Magyar Radiológia

Bécs előtt, Szeged után

LOMBAY Béla

2002. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2002;76(05)

Az Európai Radiológus Kongresszus (ECR) szervezőbizottságának döntése alapján a bécsi kongresszusokon 2003-tól kezdődően egy új továbbképző szekcióülést szerveznek „ECR-találkozók” névvel.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Intraoperatív intracranialis ultrahangvizsgálatok az idegsebészetben

DOBAI József Gábor, GYARMATI János, IFJ. SZÉKELY György, CSÉCSEI György István

Az ultrahang-diagnosztika az 1940-es években indult el, és napjainkig nagy változáson ment keresztül. A történeti áttekintés után a szerzők Hawk 2102 típusú ultrahangos képalkotó berendezéssel végzett, 113 intraoperatív vizsgálat, illetve beavatkozás kapcsán szerzett tapasztalataikat mutatják be. Az irodalmi adatokkal összevetve tárgyalják az ultrahangtechnika jelenlegi alkalmazásának lehetőségeit az intracranialis idegsebészeti beavatkozások során. Az idegsebészeti intraoperatív ultrahangtechnika korszerű és egyszerű vizsgálati módszer, amelynek sokféle felhasználási területe van. Segítségével az intracranialis beavatkozásoknál a laesiók jól lokalizálhatók, ezáltal a műtéti rizikó csökken. Hátránya azonban, hogy az intracranialis képletek vizsgálatához speciális transzducerek, valamint a mai napig csontelvétel szükséges.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületének VII. Kongresszusa

SOMOGYINÉ CSIKI Mária

Az egyesület ebben az évben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, így ez a tudományos konferencia jubileumi hangulatban zajlott. Az ünneplésnek méltó helye volt a történelmi múlttal és szellemiséggel rendelkező gödöllői Szent István Egyetem.

Magyar Radiológia

A pancreas exokrin működésének vizsgálata szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographiával

ENDES János, CZAKÓ László, TAKÁCS Tamás, BODA Krisztina, LONOVICS János

BEVEZETÉS - Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographia (SS-MRPD) használhatóságát a pancreas exokrin működésének a megítélésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Húsz krónikus pancreatitises (a Lundh-teszt eredménye alapján nyolc enyhe és 12 súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő) betegen és 10 önkéntesen végeztük el az SS-MRPD-t. 0,5 NE/ttkg szekretin iv. adása előtt és azt követően 10 perccel történt az MRPD-képalkotás. A pancreasszövet T2-jelintenzitásában és a duodenumátmérőben szekretin hatására létrejövő változásokat mértük az SS-MRPD során. Ezeket az eredményeket a Lundh-teszt eredményeivel hasonlítottuk öszsze. EREDMÉNYEK - A pancreas bazális T2-jelintenzitása az enyhe és a súlyos krónikus pancreatitises betegekben szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban (826,5±36,36 és 908,0±80,51 vs. 659,2±41,67). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikáns mértékű T2-jelintenzitás-növekedés jött létre. Ez a T2-jelintenzitás-növekedés szignifikánsan kisebb mértékű volt az enyhe és súlyos pancreaselégtelenségű csoportban a kontrollcsoporttal összehasonlítva (66,85±15,77 és 24,45±5,85 vs. 200,0±45,07). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikánsan nőtt a duodenum átmérője. A duodenumtelődés mértéke szignifikánsan kisebb volt az enyhe és súlyos krónikus pancreatitises betegcsoportban a kontrollhoz képest (4,12±1,33 és 1,70±0,77 vs. 15,38±1,73 mm). Sem a T2-jelintenzitás-változásban, sem a duodenumtelődés mértékében nem volt szignifikáns különbség az enyhe és súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő csoport között. Szignifikáns korrelációt találtunk a pancreas T2-jelintenzitás-változása és a Lundhteszt eredménye, illetve mértéke és a Lundh-teszt között (r=-0,616 és -0,78).KÖVETKEZTETÉS - Szekretin hatására növekszik a pancreasszövet T2-jelintenzitása és a duodenum átmérője, de a kontroll- és a krónikus pancreatitises csoportban eltérő mértékben. Ennek alapján az SS-MRPD hasznos információkat szolgáltat a pancreas exokrin funkciójának a megítéléséhez.

Magyar Radiológia

Lifelong learning

SZÁNTÓ Dezső

Az aktív életszakaszon át tartó tanulás a munkaerő-piaci igények szerint kialakított és csoportosított modulokból álló, posztgraduális képzési rendszer.

Magyar Radiológia

Márványcsontbetegség csecsemőkorban

HAJNAL Barbara, BITVAI Katalin, ALMÁSSY Zsuzsanna

BEVEZETÉS - A korai megjelenésű, malignus osteopetrosisban a radiológiai kép és a hematológiai státus jellegzetes, ennek ellenére sokszor véletlenül kerül felismerésre, mint ezt a bemutatott eset is bizonyítja. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy hat hónapos, kínai származású fiú csecsemő esetét mutatják be, akit bronchopneumonia gyanújával küldtek a kórházba mellkas-röntgenvizsgálat elvégzése céljából. A csontos mellkas röntgenképén látható elváltozások alapján további felvételek készültek (koponya, csukló, háti gerincszakasz, csípő, femur). A csontokban jellegzetes denzitásfokozódást észleltek. KÖVETKEZTETÉSEK - Az esetet ritka előfordulása, valamint differenciáldiagnosztikai jelentősége miatt közlik a szerzők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

A 30 éves LAM

FARSANG Csaba

Íme, még mindig itt vagyunk… A Lege Artis Me­dicinae (LAM) első számában („Lectori sa­lutem”) megjelent beköszöntő első mondatát kiegészítettem a „mindig” szóval. Nagy eredmény ez... Harminc év! Csendben ülök a számítógép előtt, hallom a falióra ketyegését: tik-tak. Másodpercenként egy tik vagy tak... A LAM első megjelenése óta mostanáig, amikor e sorokat írom, 950 765 620 másodperc telt el… Mindjárt egymilliárd! Megrohannak az emlékek.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen működése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késői forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késői forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késői kezdetű formában szen­vedő beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idő 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követően az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvő helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelődő antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentősen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedően fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.