Magyar Radiológia

A gyomor-bél rendszer MR-vizsgálatában alkalmazható szekvenciák in vitro optimalizálása egyes kontrasztanyagokkal összefüggésben

BABOS Magor, PALKÓ András, KARDOS Lilla, CSERNAY László

2004. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2004;78(05)

CÉLKITŰZÉS - A gyomor-bél rendszer MR-vizsgálatában alkalmazható gastrointestinalis kontrasztanyagok megjelenítésére kiválasztott gradiensechó- és spinechó-szekvenciák optimalizálása 1 tesla térerősségen. ANYAG ÉS MÓDSZER - A szerzők négy különböző lehetséges gastrointestinalis kontrasztanyag [csipkebogyószörp, feketeribiszke-kivonat, vas(III)-desferrioxamin, kakaó] optimális megjelenését vizsgálták különböző spinechó- és gradiensechó-szekvenciákkal, egyszerű modell segítségével. A választott szekvenciák paramétereit változtatva igyekeztek megtalálni az optimális megoldást, minden esetben figyelemmel kísérve a jel-zaj viszony, a kontraszt, a felbontás, illetve a műtermékek alakulását és a kontrasztanyagok jelintenzitását. EREDMÉNYEK - A gradiensechó-szekvenciák jól alkalmazhatók a bél MR-vizsgálatában. A túl rövid echóidő kerülendő a fokozott műtermékképződés miatt. Zsírelnyomással sok műtermék kiküszöbölhető. A T2*-súlyozott gradiensechó-szekvencia optimális megjelenést nyújt a kakaó számára. A háromdimenziós gradiensechó-szekvencia is megfelelő kontrasztot biztosít. A szekvenciális gradiensechó- mérések használata, gyenge jel-zaj arányuk miatt, csak a legkevésbé kooperatív betegeknél ajánlatos. A vas(III)-desferrioxamin oldat, a csipkebogyószörp és feketeribiszke- kivonat pozitív kontrasztanyagként lenne alkalmazható T1-súlyozott szekvenciákon. A single-shot fast spinechó (SSFSE) szekvencia ideális a negatív kontrasztanyagként ábrázolódó csipkebogyószörp és feketeribiszke- kivonat számára. KÖVETKEZTETÉSEK - Modellkísérleteik során a szerzőknek sikerült kiválasztaniuk és optimalizálniuk a kontrasztanyagoknak megfelelő és a bél vizsgálatában eredményes szekvenciákat. Mivel a szerzők által használt anyagok orális alkalmazása egészségügyi szempontból semmilyen akadályba nem ütközik, a megfelelő adalékanyagok kiválasztása maradt az egyetlen feladat in vivo használatuk előtt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

PACS-nézőben Nancyban Tanulmányút, 2004. szeptember

FORRAI Gábor, BARTA Miklós

A nancyi egyetemi kórház (CHU Brabois) radiológiai osztályán 2003-ban installálták a kórház egyéb képalkotó részlegeit is összekötő egységes AGFA PACS (Picture Archiving and Communication System) 4.5 rendszert. Ez Európa egyik legnagyobb kiépítésű rendszere. Az osztály napi betegforgalmához képest az itthon megszokottnál lényegesen nagyobb, több mint 1300 m2 alapterületen helyezkedik el.

Magyar Radiológia

Huszonöt éve nyílt meg a Hold utcai emlőszűrő állomás

GÖBLYÖS Péter, TANKA Ida, GRÉGER Judit

A Magyar Rákellenes Liga és a Magyar Onkológusok Társaságának Mammológiai Szekciója 2004. szeptember 3-ára tudományos ülést szervezett, amelyen megemlékeztek a Hold utcai emlőszűrő állomás megnyitásának 25. évfordulójáról.

Magyar Radiológia

Egy igazi európai radiológus Beszélgetés Gabriel Paul Krestin professzorral

HARKÁNYI Zoltán

Gabriel Paul Krestin, a rotterdami Erasmus Egyetem radiológiai klinikájának tanszékvezetője a balatonfüredi XXII. radiológuskongresszuson vehette át a Magyar Radiológusok Társaságának tiszteletbeli tagja kitüntetést. Erdélyben, Nagybányán született, Kölnben szerzett orvosi diplomát és tett szakvizsgát, majd évekig Zürichben dolgozott. Amerikában több egyetemen volt vendégprofesszor. Meglepő hollandiai helyzetről számol be a vizsgálatok elérhetőségével kapcsolatban. Igazi európai radiológus, aki három országban is élt és dolgozott.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társaságának kitüntetettjei, Helyzetbe hozni másokat is - Dr. Molnár Zoltán életútja

