Magyar Radiológia

Cornell Szeminárium Salzburg, 2003. december 11-17.

VÁRKONYI Ildikó

2004. FEBRUÁR 20.

Magyar Radiológia - 2004;78(01)

ASoros Alapítvány támogatásával alkalmam volt részt venni az American Austrian Foundation által szervezett, Imaging című, salzburgi Cornell Szemináriumon. A Magyar Radiológia 2003. februári számában dr. Sarlós Géza pécsi kolléga tollából már megjelent egy igen részletes beszámoló erről a tanfolyamról, ezért most engedtessék meg nekem, hogy néhány szubjektív kiegészítéssel éljek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

„Belelátni a múltba” Módszertani lehetőségek a paleoradiológiában

KRISTÓF Lilla Alida, BARTA H. Miklós, PETRIK Anikó, PAP Ildikó, PÁLFI György, FORNET Béla, FORRAI Gábor

BEVEZETÉS - A radiológia mint módszer nemcsak a hagyományos medicina területein, hanem a régi emberi maradványokkal foglalkozó történeti antropológiában, valamint a kóros maradványokkal foglalkozó paleopatológiában is nagy haszonnal alkalmazható. Jelen kutatás célkitűzései között a paleoradiológia módszereinek pontosítása, továbbá számos régi emberi maradvány kóros elváltozásainak röntgendiagnosztikája szerepel. ANYAG ÉS MÓDSZEREK - Az Országos Gyógyintézeti Központ Radiológiai Osztályán a váci Fehérek temploma altemplomából származó 265, természetesen mumifikálódott emberi maradványból 11 múmián végeztünk radiológiai vizsgálatokat, továbbá mintegy 25, régészeti feltárásokból származó, patológiás elváltozást mutató, avar, honfoglalás és Árpád- kori csontmaradványt tanulmányoztunk. EREDMÉNYEK - A múmiák vizsgálata során csigolya-, tüdőtébécés és traumás elváltozások kerültek napvilágra. A csontvázmaradványok leggyakoribb elváltozásai a traumák közé sorolhatók: ulna-, clavicula-, bordafractura, koponyát ért trauma utáni trepanáció. Számos degeneratív gerinc- és ízületi elváltozást (osteophyta, spondylosis, arthrosis) figyeltünk meg. A ritka paleopatológiai kórképek közül a rheumatoid arthritis, Paget-kór, facies leprosa, tébécés csigolyagyulladások említhetők. KÖVETKEZTETÉS - A megfelelő paleoradiológiai módszertani szakirodalom hiányában vizsgálataink elvégzéséhez részben új metodika kidolgozására volt szükség.

Magyar Radiológia

Az MRT Senior Klubjának és Ifjúsági Bizottságának tudományos ülése Budapest, 2003. december 13.

MAKULA Éva

A Semmelweis Egyetemen az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika tanterme adott helyet az immár hagyományosnak tekinthető tudományos ülésnek. Az egybegyűlteket Palkó András, a MRT elnöke üdvözölte. A köszöntés után megemlékezett a 2003. évben elhunyt radiológus kollégákról; emléküknek a résztvevők egyperces néma felállással adóztak.

Magyar Radiológia

Serratia marcescens által okozott multiplex agytályog és rövid távú következményei

FEJES Melinda, BORBÁS Éva, PAPP Attila, SZÉKHELYI Zsuzsanna, SZŰTS Ágnes

BEVEZETÉS - A közlemény célja, hogy bemutassa egy ritka újszülöttkori kórkép, a Serratia marcescens által okozott multiplex agytályog kialakulását, lefolyását és kezelését. Az eset kapcsán ismertetjük az újszülöttkori, Gram-negatív bakteriális meningitisek, agytályogok klinikai és radiológiai jellemzőit. BETEG ÉS MÓDSZEREK - Betegünk egy fiú újszülött volt, aki polycytaemia és láz miatt került osztályunkra az első életnapokban. A tizenegyedik napon konvulziók, intracranialis térszűkítő folyamat és meningitis gyanúja miatt koponya-CT-vizsgálatot végeztünk. A CT-képeken multiplex agytályog ábrázolódott, amely miatt az újszülöttet hosszas sebészi és antibiotikus kezelésben részesítettük, majd ventriculoperitonealis sönt készítésére került sor. A kezelések alatt gyakran tüneti konvulziók jelentkeztek, de komplex antiepileptikus kezelés mellett tünetmentessé vált. Jelenleg a gyermek kétéves, fizikálisan jó állapotban van, ám motoromentalisan retardált. KÖVETKEZTETÉS - A képalkotó vizsgálatoknak fontos szerepük van az agytályog diagnózisának felállításában, a lefolyás követésében, illetve a szövődmények kimutatásánál.

