Bevezetés - A pinealis parenchymalis daganatok az összes agydaganat 0,3%-át teszik ki. Ezeknek a daganatoknak a felismeréséhez ma már a stereotaxiás biopszia nélkülözhetetlen módszer és nagy biztonsággal elvégezhetõ. Betegek és módszerek - A szerzõk két pineoblastomás beteget részesítettek 125-jód-brachytherapiában. A besugárzást követõ 15., illetve 18. hónapban végzett MRés CT-vizsgálatok a daganatok jelentõs zsugorodását mutatták. Eredmények - Az elsõ esetben a kontroll-CT-felvételen mért tumortérfogat 0,76 cm3 volt, amely 73%-os zsugorodást jelentett a szövetközi besugárzás tervezésekor mért 2,87 cm3-es céltérfogathoz képest. A második esetben a kontroll-MR-vizsgálaton mért tumortérfogat 0,29 cm3 volt, amely a besugárzás tervezésekor mért 1,27 cm3-es céltérfogat 77%-os zsugorodását jelentette. Következtetés - A két beteg esetében azért döntöttek a biopszia és a 125-jód-brachytherapia egy ülésben történõ elvégzése mellett, mert így a szövettani diagnózis ismeretében betegeiket meg tudták kímélni egy második stereotaxiás beavatkozástól. Az alkalmazott CT- és képfúzió-vezérelt 125-jód-brachytherapia dozimetriailag jól tervezhetõ, sebészetileg biztonságosan és pontosan kivitelezhetõ eljárás.

Az akusztikus neurinoma (vestibularis schwannoma) kezelésére a műtéti eltávolítás mellett elterjedt a gamma-késsel és a multileaf kollimátoros Linackal történő besugárzás. Ahol ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre, elvégezhetőnek tartjuk a daganat 125-jód-izotóppal történő szövetközi besugárzását. Betegeink idősek, rossz általános állapotúak voltak, elsősorban csökkent műtéti teherbíró képességük miatt döntöttünk a fenti eljárás alkalmazása mellett. A daganat besugárzását konformálisan három dimenzióban terveztük. Kontrasztanyag alkalmazásával készített CT-képek elemzésével az erek kikerülhetők a biopszia alkalmával vagy a katéterek behelyezésekor. Műtéteinket helyi érzéstelenítés mellett végeztük, a betegeket másnap mobilizáltuk. A követési idő a három beteg esetében 2002 márciusáig 40, 23, illetve öt hónap volt. A követési idő végén elvégzett audiometriai vizsgálat az első két esetben mérsékelt hallásjavulást állapított meg. A kontroll-MR-felvételeken mért daganatzsugorodás az első esetben 21%, a második esetben 42% volt. A harmadik esetben a daganat belsejében a daganattérfogat 17%-át kitevő posztirradiációs ciszta alakult ki. A gamma-kés és a multileaf kollimátoros Linac több idegsebészeti intézet, sőt, ország részére anyagi okokból nem elérhető. A fent említett sugársebészeti eljárások mellett az akusztikus neurinoma 125-jód-izotópos brachytherapiáját mint új műtéti és besugárzási megoldást mutatjuk be.

BEVEZETÉS - A vizsgálat célja a komputertomográfia szenzitivitásának és specificitásának vizsgálata volt a preoperatív stádium meghatározásának szempontjából, olyan betegeken, akiknél radikális perinealis prostatectomiára került sor. BETEGEK ÉS MÓDSZER - A vizsgálatba 160 prostatacarcinomás beteget vontunk be. A radikális perinealis prostatectomia előtt valamennyi beteg rectalis digitális vizsgálaton esett át, mindegyiküknél meghatároztuk a prostataspecifikus antigént, továbbá prostatabiopsziát, kismedencei CT-, hasi ultrahang-, mellkas-röntgen- és csontizotóp-vizsgálatot végeztünk. EREDMÉNYEK - A prostataspecifikus antigén műtét előtti átlagos szintje 15,8 ng/ml volt. A prostatabiopsziák szövettani vizsgálata során az átlagos Gleason-pontérték 3,19-nak bizonyult. A preoperatív kismedencei CT-vizsgálat 14 beteg esetében mutatta a daganat prostatán túli terjedését (tokon túli terjedés n: 6, vesicula seminalis n: 3, húgyhólyag n: 5, kismedencei nyirokcsomók n: 2). A végleges szövettani vizsgálat 35 betegnél mutatta a daganatnak a prostatán kívülre terjedését (tokon túli terjedés n: 35, vesicula seminalis n: 25, húgyhólyag n: 5). A carcinoma 125 alkalommal a prostatára lokalizálódott. A CT-vizsgálat szenzitivitása és specificitása a tokon túli terjedés megítélése szempontjából 14% és 98%, a vesicula seminalis érintettségének kimutatására 12% és 100%, míg a hólyag beszűrtségének diagnosztizálására 20% és 97% volt. A prostataspecifikus antigén preoperatív értékei nem különböztek szignifikánsan (p=0,94) abban a két csoportban, amelyben a daganatot CT-vizsgálattal szervre lokalizáltnak, illetve a prostatán kívülre terjedtnek tartották, míg a prostatabiopsziák Gleason-pontértéke közötti eltérés szignifikáns volt (p=0,008). KÖVETKEZTETÉS - A prostatacarcinomák helyi kiterjedtségének megítélésében a CT-vizsgálat érzékenysége igen kicsi, ezért nem alkalmas a preoperatív stádium megállapítására.