LOMBAY Béla

Molnár Zoltánnal először az „irodalomban” találkoztam, radiológiai szakvizsgára való felkészülésem során. A nyirokrendszer radiológiai vizsgálatának tanulmányozásához az ő közleményeit tudtam legjobban hasznosítani. Később módom volt személyesen is megismerkedni vele, majd többször meglátogatni az általa vezetett, mondhatni az országban az egyik legjobban szervezett szombathelyi radiológiai osztályt. Nyugdíjba vonulása előtt számos tudományos ülésen, szakmai fórumon találkoztunk s embersége, a szakma iránti elhivatottsága máig is mély nyomokat hagyott bennem.

Magyar Radiológia

A kismedencei CT-vizsgálat jelentősége a prostatacarcinomák preoperatív stádiumának meghatározásában

BERCZI Csaba, TÓTH György, VARGA Attila, FLASKÓ Tibor, KOLLÁR József, TÓTH Csaba

BEVEZETÉS - A vizsgálat célja a komputertomográfia szenzitivitásának és specificitásának vizsgálata volt a preoperatív stádium meghatározásának szempontjából, olyan betegeken, akiknél radikális perinealis prostatectomiára került sor. BETEGEK ÉS MÓDSZER - A vizsgálatba 160 prostatacarcinomás beteget vontunk be. A radikális perinealis prostatectomia előtt valamennyi beteg rectalis digitális vizsgálaton esett át, mindegyiküknél meghatároztuk a prostataspecifikus antigént, továbbá prostatabiopsziát, kismedencei CT-, hasi ultrahang-, mellkas-röntgen- és csontizotóp-vizsgálatot végeztünk. EREDMÉNYEK - A prostataspecifikus antigén műtét előtti átlagos szintje 15,8 ng/ml volt. A prostatabiopsziák szövettani vizsgálata során az átlagos Gleason-pontérték 3,19-nak bizonyult. A preoperatív kismedencei CT-vizsgálat 14 beteg esetében mutatta a daganat prostatán túli terjedését (tokon túli terjedés n: 6, vesicula seminalis n: 3, húgyhólyag n: 5, kismedencei nyirokcsomók n: 2). A végleges szövettani vizsgálat 35 betegnél mutatta a daganatnak a prostatán kívülre terjedését (tokon túli terjedés n: 35, vesicula seminalis n: 25, húgyhólyag n: 5). A carcinoma 125 alkalommal a prostatára lokalizálódott. A CT-vizsgálat szenzitivitása és specificitása a tokon túli terjedés megítélése szempontjából 14% és 98%, a vesicula seminalis érintettségének kimutatására 12% és 100%, míg a hólyag beszűrtségének diagnosztizálására 20% és 97% volt. A prostataspecifikus antigén preoperatív értékei nem különböztek szignifikánsan (p=0,94) abban a két csoportban, amelyben a daganatot CT-vizsgálattal szervre lokalizáltnak, illetve a prostatán kívülre terjedtnek tartották, míg a prostatabiopsziák Gleason-pontértéke közötti eltérés szignifikáns volt (p=0,008). KÖVETKEZTETÉS - A prostatacarcinomák helyi kiterjedtségének megítélésében a CT-vizsgálat érzékenysége igen kicsi, ezért nem alkalmas a preoperatív stádium megállapítására.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Súlyos fokú spontán intracranialis hipotenzió Marfan-szindrómás serdülő esetében

