Magyar Radiológia

Carotisstentelés modellezése során a plakkra ható erők in vitro mérése különböző eszközök alkalmazásakor

SZIKRA Péter, VÖRÖS Erika, SZTRIHA László, SZÓLICS Alex, PALKÓ András

2008. SZEPTEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2008;82(05-06)

During the endovascular treatment of internal carotid artery stenosis, one of the most important aspects is reducing of embolic complications. Degree of embolization may be influenced by the force exerted by stent delivery systems and embolic protection devices. We assessed the force emersion produced by various devices on vessel walls and plaques.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Társaságunk új elnökének köszöntője

BATTYÁNY István

„…a tekintély nem irányíthat erőszakkal, hanem elfogadottsága révén, mely utóbbi nélkül nem is tekintély…”

Magyar Radiológia

Csontmetasztázisok képalkotó diagnosztikája Onco Update, 2007

GŐDÉNY Mária, BODOKY György

A képalkotók fontos szerepet játszanak a csontmetasztázis kimutatásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A pontos adatgyűjtés, a kezelés előtti státus meghatározása, a terápia hatékonyságának értékelése és a kezelés utáni értékelés a betegellátásban tevékenykedő orvos felelőssége. Ezeknek az adatoknak a pontossága nagyban függ a radiológus szakértelmétől és tapasztalatától, ezért a naprakész irodalmi tájékozottság elengedhetetlenül fontos. A csontszken alapján a csont státusáról jól tájékozódhatunk, a hagyományos röntgenvizsgálattal elemezhetjük az elváltozást és a digitális rétegképalkotók segítségével pontosan értékelhetjük azokat. A teljes testről információval szolgáló PET-CT funkcionális képalkotás, amelynek népszerűsége a metasztázisok felfedezésében és a kezelés hatékonyságának megítélésében egyre növekszik. Az összehasonlító felmérések többsége szerint az MRI a legpontosabb módszer csontmetasztázis esetén. Jelen közlemény azokat az utóbbi években megjelent cikkeket demonstrálja, amelyek a csontmetasztázis korszerű radiológiai diagnosztikájának klinikai jelentőségére utalnak.

Magyar Radiológia

Neuroradiológiai Divízió az Európai Unióban

BARSI Péter

Örömmel értesítem az Idegsebészeti Szakmai Kollégium tagjait, a Magyar Idegsebész Társaság vezetőségi tagjait, a Neurológiai Szakmai Kollégium tagjait, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága vezetőségi tagjait, a Radiológiai Szakmai Kollégium tagjait, a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségét és tagjait, valamint az összes érdeklődő kollégát, hogy 2008. szeptember 13-án, Brüsszelben hivatalosan megalakult az UEMS - a Union Européenne des Médecines Spécialistes, az Európai Unióban az orvosi szakmák elismerését, akkreditálását, szakmai és szakvizsga-feltételrendszereik kidolgozását koordináló, döntéshozó szervezet - Radiológiai Szekcióján belül a Neuroradiológiai Divízió.

Magyar Radiológia

A rádiófrekvenciás ablatio helye a malignus májdaganatok kezelésében Lehetőségek és korlátok

BÁNSÁGHI Zoltán

A rádiófrekvenciás tumorterápia a daganattípustól és a szervi lokalizációtól függetlenül, több szakterületen is kiválóan használható, minimálisan invazív terápiás beavatkozás. A primer májdaganatok tekintetében a rádiófrekvenciás ablatio a kuratív eljárás. Jelenleg a cirrhosis talaján létrejött, 5 cm-nél nem nagyobb hepatocellularis carcinona esetén a sebészeti megoldás azonos eredményű alternatívája. A metasztatikus májdaganatok gyógyításában a rádiófrekvenciás ablatio a reszekciónál valamivel rosszabb eredményű, de 3 cm-nél kisebb szoliter góc esetén vagy magas műtéti kockázatú betegnél három góc mellett is, ha az átmérő kisebb mint 3 cm, a reszekció alternatívája. A módszer percutan használat esetén kevésbé költséges, mint a reszekció, ambulánsan, legfeljebb 24 órás megfigyelés mellett, helyi érzéstelenítésben vagy enyhe szedálással elvégezhető. A rádiófrekvenciás daganatroncsolás előnyei és eredményei hazánkban nem kellően elismertek, és finanszírozása nem éri el a szükséges mértéket.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társasága rendezvénynaptára, 2008

