eberhard Willich visszaemlékezései

LOMBAY Béla,Schläffer Erzsébet, EBERHARD Willich

2004. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2004;78(06)

A Fráter Loránd professzor által szerkesztett, új, Radiológia című könyv (tankönyv és kézikönyv - Medicina, 2004) lapozása adta az ötletet, hogy a következő portré „Lóriról” készüljön. Az általam igen nagyra becsült szakmai-egyetemi egyéniség portréjához elég nehéz volt anyagot gyűjtenem, bár eddigi pályafutása jól követhető volt az egyetemi évektől kezdve napjainkig. Amikor ugyanis konkrétumokra került sor, és önéletrajzi írást kértem tőle, elzárkózott, csak rábeszélésre állt végül kötélnek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A RADIOLÓGIAI SZAKMAI KOLLÉGIUM ÜLÉSE

PALKÓ András, FORRAI Gábor

Az osztályvezető főorvosi pályázat megvitatása. A kollégium a pályázó és az érintett kórházigazgató részvételével megtárgyalta az aktuális osztályvezető főorvosi pályázatot.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társasága rendezvénynaptára, 2005

Részletek: www.socrad.hu, szakmai eseménynaptár

Magyar Radiológia

A „másik” Röntgen Julius, a zeneszerző

HEINER Lajos

A „mi” Röntgenünk és Julius Röntgen életpályája szinte ugyanazt a kort ívelte át - az utóbbi Wilhelmnél tíz évvel később született, s egy év híján egy évtizeddel később hunyt el. A Lipcsében, 1855-ben született Julius Röntgen muzsikus családból származott, édesapja a legrégebbi német koncertzenekar, a Gewandhaus elsőhegedűse volt. Julius csodagyerek volt, fiatalon megmutatkozó tehetségére jellemző, hogy egy kamaszkorában írott darabját apja Joachim Józseffel együtt mutatta be.

Magyar Radiológia

Sigillocellularis gyomortumor vastagbél-metasztázisa

TÓTH Géza, LUKOVICS Péter, LÁHM Erika, KOVÁCS Margit

BEVEZETÉS - A colon másodlagos tumorai extrém ritkák. Komputertomográfia során gyulladásos vastagbélbetegséggel, ischaemiás colitisszel téveszthetők össze. ESETISMERTETÉS - Az 59 éves nőbeteg anamnézisében 1999-ben sigillocellularis adenocarcinoma miatt végzett gastrectomia szerepelt. 2003 novemberében rendszeres, évenkénti onkológiai kontrollvizsgálatra jelentkezett, amelynek kapcsán hasi komputertomográfiás vizsgálatot is végeztünk. A colon transversum szegmentális kifejezett, körkörös fali megvastagodását találtuk, céltáblaszerű kontraszthalmozással. A folyamat tisztázására kolonoszkópiás vizsgálat történt, azonban a colon transversumon észlelt jelentős szűkületen nem sikerült átjutni az eszközzel. A szűkület kezdetéből vett biopszia sem malignitást, sem specifikus gyulladást nem igazolt. A viszonyok pontosabb tisztázása céljából virtuális kolonoszkópiát és irrigoszkópiát végeztünk. A virtuális kolonoszkópiás vizsgálat során a szűk szakasz csak minimális fokban tágult, a nyálkahártya megtartottnak tűnt. Az irrigoszkópiás vizsgálat a colon transversum jobb felének kifejezett szűkületét mutatta, polypoid elváltozásokkal. Emellett a flexura lienalison is aszimmetrikus fali elváltozást találtunk. A betegnél subileusos panaszok jelentkeztek. A folyamat tisztázására és a passzázs megoldására műtétet végeztünk, amelynek során kiterjesztett jobb oldali hemicolectomiára került sor. A szövettani diagnózis a korábbi sigillocellularis gyomorcarcinoma metasztázisát igazolta az eltávolított vastagbélben. KÖVETKEZTETÉS - A colon ritka másodlagos daganatára utalhat, ha a bélfal hosszabb szakaszra kiterjedő, szegmentális jellegű, kifejezett megvastagodása komputertomográfiával sajátos formában ábrázolódik: a belső réteg fokozott, illetve a külső fali rétegek csökkent kontrasztanyag- halmozása típusos céltáblaszerű képet ad.

Magyar Radiológia

Globalizált világunk határai egyre szűkülnek Beszélgetés dr. Nirvikar Dahiya indiai radiológussal

HARKÁNYI Zoltán

Nirvikar Dahiya radiológuskolléga India egyik vezető ultrahangszakembere. Ez év augusztusában jelent meg egy másik, Delhiben dolgozó kollégával együtt írott úttörő jellegű munkája a három- és négydimenziós (3D/4D) ultrahangvizsgálatokról, amely elsősorban a háromdimenziós módszer nem szülészeti alkalmazási lehetőségeit mutatja be. Coimbatore-ban, Tamil Nadu államban (Dél-India) egy jól felszerelt magánkórházban dolgozik, ahol az ultrahang-diagnosztikán kívül hagyományos röntgenvizsgálatokkal és mammográfiával is foglalkozik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásfüggő légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

FALUDI Béla, BÓNÉ Beáta, KOMOLY Sámuel, JANSZKY József

Az alvásfüggő légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert. Hasonlóan fontos, de kevésbé alkalmazott összefüggés áll fenn e kórképek és egyes epilepsziák között. A kapcsolat kétirányú. Az alvás során jelentkező légzészavarok szerepet játszanak a rohamok keletkezésében, de a rohamok, vagy az antiepileptikus terápia következtében légzészavar is jelentkezhet, melyek negatívan hatnak a rohamkontrollra. Az új terápiás eljárások (vagusstimuláció, mélyagyi stimuláció) szintén számos kérdést vetnek fel az alvásszerkezetre gyakorolt hatásuk és alvásfüggő légzészavar indukáló szerepük miatt. Az elméleti háttér mellett egy rövid esettanulmányban a mélyagyi stimulálás alvásszerkezetre való hatását is bemutatjuk. A fenti összefüggések, ismeretek alkalmazása lehetőséget nyújt egyes epilepsziák hatékonyabb kezelésére.