ROSDY Beáta, KOLLÁR Katalin, MÓSER Judit, VÁRALLYAY György, KORDÁS Mariann

A spontán intracranialis hipotenzió a kötőszöveti betegségek ritka szövődménye. Ezek egyike a Marfanszindróma. Az életkor előrehaladtával meningealis diverticulumok jelentkezhetnek. Ezek általában kis traumákat vagy Valsalva-manővert követően megrepedhetnek, és spontán liquorcsorgás következhet be. Ennek következménye a liquorhipotenzió, amely posturalis fejfájással jár. Most 15 éves serdülő leány esetét ismertetjük, akinek a Marfan-szindrómáját is a neurológiai betegség kapcsán diagnosztizáltuk. Banális fejtraumát követően tűrhetetlen posturalis fejfájásai léptek fel. Koponya-MR-vizsgálattal kétoldali, résszerűen beszűkült kamrákat találtunk, kétoldali subduralis effúzióval, megvastagodott, kontrasztanyagot halmozó durával. Az agytörzs lefelé helyezett volt. A gerinc-MR-felvételeken a nyaki gerincszakaszon az epiduralis vénás plexusok és a durazsák jelentősen kiszélesedtek. A sacralis gyökök mentén kissé szabálytalanul tágult gyöktasakok ábrázolódtak. Liquorkilépési hely nem látszott. Izotópos liquorszcintigráfiás vizsgálat azonosította a liquorkilépés helyeit. Két hónapos sikertelen konzervatív kezelést követően műtét mellett döntöttünk. Epiduralisan fiziológiás sót adtunk injekcióban az LIII-IV között, amelynek eredményeképpen két és fél éve panaszmentes. A kontroll koponya- és cervicalis MRfelvételeken kóros nem látható. Az epiduralisan beadott autológvér-injekció előtt - amely szintén ajánlott kezelési mód - javasoljuk a fenti technika kipróbálását.

Magyar Radiológia

Modellkísérlet a gyomor-bél rendszer MR-vizsgálatában alkalmazható endoluminalis kontrasztanyagok összehasonlítására

BABOS Magor, PALKÓ András, KARDOS Lilla, CSERNAY László

CÉLKITŰZÉS - Különböző lehetséges, gastrointestinalis, endoluminalis kontrasztanyagok jellemzőinek tanulmányozása modellkísérletek segítségével. ANYAG ÉS MÓDSZER - A szerzők egy megfelelő méretű műanyag edényt készítettek, amelybe hat műanyag poharat helyeztek, így különböző összetételű és koncentrációjú kontrasztanyagokat tudtak egyidejűleg értékelni. Több mint 15 különböző típusú anyag (ismert kontrasztanyagok, gyümölcsszörpök, kakaó, vastartalmú oldatok) jelintenzitását mérték T1- és T2-súlyozott spin echo felvételeken, 1 tesla térerejű berendezésen. Az értékeket táblázatokba foglalták, a koncentrációtól való függést ábrákon szemléltették. EREDMÉNYEK - A műanyag edény és a poharak nem korlátozták a kontrasztanyagok MR-értékelését. A T1-súlyozott képen minden fémtartalmú szörpnek magas jelintenzitása volt. A T2-súlyozott képeken közepes vagy nagy jelintenzitásokat észleltek, a csipkebogyószörp és egy speciális feketeribiszke- kivonat kivételével, amelyek jelszegények voltak. A kakaónak mind a T1-, mind pedig a T2-súlyozott felvételeken közepes vagy alacsony jelintenzitása volt. A vas(III)-desferrioxamin oldat jelintenzitása a fémtartalommal egyenesen arányosan nőtt a T1-súlyozott méréseken és csökkent a T2- súlyozott képen. KÖVETKEZTETÉSEK - A szerzők által alkalmazott in vitro modell alkalmas és kockázatmentes lehetőséget nyújt a megfelelő endoluminalis kontrasztanyag és koncentráció, illetve MR-mérési szekvencia kiválasztására, az optimális in vivo bél-MR-vizsgálati protokoll kialakítása céljából. Méréseik alapján a csipkebogyószörpöt, a feketeribiszke-kivonatot, a vas(III)-desferrioxamin oldatot és a kakaót találták alkalmasnak a további in vitro és in vivo vizsgálatokra.

Lege Artis Medicinae

Korai fázisban felismert Takayasu-arteritis

SZÁNTÓ Antónia, VEISZ Richárd, KRENÁCS László, CSIKI Zoltán, GRIGER Zoltán, ZEHER Margit

BEVEZETÉS - A Takayasu-arteritis a nagy elasztikus artériák, főként az aorta és elsődleges ágainak idiopathiás gyulladásos megbetegedése, elsősorban fiatal nőket érint. ESETISMERTETÉS - A húszéves nőbeteg háromnégy hónapja tartó általános gyulladásos tünetek miatt jelentkezett. Korábbi vizsgálatai során nyaki nyirokcsomónak vélt elváltozásából vett biopszia szövettana nem nekrotizáló granulomaképződést írt le egy nagyobb artéria falában. Ezen lelet, valamint a láz, fogyás, az arteria carotis fölött hallható zörej, anaemia, thrombocytosis, hiperszedimentáció, pulzushiány és a képalkotó vizsgálatok eredményei alapján Takayasu-arteritist igazoltunk. Nagy dózisú szteroidkezelés mellett rövid idő alatt klinikai és laboratóriumi tünetmentességet értünk el. A képalkotó vizsgálatok (nyaki lágyrész-ultrahang-, illetve MR-vizsgálat) eredménye szintén javulásra utalt, azonban itt a vasculitis gyengébben, de továbbra is aktívnak mutatkozott. Emiatt a szteroid mellett azathioprinterápia beállítását láttuk szükségesnek. KÖVETKEZTETÉS - A klinikum mellett képalkotó vizsgálatokkal is fontos követni a betegség lefolyását, ezáltal idejében felismerve a terápiamódosítás, illetve -kiegészítés szükségességét.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepszia diagnózisa