Magyar Radiológia

A radiológia jövőképe az EU-csatlakozás küszöbén

BARANYAI Tibor

Néhány hónap választ el bennünket attól, hogy az Európai Unió (EU) tagjai legyünk. Reményeink szerint az európai államok közösségének modern országává válunk, ahol valóban az egyik legfontosabb érték az egészség. A célok elérésének tehát fontos feltétele, hogy javuljon az ország lakosságának egészségi állapota. Ha pedig megbetegszik valaki, akkor hatékony egészségügyi ellátás szolgálja elsősorban a hazai lakosságot, de emellett előtérbe kerül az EU állampolgárainak gyógyítása, az EU-n belül az egységes ellátási színvonalnak a biztosítása.

Magyar Radiológia

A daganatstádium-meghatározás elméleti alapjai A képalkotó vizsgálatok jelentősége daganatos betegségekben

GŐDÉNY Mária

A tumorok stádiumokba sorolásának célja az, hogy a terápiaválasztás előtt meghatározzuk a daganat kiterjedését. Kimutatott, hogy a daganatok biológiai viselkedése, a beteg sorsa szorosan összefügg a tumor kiterjedésével, a lymphaticus disszemináció és a szisztémás daganatszóródás bekövetkeztével. A stádiummeghatározás számos módosuláson ment át. A TNM-rendszer a tumoros invázió mértékét, a regionális nyirokcsomók állapotát és a távoli metasztázisokat jelöli meg. Ezen a három paraméteren alapulnak a véglegesen kialakított klinikai stádiumok is. A beteg túlélését számos egyéb tényező - például biológiai, genetikai, hisztológiai faktorok, a daganat differenciáltsági foka - szintén befolyásolja. A tumorsejtek a sejtciklus kontrolljának hibás működésekor jönnek létre. A rák proliferációjakor, amint a tumor 1-2 mm átmérőjű lesz, a további növekedéshez új erek képzése, neovascularisatio szükséges. A daganatfejlődés üteme, amely befolyásolja a beteg túlélését, a kettőződési idő szerint lassú, közepes és rapid lehet. A képalkotó vizsgálat diagnosztikus értéke a daganatkimutatás és -értékelés pontosságán alapszik. A nagyon pontos és reprodukálható rétegképalkotó módszerek, elsősorban a CT- és az MR-vizsgálat fontos szerepet játszanak a daganat megtalálásában, a stádiummeghatározásban, a tumorok értékelésében. A malignus daganatok kimutatásának és kezelésének rohamos fejlődése vezetett ahhoz, hogy a radiológus szerepe a multidiszciplináris teamben egyre nagyobb jelentőségű lett.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az agydaganat műtéti kezelését követő rehabilitáció lehetősége, eredményei

DÉNES Zoltán, TARJÁNYI Szilvia, NAGY Helga

Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.

Ideggyógyászati Szemle

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

SZÁSZ József Attila, CONSTANTIN Viorelia, MIHÁLY István, BIRÓ István, PÉTER Csongor, ORBÁN-KIS Károly, SZATMÁRI Szabolcs

Bevezetés - Kevés irodalmi adat van arról, hogy a dopamin­agonista (DA) gyógyszereket milyen mértékben alkalmazzák a Parkinson-kór kezelésében, Közép- és Kelet Európa viszonylatában pedig egyáltalán nincs ilyen jellegű közlemény. Célkitűzés - A marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában folytatott DA-kezelés elemzése, ennek helyének értékelése a Parkinson-kór ellátásában alkalmazott kezelési stratégiákban, a betegség különböző stádiumaiban. Módszer - Retrospektív vizsgálatunkban minden olyan Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akiket a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákra 2003. január 1. és 2017. december 31. között utaltak be. A zárójelentésekből nyert adatok alapján tanulmányoztuk a DA-kezelés jellegzetességeit korcsoportok és a betegség súlyossága szerint. A diagnózis megállapítása óta eltelt idő szerint a betegeket két csoportba osztottuk: öt év és rövidebb, illetve több mint ötéves betegségtartam. Eredmények - A 2379 Parkinson-kóros betegből 1237-nek öt éven belül állapították meg a betegséget, és közöttük 665 esetében szerepelt DA a kezelésben: 120 esetben monoterápia formájában, 83 esetben monoamin-oxidáz B-gátlókkal (MAO-Bg), illetve 234 esetben levodopával (LD) kombinálva. A többi 228 betegnél LD és MAO-Bg-k kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a DA-k. A több mint öt éve ismert 653 esetből 364-nél szerepelt a terápiás stratégiában dopaminagonista. Következtetés - A DA-k felhasználási aránya az alkal­mazott kezelésben az irodalomban fellelhető „szórás” „középmezőnyében” található. A szerzők megítélése szerint, a betegséget kezelő klinikusoknak, a megfelelő körültekintés mellett, nagyobb bátorsággal kellene alkal­mazni a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő gyógyszereket a maximális terápiás potenciál kihasználása céljából.

