Magyar Radiológia

Az ultrahang mint szórakoztatás

HARKÁNYI Zoltán

2005. JÚNIUS 10.

Magyar Radiológia - 2005;79(03)

A jelen írás alapötletét az a polémia adta, amely ez év elején a Journal of Ultrasound in Medicine hasábjain bontakozott ki az ultrahang nem orvosi alkalmazásáról, avagy a „szórakoztató ultrahangról”. A történet, amely Kaliforniában esett meg - bár nálunk is megtörténhetett volna - röviden a következő: Egy 29 éves, 28 hetes, először terhes nőnél multiplex fejlődési rendellenességet találtak az alfa-fetoprotein-szűrés kapcsán végzett ultrahangvizsgálattal, egy magzati és nőgyógyászati diagnosztikai centrumban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

13. Francia-Magyar Radiológus Szimpózium és 5. Kelet-közép-európai Frankofon Radiológus Kongresszus Budapest-Pozsony, 2005. április 13-16.

- va -

Immár hagyományosan áprilisban került sor a 13. Francia-Magyar Radiológus Szimpóziumra Budapesten, amely idén mégis rendhagyó volt. Az 5. Kelet-közép-európai Frankofon Radiológus Kongresszus részeként tartott, két budapesti nap után a tudományos ülés további másfél napig Pozsonyban folytatódott. A budapesti helyszín is új volt. A korszerűen felszerelt Matáv-székházban Balogh Endre fantasztikus szinkrontolmácsolásával hallhattuk az igen értékes előadásokat, mint minden évben, most is ingyenesen. Az eseménynek 653 regisztrált résztvevője volt, Magyarországon kívül Moldávia, Csehország, Szlovákia, az Egyesült Államok, Svájc és Belgium, valamint természetesen Franciaország képviseltette magát.

Magyar Radiológia

A pécsi Radiológiai Klinika múltja, jelene és jövője

BATTYÁNY István

A pécsi radiológia története 1923-ban az Erzsébet Tudományi Egyetem Orvosi Karának megalakulásával kezdődött, Róhrer László professzor vezetésével. Róhrer professzor 1937-ben bekövetkezett halála után az intézet dr. Megay László vezetésével csak egy évig maradt fenn, és a röntgenlaboratóriumok decentralizáltan működtek tovább.

Magyar Radiológia

Thromboticus szövődmények megelőzése vascularis intervenciós radiológiai beavatkozásokban

HORVÁTH László, BATTYÁNY István, ROSTÁS Tamás, HARMAT Zoltán, BODROGI Gabriella, RADICS Éva

Vascularis radiológiai beavatkozások során - a beavatkozás természeténél fogva - érfal- vagy intimasérülés, idegen test jelenléte stb. miatt előfordulhatnak thromboticus szövődmények. Kezdetben a szalicilsavkezelés volt a megelőzés eszköze a perifériás erek területén, amelyet hosszú utókezelésként a tartós alvadásgátlás váltott fel. Még előnyösebb változást hozott az a felismerés, hogy a vér összetételéből bizonyos fokig következtetni lehet a thrombosisveszély fokára, és ennek megfelelő előkészületeket lehetett tenni a kockázat csökkentésére; ebben a teljes dohányzási tilalom, a magasabb vérviszkozitás kiküszöbölése és a gyógyszeres előkezelés játszotta a fő szerepet. Az atherosclerosis kórélettani ismereteinek szaporodásával lehetővé vált a szervezet fibrinolitikus folyamatainak tartós gátlása is, amely már céltudatos megelőző gyógyszerelési technika kidolgozásához vezetett. Az utóbbi évtizedekben az érszűkületes betegeken kívül a daganatos betegek is részesülnek vascularis intervenciós radiológiai kezelésben, szelektív intraarterialis citosztatikus infúzió és kemoembolizáció formájában. A többnapos infúziós kezelés bevezetése újabb kihívást jelent: a kezelés teljes időtartamára meg kell óvni a vérrögképződéstől az érintett erek és a napokig bentmaradó katéter lumenét, valamint az utóbbi felszínét. Erre a célra a mérsékelt alvadásgátló tulajdonság mellett fibrinolitikus stimulálóhatással is rendelkező gyógyszerek alkalmasak, amelyek közül a nátrium-pentosan-poliszulfátot alkalmazzuk.

