BEVEZETÉS - A mammográfiás emlőrákszűrés eredményeinek is betudható, hogy megnövekedett a diagnosztizált malignus tumorok, illetve a sebészi eltávolítást igénylő, nem tapintható emlőelváltozások száma. A közleményünk célja, hogy bemutassuk a radioizotópos jelölés alkalmazását, a gamma-szonda használatát és eredményességét az őrszemnyirokcsomók azonosításában, valamint a nem tapintható elváltozások intraoperatív lokalizálásában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Összesen 26 betegnél alkalmaztuk a kézi gamma-szondát a stádiummeghatározást biztosító őrszemnyirokcsomó azonosítására. Közülük nyolcnál nem tapintható emlőelváltozás állt fenn, ezeket izotópos jelöléssel intraoperatívan lokalizáltuk. EREDMÉNYEK - Valamennyi emlőelváltozás pre- és intraoperatívan jelölődött. Az őrszemnyirokcsomó-azonosítás érzékenységét növelte a párhuzamosan alkalmazott patentkékjelölés. Tizennégy betegnél a negatív őrszemnyirokcsomó alapján nem volt szükség a műtét axillaris kiterjesztésére. KÖVETKEZTETÉS - A gamma-szondával egyszerű, gyors és pontos módszer áll rendelkezésünkre a nem tapintható emlőtumorok intraoperatív lokalizálására, továbbá az őrszemnyirokcsomók azonosítására, ezáltal az emlőtumorok korszerű és az onkológiai elvárásoknak megfelelő kezelésére.

A Magyar Radiológusok Társaságának Gyermekradiológiai Szekciója kétévenként rendez háromnapos, továbbképzéssel egybekötött szimpóziumot. Ebben az évben a pécsi gyermekklinika adott otthont az összejövetelnek, a szervező a klinika csapata volt Mohay Gabriella vezetésével. A helyszín a Baranya megyei közgyűlés impozáns díszterme volt. A program, beleértve az öszszefoglaló és a rövid előadásokat egyaránt, továbbképzésnek tekinthető. Magas színvonalú, szépen dokumentált, érdekes előadások hangzottak el, nemegyszer pergő vitát kavarva, amelyekből mindannyian tanultunk, gazdagodtunk.

BEVEZETÉS - A campomeliás dysplasia egy jellegzetes csontosodási rendellenesség, amelyet a végtagcsontok rövidültsége és hajlottsága jellemez, külső megjelenését tekintve törpeséghez vezet. ESETISMERTETÉS - A második ultrahangos szűrővizsgálat alkalmával merült föl a huszonegy éves, primipara nőnél a terhesség 19. hetében a magzat végtagrövidülésének gyanúja. Ismételt vizsgálatok igazolták a femurok és tibiák rövidségét, hajlítottságát és a csontok rendellenes echószerkezetét. A felső végtagok csaknem normális hosszúságúak voltak. A terhesség 19. hetében a genetikai vizsgálatok után a házaspár élt a terhességmegszakítás lehetőségével, amely szövődménymentesen lezajlott. A magzatról készült fénykép és röntgenfelvételek igazolták a diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - A terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatoknál figyelemmel kell lenni a végtagcsontok pontos mérésére is, amely alapja lehet a végtag-rövidüléses kórképek korai felismerésének. Pozitív genetikai vizsgálatok és a szülői kérés alapján ilyen esetben indokolt a terhesség megszakítása.

Az urogenitalis rendszer radiológiai diagnosztikájában sokáig az intravénás urográfiáé volt a vezető szerep, de az ultrahang és egyéb keresztmetszeti képalkotó módszerek bevezetése jelentős változást hozott ezen a téren. A modern (multislice) CT-vizsgálatok mellett egyre gyakrabban alkalmazzák az MR-urográfiás módszereket, amelyek az MR-képalkotás ismert előnyein túl a statikus és a dinamikus vizsgálat lehetőségeit kínálják. A szerzők ismertetik a két alapvető MR-urográfiás módszert, amelyek, egymást kiegészítve, lehetővé teszik a vizeletelvezető rendszer teljes vizsgálatát. Az első módszer a stacioner folyadék kimutatására használt, erősen T2-súlyozott turbospinecho-szekvenciával készült mérés, amely jól ábrázolja a vizeletelvezető rendszer tágulatait, még abban az esetben is, ha nincs vagy kismértékű a kiválasztás. A másik módszer a hagyományos intravénás urográfiával analóg, mivel ez esetben a jódnál kevésbé nephrotoxicus, gadolíniumtartalmú kontrasztanyag kiválasztásával ábrázolható az üreg- és elvezetőrendszer T1- súlyozott gradiensecho-mérésekkel, akár dinamikus módon. Ezzel a technikával normális tágasságú és obstruált vizeletelvezető rendszeri eltérések jeleníthetők meg, de előfeltétel a viszonylag jó vesefunkció. A metodikai összefoglalás után mindkét módszer illusztrálására pediátriai pácienseik tisztázatlan eredetű üregrendszeri tágulatának MR-urográfiás vizsgálatait mutatják be. Az MR-urográfia a hagyományos MR-vizsgálati módszerekkel együtt alkalmazva jelentős mértékben csökkentheti az invazív, illetve a sugárterheléssel járó radiológiai módszerek alkalmazását. Kiemelten fontos lehet a gyermekkori üregrendszeri tágulatok vizsgálatában, a terhes nők, a vesetranszplantált és a kontrasztanyagra érzékeny betegek uroradiológiai kivizsgálásában.