JANSZKY József

A lakosság körülbelül 0,5-1%-a szenved epilepsziában, további 5%-a epilepszia gyanúja miatt orvosi kivizsgáláson esik át. Az epilepsziás rohamok gyanúja esetén az alábbi kérdésekkel szembesülünk: Epilepsziás rohamokról van szó? A pszichogén, nem epilepsziás roham („pseudoroham”) és a konvulzív syncope a leggyakoribb és legfontosabb differenciáldiagnosztikai probléma, amely utóbbi hátterében gyakori a kardiológiai betegség. Epilepsziáról van szó? Nem provokált epilepsziás roham esetén fontos kérdés a roham ismétlődési kockázata. A rohamok visszatértét valószínűsíti az egyértelmű etiológiai tényező és az EEG-n jelentkező epileptiform potenciálok. Izolált epilepsziás roham esetében az EEG-lelet csak 30-50%-ban pozitív. Az EEG-vizsgálatot lehetőleg a roham után 24 órán belül kell elvégezni. Negatív EEG-lelet esetén alvási EEG-vizsgálat szükséges. Mi az epilepszia oka? A fokális epilepszia leggyakoribb okai a hippocampalis sclerosis, a benignus tumorok és a corticalis fejlődési rendellenesség. A krónikus epilepszia hátterében három potenciálisan életveszélyes kórállapot húzódhat meg: érmalformáció, tumor és neuroinfekció. Mivel az első két betegségcsoport egy része csak MR-vizsgálattal (és nem CT-vel!) mutatható ki kellő biztonsággal, ezért minden felnőttkorban induló epilepszia esetén az MR-vizsgálat elvégzése kötelező. Az epileptogén laesio kimutatása kiemelt prognosztikai jelentőséggel bír a parciális epilepszia kezelése szempontjából. Amennyiben ugyanis az MR-kép körülírt epileptogén agyi szerkezeti eltérést ábrázol, akkor a krónikus epilepszia gyógyszeres kezelése nagy valószínűséggel hatástalan, míg a sebészi kezelés valószínűleg sikeres lesz. Az új és kvantitatív MR-technikák, így a volumetria, a T2-relaxometria, az MR-spektroszkópia, a funkcionális MR-vizsgálat is egyre nagyobb helyet kap az epilepszia diagnosztikájában.

Magyar Radiológia

A perifériás idegek vizsgálata nagy felbontású ultraszonográfiával

JOSEF Böhm

A magas frekvenciájú, nagy felbontású ultrahangvizsgálat fontos, még ritkán alkalmazott módszer a perifériás idegek betegségeinek morfológiai vizsgálatára. A felszínhez közel eső idegeket 12-17 MHz-es lineáris vizsgálófejekkel az MR-énél jobb axiális felbontóképességgel ábrázolhatjuk. Az ultraszonográfia elsősorban a felső végtag felszínhez közel eső idegeinek vizsgálatában számít első számú, modern képalkotó metódusnak. Az idegszonográfia fő indikációi az alagútszindrómák, sérülések, tumorok, neuropathiák és az ultrahangvezérléssel történő intervenciók. A kéztőalagút- és sulcus ulnaris szindróma diagnózisában szenzitivitása hasonló az elektrofiziológiáéhoz. Az elektrofiziológia és a szonográfia együtt jelentősen megnövelik a diagnosztikai pontosságot e két leggyakoribb alagútszindrómában. A szonográfia adatokat nyújt az idegműtétek tervezéséhez és alkalmas a posztoperatív szövődmények kimutatására. Idegsérüléseknél a szonográfia esetenként az elektrofiziológiai vizsgálatnál korábban és pontosabban mutatja ki a műtétet igénylő sérüléseket. A vizsgálati technika javulásával, a szonográfiai indikációk tudatossá válásával a szonográfia mindinkább szerepet kap a perifériás idegek rutinvizsgálatában.