Magyar Radiológia

CT-alapú számítógépes műtéti tervezés az előláb sebészetében

HUSZANYIK István, HEGEDŰS Franciska, RÓDE László

2006. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2006;80(07-08)

BEVEZETÉS - A hagyományos oszteográfiás felvételekkel szemben a CT-felvételek pontosabb és méretarányos mérésekre adnak lehetőséget. A háromdimenziós rekonstrukciók jó segítséget nyújtanak a térbeli struktúrák megítéléséhez, azonban utólag már nem szerkeszthetők. A szerzők kidolgoztak egy CT-alapokon nyugvó rendszert, amellyel személyi számítógépen ortopéd sebészeti műtéti tervek készíthetők, nagy pontossággal. ANYAG ÉS MÓDSZER - Módszerüket egy előlábra alkalmazott műtéti modellen mutatják be. Három, az I-es metatarsuson végrehajtott subcapitalis osteotomián végeztek méréseket. Mérték az I-es metatarsus hosszát, az I-II. metatarsusindexet, I-II. intermetatarsalis szöget, továbbá az I-es és II-es metatarsusfej dorsoplantaris elmozdulását. EREDMÉNYEK - Megállapították, hogy méréseikkel pontosan meghatározható a különböző műtéti eljárások során létrejött korrekció nagysága, valamint a fiziológiástól eltérő csontelmozdulások is. KÖVETKEZTETÉS - Módszerüket alkalmasnak tartják egyéb új műtéti technikák kidolgozására is, valamint ezek helyességének igazolására a klinikai gyakorlat bevezetése előtt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

LEVELEZÉS

TÓKA Magdolna, KENÉZ József, LOMBAY Béla

TÖBB FIGYELMET! Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a Magyar Radiológia 2006. szeptember-októberi számában a 184. oldalon megjelent, Kiss Katalin és munkatársai által írt „Sikeres radiológiai diagnosztika Bouveret I. szindróma esetében” című cikket.

Magyar Radiológia

Ünnepi megemlékezés a 30 éves miskolci gyermekradiológiai osztály és a 20 éves miskolci röntgenintézet tevékenységéről Miskolc, 2006. október 28.

BORBÁS Éva

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház ünnepi tudományos ülést tartott a miskolci akadémiai bizottság dísztermében a gyermekradiológiai osztály 30 éves és a röntgenintézet 20 éves fennállásának évfordulója alkalmából. A tudományos ülést Csiba Gábor főigazgató és Gyarmati János intézetvezető főorvos nyitotta meg. A főigazgató főorvos köszöntőjében röviden összefoglalta az intézet és a gyermekradiológiai osztály helyét és szerepét a kórház életében, a mindennapi diagnosztikai munkában, az oktatásban és a tudományos tevékenységben.

Magyar Radiológia

Röntgenberendezéseken végzendő mérések a minőség és biztonság érdekében - III. Interdiszciplináris Fórum Budapesti Nemzetközi Vásárközpont, 2006. október 10.

GÁSPÁRDY Géza

A III. Interdiszciplináris Fórum megnyitóbeszédeit Pellet Sándor, az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) igazgató főorvosa, Ozoray Kamilla országos tisztiorvos, Martos János, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet (OITI) osztályvezető főorvosa, Nagy Csaba, az Orvos és Kórháztechnikai Intézet (ORKI) főigazgatója, Porubszky Tamás, az OSSKI főmunkatársa és Dió Mihály, a Semmelweis Egyetem Főiskolai Karának adjunktusa mondták. A szervezésben fontos szerepet játszott Porubszky Tamás, a Magyar Orvosfizikai Társaság titkára.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társasága 23. Kongresszusa, az I. Magyar-Osztrák Radiológuskongresszus Sopron, 2006. szeptember 20-23.

HARKÁNYI Zoltán

Nem vállalt nagy kockázatot a Magyar Radiológusok Társasága (MRT) elnöksége és vezetősége, amikor Baranyai Tibort és munkatársait bízta meg a 23. Radiológuskongresszus megszervezésével és lebonyolításával. A soproni radiológiai osztály 1990-ben már rendezett egy emlékezetes kongresszust, és minden évben ugyancsak Sopronban zajlik a „Soproni Ultrahang Napok”, jövőre immár a 21. alkalommal.

Magyar Radiológia

Professzorok az Európai Magyarországért Szakmai konferencia Budapest, 2006. november 23.