Magyar Radiológia

A mellkasi spirál-CT-vizsgálat és tüdőszcintigráfia eredményeinek összehasonlítása pulmonalis emboliában

WENINGER Csaba, BODROGI Gabriella, BOROS Szilvia, SCHMIDT Erzsébet, UDVAROS Eszter, ZÁMBÓ Katalin

BEVEZETÉS - A tüdőembolia gyakori betegség, nem ritka a késői diagnózis vagy a kórisme elmaradása. A spirál-CTvizsgálatot napjainkban gyakran alkalmazzák tüdőembolia kimutatására. A szerzők célja a mellkasi spirál-CT-vizsgálat és a tüdőszcintigráfia eredményének összehasonlítása volt. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Egy év alatt 49 betegnél végeztek tüdőembolia gyanúja miatt mellkas-CT-vizsgálatot, közülük 30 esetben tüdőszcintigráfia is történt. EREDMÉNYEK - A 30 esetből 21 esetben egyezett meg a két módszer (13/21 esetben mindkét módszer igazolta a tüdőemboliát, nyolc esetben negatív vizsgálati lelet született). A fennmaradó kilenc esetben eltérés volt a két módszer eredménye között. KÖVETKEZTETÉSEK - A spirál-CT-vizsgálattal gyorsan, a beteget kevéssé terhelően lehet kimutatni a centrális pulmonalis artériákban lévő embolust, nem friss esetben a kis infarktusokat. A perfúziós tüdőszcintigráfia negatív eredménye kizárja a pulmonalis embolia fennállását. Ha a vizsgálat pozitív, más diagnosztikai módszerek szükségesek az embolia bizonyítására (például mellkas-röntgenvizsgálat, ventilációs/inhalációs szcintigráfia). Mivel a tüdőszcintigráfia olcsó, könnyen kivitelezhető, sugárterhelése alacsony, szűrőmódszerként fontos szerepe van.

Magyar Radiológia

A mélyvénás thrombosis invazív radiológiai kezelésének lehetőségei és a terápiában szerepet játszó tényezők in vitro kísérletes vizsgálata

HARMAT Zoltán, JÁRAY Ákos, BATTYÁNY István

BEVEZETÉS - A közlemény első részében áttekintjük a mélyvénás thrombosis invazív radiológiai terápiájának lehetőségeit. Ez után bemutatunk egy in vitro kísérletet, amellyel a mechanikai és farmakomechanikai katéterek mélyvénás thrombosisban történő alkalmazásának alapjait kívántuk megteremteni. MÓDSZEREK - Az in vitro kísérlet során a vena iliacavena cava hemodinamikai rendszerét leképező, termosztáttal és pulzatilis keringést előállító motorral felszerelt modellben vizsgáltuk a különböző korú occlusiv thrombusok elsodródásának esélyét a kollaterális keringés kialakulásának függvényében. Mechanikus (Simpson-katéter) és farmakomechanikus (pulse-spray katéter) thrombectomiát végeztünk. A helyben maradt thrombusok oldódásának mértékét tömegméréssel határoztuk meg. EREDMÉNYEK - Zárt kollaterálisok mellett mind a 16 thrombus elsodródott, míg nyílt kollaterális keringés mellett nem történt thrombuselsodródás, de eltérő volt a thrombusok oldódásának a mértéke. Simpson-katéterrel hatékonyabb volt az időegység alatt létrejött thrombusoldódás, és a friss thrombusok jobban oldódtak a régieknél. KÖVETKEZTETÉS - A fenti kísérlettel megteremtettük az alapjait a mechanikai és farmakomechanikai elven működő thrombectomiás katéterek in vivo használatának, amelyet a jövőben - megfelelő állatkísérletes eredmények birtokában - a mélyvénás thrombosisos betegek kezelésében kívánunk alkalmazni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19-vírusfertőzés terjedési módjai

KÉKES Ede

A SARS-CoV-2 vírus terjedési módjait részletesen elemezték az elmúlt időszakban. Megállapítható, hogy a mikroméretű vírusrészecskék leülepedése a különböző felületeken, illetve levegőben való terjedése a fő oka a járvány erejének és kiterjedésének az egész világra. A vírus terjedése gyakorlatilag életünk, napi aktivitásunk minden eseményében jelen van. Az ember-ember kontaktus szokványos mozdulatai, az önmagunk életének sajátos szokásai (arcsimítás, szemdörzsölés stb.) növelik a terjedés kockázatát. A legnagyobb veszélyt a fertőzött, de tünetmentes egyének mint vírushordozók jelentik és ebben fő gond a transzmisszió dinamikájának gyorsasága. Erős bizonyítékokkal rendelkezünk, miszerint az 1,5-2 méteres távolságtartás, a maszkviselés és a szem védelme döntő elemek a vírus terjedési gyorsaságának mérséklésében. Feltételezhető, hogy a szokványos influenzavírus-fertőzésekhez hasonlóan a koronavírus megjelenése is szezonális megjelenési formát mutat.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Traumatikus életesemények és evészavarok kapcsolata – terápiás lehetôségek

KOVÁCS-TÓTH Beáta, TÚRY Ferenc

Az evészavarok (fôleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet játszanak a traumatikus elôzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás). A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei, valamint egyéb rizikó- és protektív tényezôk, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek, valamint az életút során bármikor bekövetkezô reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus elôzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó általános irányelvek a követendôek. A biztonságot jelentô terápiás kapcsolat alapvetô. A terápiás lehetôségek széles körûek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a kognitív viselkedésterápiára épülô újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia alkalmazása is hasznos lehet.