Bevezetés - A különböző szövettani típusú és elhelyezkedésű agytörzsi tumorok megfelelő kezelési módjának kiválasztása döntően befolyásolja a várható túlélés hosszát. A szerzők két betegnél alkalmazott 125I-brachytherapiáról számolnak be. Esetismertetés - Két, agytörzsi daganatos betegük közül egyikük gliomában, másik betegük ováriumkarcinóma- metasztázisban szenvedett. Az első esetben a szövetközi besugárzás tervezésekor mért tumor térfogata 5,73 cm3 volt. A műtét utáni 42. hónapban végzett kontroll-MRI-felvételen 1,98 cm3 (postirradiatiós) cisztatérfogatot mértek, ez 65,5%-os zsugorodást jelentett. A második esetben a besugárzás tervezésekor mért tumor térfogata 6,05 cm3 volt. A műtét utáni 8. hónapban végzett kontroll-MRI-felvétel 0,16 cm3-es postirradiatiós cisztát mutatott, ez 97,4%-os daganatzsugorodásnak felelt meg, illetve a metasztázis gyakorlatilag eltűnt. A stereotaxiás intraoperatív biopszia eredményének ismerete lehetővé tette ugyanazon ülésben a 125Ibrachytherapia elvégzését, azaz betegeiket meg tudták kímélni egy második stereotaxiás beavatkozás kellemetlenségeitől. A kontroll-MR-vizsgálatok mindkét beteg esetén a tumor jelentős zsugorodását mutatták ki. Következtetés - A szerzők az általuk alkalmazott CT- és képfúzió-vezérelt 125I-brachytherapiát dozimetriailag jól tervezhető, sebészetileg biztonságosan és pontosan kivitelezhető eljárásnak találták.

Az utóbbi években a fókuszált ultrahang- és az MR-képalkotás egyesítésével egy új, noninvazív terápiás módszer alakult ki: az MR-vezérelt, fókuszált ultrahanggal végzett sebészet (FUS). A módszer alkalmazásával lehetővé válik a tumorok pontos lokalizációja, az akusztikus energia optimális célzása, az energiaátvitel valós idejű monitorozása és mérése, ami a teljes tumortérfogat hőkezelését biztosítja. Kezdetben az ultrahangkép-alkotást alkalmazták a FUS vezérlésére. Később az MR-vezérlés alkalmazásának lényegesen több előnye van az ultrahangon alapuló képalkotással szemben. Az MR-rel mért, hőkezelt szövet hőmérséklete 1 °C pontossággal meghatározható, és a hőkezeléssel elért szöveti károsodás folyamatosan követhető. Az MR-képalkotást és az energialeadást összekapcsoló szoftver alkalmazásával a terápia minden részlete jól megtervezhető és kivitelezhető, a hőmérsékleti változásoktól kezdve a terápiás ultrahangtranszducer térbeli irányításáig. A kezdeti klinikai alkalmazások (emlő- és kismedencei tumorok) közül a legígéretesebbnek a méh myomás elváltozásának kezelése látszik. De e technika egyik legjelentősebb alkalmazási területe kétségkívül a mélyen fekvő agytumorok kezelése lesz, ahol a daganat hőkezelése mellett ezzel a módszerrel a vér-agy gát fokális, tranziens, reverzíbilis megnyitása és célzott gyógyszeres kezelése is lehetséges. A tumorterápia mellett az MR-vezérelt fókuszáltultrahangsebészetnek a vascularis occlusiv kezeléseknél (például arteriovenosus malformatiók esetén), valamint a célzott gyógyszer- és génterápiában is felmérhetetlen szerepe lehet a jövőben. A FUS nem új ötlet, de az elmúlt években az MR-vezérlés elve jelentősen elősegítette a fejlődését. A módszer széles körű elterjedéséhez még számos technikai nehézséget le kell küzdeni: ezek közül a legfontosabb a hosszú kezelési idő (1-2 óra), a test-, illetve szervmozgás (például légzés során), speciális anatómiai területeknél (például máj) megfelelő akusztikus ablak illesztése. Ezek a kezdeti nehézségek megoldhatók, és a módszer széles körű klinikai alkalmazása várható.