Nővér

Rossz hírek közlése a szemészetben, különös tekintettel a diabeteses retinopathiara

TÓTH Lívia, BÁLINT Zsófia, MÁTÉ Orsolya

A vizsgálat célja: Az egészségügyi szakemberek rossz hír közlésének jellemzői, a közlés körülményeinek felmérése a Pécsi Tudományegyetem Szemészeti Klinikán, diabeteses retinopathias betegek körében. Anyag és módszer: Kvantitatív, valamint keresztmetszeti vizsgálat, 2018. február-december között. Statisztikai módszerek: leíró- statisztika, χ2-próba, SPSSv22, (p<0,05). Eredmények: A klinikán dolgozó egészségügyi szakemberek nagy része (20 fő/90,90%) nem tud protokollra támaszkodni a rossz hír közlése során, de a válaszadók több mint a fele (11 fő/59,09%), szükségét érezné. Következtetések: Az egészségügyi dolgozóknak szüksége lenne protokoll kidolgozására a rossz hírek közlésére és a közlési körülmények javítására a PTE KK Szemészeti Klinikáján is.

Ideggyógyászati Szemle

[Hepatitis C-fertőzött betegek neurokognitív funkciói]

HORVÁTH Gergely, KELETI Teodóra, MAKARA Mihály, UNGVARI S Gabor, GAZDAG Gábor

[Háttér - A terápiás lehetőségek javulásával párhuza­mo­san egyre nagyobb figyelem irányul a hepatitis C-fertő­zéshez (HCF) társuló neurokognitív tünetekre. Miközben a HCF-hez társuló neurokognitív tünetek gyakran szubklinikusak maradnak, a betegek életminőségét és munkaképességét mégis befolyásolhatják. Célkitűzés - A vizsgálat célja HCF-betegek neurokognitív funkcióinak felmérése, a betegséggel kapcsolatos változók és a neurokognitív tünetek összefüggéseinek vizsgálata volt. Módszerek - A vizsgálat 2013. január 1. és 2015. december 31. között zajlott. Minden HCF-beteg, aki az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Hepatológiai Ambulanciáján megjelent, megfelelt a bevonási kritériu­moknak, és ha önként vállalta a vizsgálatban való rész­vételt, bevonásra került. A vizsgált személyek szocio­demográfiai adatai és kórelőzményük egy adatgyűjtő kérdőíven került rögzítésre. A depressziós tünetek felmérése a 21 kérdéses Beck Depressziós Kérdőív használatával történt. A neuropszichológiai funkciókat hat különféle számítógépes teszttel mértük fel. Eredmények - Hatvan beteg vett részt a vizsgálatban. A normálpopuláció eredményeivel összehasonlítva a vizsgálat alanyai több neurokognitív tesztben is alacsonyabb színvonalon teljesítettek. A neuropszichológiai teljesítmény korrelált az életkorral, a nemmel, a HCF diagnózisának felállítása óta eltelt idővel, a Fibroscan-eredménnyel és a korábbi antivirális kezelések számával. Következtetések - A vizsgálat fő megállapítása az, hogy a HCF-betegek neuropszichológiai teljesítménye a normálpopuláció eredményeitől elmarad a vizuomotoros, a vizuospaciális és az exekutív funkciókban, továbbá a reakcióidő és a munkamemória területén. Az exekutív funkciók romlása és a reakcióidő megnyúlása jelezték legérzékenyebben a betegség fennállási idejének hosszát és súlyosságát. Ezen funkciók romlása a munkateljesítményre általában, bizonyos munkakörökben pedig kifejezetten negatív hatással bír. ]

Ideggyógyászati Szemle

Angioneuroticus oedema előfordulása ischaemiás stroke miatt rt-PA-val kezelt betegekben

LOVÁSZ Rita, SAS Attila, KOLLÁR Tibor, PETERCSÁK Edina, FEKETE István, BILINSZKI Erika, VALIKOVICS Attila

Osztályunkon ischaemiás stroke miatt végzett 254 thrombolysis kezelésének anyagát tekintettük át 2011. január 1- jétől 2014. december 31-ig. A kezelés kapcsán jelentkező allergiform szövődményeket vizsgáltuk, az angioneuroticus oedemára fókuszálva, mely két esetben életet veszélyeztető légúti obstrukcióhoz vezetett. A két kórtörténetet ismertetjük. A 254 betegből hat esetben (2,3%) angioneuroticus oedemát észleltünk, mely két esetben súlyos légúti obstrukciót okozott (0,90%). A nemzetközi irodalomban ez az előfordulási gyakoriság 1,3-5,1% között van. Az angioneuroticus oedemával járó esetekben egy beteg kivételével valamennyi szedett ACE-gátlót vagy ARB-t korábban. Az ACE-gátlók szerepe a bradikinin anyagcsere mechanizmusban való szerepe miatt ismert. A plazmin, mely a thrombolysiskezelés során keletkezik, szintén precipitálja a szövődményt okozó biokémiai mechanizmus beindítását. Emiatt szöveti plazminogénaktivátor (rt-PA) adása önmagában is okozhat angiooedemát, de ACE-gátló adása mellett ez gyakoribb lehet.