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Stroke-prevenció: az arteria carotis interna stenosisának endovascularis ellátásával szerzett tapasztalataink

SZENTGYÖRGYI Réka, VÖRÖS Erika, PÓCSIK Anna, MAKAI Attila, BARZÓ Pál, SZTRIHA László, SZIKRA Péter, PALKÓ András

BEVEZETÉS - Stent beültetését az arteria carotisba számos magyar érsebész még mindig nem fogadja el a carotisendarterectomia alternatívájaként. Tanulmányunk célja az volt, hogy bizonyítsuk: a carotisstent beültetése hatékony és alacsony rizikójú eljárás az atherosclerosis okozta primer szűkületek hemodinamikai következményének és az embóliaveszélynek a megelőzéséhez. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 149 beteg (86 férfi, 63 nő; életkoruk 33-82 év, átlagéletkor 57,5 év) került DSA-vizsgálatra az elmúlt két és fél évben. 146 primer atheroscleroticus szűkület és nyolc endarterectomia utáni restenosis esetében ítéltük alkalmas megoldásnak a stentbeültetést. A NASCET módszerét alkalmazva minden betegnek 60% feletti szűkülete volt. Az atheroscleroticus plakkokat a következőképpen osztályoztuk: sima felszínű, irreguláris és ulcerált felszínű. Regisztráltuk a 95% feletti, úgynevezett szubtotális occlusiók számát. Feljegyeztük, hány esetben volt szükség előtágításra, milyen stenteket használtunk, és hány esetben tekintettünk el az utótágítástól. A beavatkozás sikerességét és a beavatkozás körüli szövődményeket regisztráltuk. Utánkövetést Doppler-ultrahangvizsgálattal végeztünk, 1, 6 és 12 hónap elteltével. EREDMÉNYEK - Szubtotális occlusio 28%-ban fordult elő. A beavatkozás sikeressége 149/150 (99%) volt. A beavatkozást 86%-ban Monorail Carotid Wallstenttel végeztük, 96%-ban előtágítás és disztális embolizációt gátló eszköz használata nélkül. Stentbehelyezés utáni ballonos tágítástól hat esetben tekintettünk el, az ulcerált plakkok okozta disztális embolizáció veszélyének csökkentése érdekében. A reziduális stenosis minden esetben 30%-nál kevesebb volt. Stroke a beavatkozások 2,6%-ában, TIA az esetek 0,7%-ában fordult elő. Két betegünknél jött létre restenosis. KÖVETKEZTETÉS - A carotisstent-beültetés a carotisendarterectomia biztonságos alternatívája. A legtöbb olyan betegen, akinek atheroscleroticus eredetű carotis interna szűkülete van, az ACAS tanulmányéhoz hasonló, alacsony szövődményrátával kivitelezhető.

Magyar Radiológia

A distalis embolisatio vizsgálata transcranialis Doppler-ultrahanggal carotisstentelés során

