Az új antiepileptikumok nem változtatták meg az epilepsziák gyógyszeres kezelésének alapelveit, de több választási lehetőséget biztosítanak mind a fokális, mind a generalizált formakörökben. Nem szükségszerűen hatékonyabbak a hagyományos szereknél, de kedvezőbbek farmakokinetikai tulajdonságaik, kevesebb az interakciójuk, jobb a mellékhatásspektrumuk a terápia kezdetén és a krónikus fázisban is. Magzatkárosító hatásuk általában alacsonyabb a standard antiepileptikumokénál, bár a régi szerek közül terhességben a carbamazepin használható, az újak közül például a zonisamid kerülendő. A fenti jellemzők miatt jól használhatók antiepileptikus biterápiában, de monoterápiában is. A nemzetközi és a hazai ajánlások alapján a lamotrigin és a levetiracetam elsőként választható szer. Jobb tolerálhatóságukkal javítják a betegek együttműködését, az adott terápiához való kötődésüket. A kis teratogenitás miatt különösen alkalmasak fogamzásképes nők kezelésére. Speciális betegcsoportokban szintén eredményesen alkalmazhatók, így post-stroke, poszttraumás, agydaganatokat kísérő, valamint időskori epilepsziákban. Többnyire előnyösek azon betegekben, akiknél pszichiátriai, valamint kognitív károsítottságra utaló tünetek észlelhetők, illetve azok kockázata magas.

A congenitalis fejlődési anomáliák terhesség alatti kimutatásában az ultrahangvizsgálatnak elsődleges szerepe van. Bizonyos körülmények között azonban, amikor az ultrahang nem elég informatív, egy másik, nem invazív vizsgálómódszert vehetünk igénybe; ez a mágneses magrezonanciás képalkotás, amely kiegészíti az ultrahanggal kapott eredményeket, illetve többletinformációt ad. Az MR-vizsgálat alapján döntés születhet a terhesség megszakításáról vagy fenntartásáról. A vizsgálat premedikáció nélkül végezhető. Magzatkárosító hatást nem írtak le. Az újabb készülékek lehetőséget adnak a magzati mozgások okozta műtermékek kivédésére, és így sikeresen alkalmazható a második trimenontól kezdve.