LOMBAY Béla

Az egyesület (PEM) 2003 márciusában 25 tudós, pedagógus, orvos, mérnök szándéka szerint alakult meg, és napjainkban 16-17 felsőoktatási intézményben vannak területi szervezetei. A PEM célja, hogy a humán értelmiség szakmapolitikai területeken kapcsolódjon a jövő tervezéséhez és építéséhez, végezzen kontrolláló tevékenységet, valamint szándéka a „mindenkori kormány lelkiismereteként is működni”.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a mûtét szükségességérôl. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedô betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés elôtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet mûtéti úton ke­zelni. ]

Lege Artis Medicinae

Digitális eszközökkel támogatott terápiatervezés folyamata a precíziós onkológiában

PETÁK István, VÁLYI-NAGY István

A molekuláris információ alapú személyre szabott precíziós orvoslás új mérföldkőhöz érkezett az onkológiában. Mostani tudásunk szerint hozzávetőleg 600 gén 6 millió mutációja hozható összefüggésbe a daganatok kialakulásával, és minden beteg esetében átlagosan egyszerre 3-4 ilyen „driver” gén mutációja van jelen. A molekuláris diagnosztika fejlődése ma már lehetővé teszi, hogy a rutinellátás részeként megismerjük a betegek daganatának részletes molekuláris profilját. Ennek klinikai relevanciája az, hogy ma már 125 célzott gyógyszer van forgalomban és további több száz hatóanyag érhető el klinikai vizsgálatokban. Ez azt eredményezi, hogy sokszor már első vonalban több törzskönyvezett terápiás lehetőség közül kell kiválasztani a beteg számára a legmegfelelőbbet a molekuláris információ alapján. Ehhez ma már egyre inkább komplex informatikai eszközökre, orvosi szoftverekre van szükség. Genetikusok, molekuláris biológusok, molekuláris patológusok és molekuláris farmakológusok már most napi szinten használnak bioinformatikai és interpretációs szoftvereket. De ma már klinikusok számára is online elérhetők a mesterséges intelligencia által támogatott digitális eszközök a terápia megtervezésére. A telemedicina eszközei, a videokonferencia megteremtette a feltételét annak, hogy on­line multidiszciplináris szakértői egyeztetések, „virtual molecular tumor board”-ok jöjjenek létre, amelyek segítségével minden or­vos és beteg hozzáférhet a precíziós on­kológia korszerű lehetőségeihez.

Nővér

A munkával és élettel való elégedettség összehasonlító elemzése magyar és német műtő asszisztensek körében

MÁTÉ Szilvia, PHIL. TIGGES-LIMMER Katharina, PUSZTAFALVI Henriette

A vizsgálat célja: A szerzők célja volt felmérni és összehasonlítani magyar és német műtő asszisztensek /műtősnők, műtőssegédek/ körében, hogy a munkahelyi problémák, stressz, a munkahelyi elismerés, siker, a társas támogatás miként befolyásolják a munkával és élettel való elégedettséget valamint, hogy miként viszonyulnak a dolgozók a munkához, mennyire veszélyezteti őket a kiégés. Anyag és módszer: A számítógépes anonim adatfelvétel 2015 októberében történt az AVEM /Arbeitsbezogene Verhaltens-und Erlebensmuster/ és egy saját szerkesztésű szocio-demográfiai kérdőív alkalmazásával magyar és németországi klinikákon dolgozó műtő asszisztensek körében. Eredmények: A két vizsgált csoportban a dolgozók eltérően ítélik meg a stresszhelyzeteket és a munkahelyi problémákat. A munkával való elégedettség egyformán fontos minkét csoportban, azonban a magyar dolgozók élettel való elégedettségét nagyobb mértékben befolyásolja. A magyar asszisztensek a stresszhelyzetekre hatékonyabb megoldást találnak, kevésbé veszélyeztetettek a kiégésre. A társas támogatás megléte mindkét csoportban pozitívan hat a munkahelyi problémák leküzdésében. Következtetések: Az asszisztensek munkaelégedettsége hatással van az élettel való elégedettségükre. A munka és a magánélet különválasztásának képessége valamint a munkahelyi stressz kezelése eltérő a vizsgált asszisztensek körében. A munkával való elégedettség munkahelyi egészségfejlesztési programokkal javítható, növelhető.

Ideggyógyászati Szemle

Az agydaganat műtéti kezelését követő rehabilitáció lehetősége, eredményei

DÉNES Zoltán, TARJÁNYI Szilvia, NAGY Helga

Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.

Nővér

A postoperativ fájdalom menedzsment helyzete napjainkban Magyarországon - 1. rész

LOVASI Orsolya, LÁM Judit

Szakirodalmi adatok szerint-, ma Magyarországon a postoperativ fájdalomcsillapítás gyakorlata fejlesztendő terület. A nem megfelelően csillapított fájdalom a szervezetre gyakorolt negatív hatása révén számos problémát, szövődményt idézhet elő, meghosszabbítva ezzel a beteg gyógyulási folyamatát, illetve növelve a kórházi ápolás költségeit. Ez a tevékenység nemcsak jogszabályban előírt kötelezettség, hanem alapvető emberi, humánus cselekedet. A fájdalom menedzsment jelenlegi helyzetét több hazai intézményben elemeztük. Kérdőíves vizsgálatot folytattunk egészségügyi dolgozókkal, áttekintettük az intézményi protokollokat, vizsgáltuk a feltárt problémák mögött meghúzódó okokat. A kapott eredményeket összevetettük a szakirodalmi ajánlásokkal, mely alapján elmondható, hogy számos javítanivaló van még a postoperativ fájdalomcsillapítás terén. Eredményeink alapján a gyakorlat fejlesztésére irányuló ajánlásokat tettünk, melyek a vizsgált intézményeken túl más műtéti beavatkozásokat végző egészségügyi szolgáltató számára is tanulságokkal bírnak.