SZIKRA Péter, VÖRÖS Erika, SZTRIHA László, SZÓLICS Alex

BEVEZETÉS - Az arteria carotis interna szűkületek endovascularis ellátásánál fontos szempont az embolisatiós szövődmények minimalizálása. Az embolisatio mértékét befolyásolhatja mindaz a manipuláció, amelyet a stentelés különböző lépései során az eszközökkel végrehajtanak. Munkacsoportunk azt vizsgálta transcranialis Doppler-készülékkel, hogy az arteria carotis tágítása és stentelése során a beavatkozás különböző fázisaiban milyen mértékű a distalis embolisatio. ANYAG ÉS MÓDSZER - Ötven beteg carotisstentelése közben végeztünk intraproceduralis transcranialis Dopplervizsgálatot. A vizsgálatban 33 férfi és 17 nőbeteg (átlagéletkor 64 év) vett részt. Előtágításra kilenc, utótágításra 39 esetben volt szükség. Transcranialis Doppler segítségével megszámoltuk az intervenciók hét különböző fázisában keletkező embolusokat. A beavatkozásokhoz többféle, a kereskedelmi forgalomban kapható endovascularis eszközrendszert használtunk. EREDMÉNYEK - Intraproceduralis embolisatio minden esetben detektálható volt, az embolisatio mértéke azonban a carotisstentelés fázisaiban különbözött egymástól. A stentfelvivő rendszerek szűkületen való keresztülvezetésekor fellépő embolisatio (5,3) méréseink szerint töredéke a stent nyitásakor (9,16) és a ballonos utótágításkor (9,96) fellépő embolisatio mértékének. A legnagyobb mértékű embolusszóródást a stent védelme nélkül végzett előtágításoknál (15,9) tapasztaltuk. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálataink azt mutatják, hogy carotisstentelés során distalis embolisatio minden esetben előfordul, de mértéke a beavatkozás egyes fázisaiban különbözik. A leginkább embologen lépések (elő- és utótágítás) lehetőség szerinti elhagyásával csökkenthető az embolisatio veszélye. A transcranialis Doppler-monitorozás alatt a beavatkozó tájékozódhat az embolusszóródásról, amely adott esetben finomabb eszközkezelésre ösztönözheti, és ez főként a betanulási fázisban lehet hasznos.

Magyar Radiológia

A stentfelvivő rendszerek distalis végének erőkifejtése

SZIKRA Péter, VÖRÖS Erika, SZTRIHA László, SZÓLICS Alex, CSIKÁSZ Tamás

BEVEZETÉS - Az arteria carotis interna szűkületeinek endovascularis ellátásakor fontos szempont az emboliák okozta szövődmények minimumra csökkentése. Ezt befolyásolhatja a stentfelvivő rendszerek kúpvégződésének mérete és alakja. Munkacsoportunk méréseket és számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a különböző kúpvégződések kialakítása mennyiben befolyásolja a plakkleválást előidéző erőhatást. ANYAG ÉS MÓDSZER - Öt különböző, a kereskedelemben elérhető eszközrendszert vizsgáltunk meg. Megmértük az eszközök vastagságát, és kiszámítottuk az akadálytalan felvezetésükhöz szükséges érlumen méretét. Kiszámítottuk, 5 mm átlagos artériaátmérőt alapul véve, hogy a különféle eszközök hány százalékos lumencsökkenés felett tágítják már a szűkületen történő átvezetés során is az adott érszakaszt. Számítógépes geometriai szerkesztés és mérés segítségével megvizsgáltuk, hogy a stentfelvivő eszközök végződéseinek kiképzése következtében hogyan oszlik meg a tolóerő előre és oldalra ható vektorra a kúp meredekségének függvényében. EREDMÉNYEK - A vizsgált stentfelvivő eszközök átmérője 5,0-5,9 french között volt, amelyek közül a legvékonyabb is 89%-os szűkület felett már mechanikusan tágítja a szűkületet. A vizsgált felvivőrendszerek distalis végződéseinek mindegyike kisebb-nagyobb mértékben elnyújtott kúp, amely az atraumatikus felvezetést szolgálja. A kúpok által az érfalra közvetített különböző irányú erők nagysága felszínük különböző pontjain eltérő. Az előreható erők a kúpfelszín nagy részén kisebbek, mint az oldalra irányulók. A végződések egyenetlenségei kedvezőtlen módosulásokat eredményeznek az erőirányok harmonikus megoszlásában. A kúpvégződések a vizsgált eszközök biztonságos felvezetéséhez szükséges szűkület-határértékeket minden esetben csökkentették; a kúpok által meghatározott értékek 89,76- 98,04% között mozogtak. KÖVETKEZTETÉS - Vizsgálataink azt igazolták, hogy a stentfelvivő rendszerek átmérője és végződésének alakja valóban hatással van a plakkra ható erők feltételezett mértékére és irányára, ezáltal befolyásolhatja az embolizációs szövődmények arányát. A legkisebb embolizációveszélyt a hosszan és egyenletesen elnyújtott kúpvégződésű eszközök hordozzák.