BEVEZETÉS - Hodgkin-kórban szenvedõ betegeknél az irodalom korábban már leírta az immunszuppresszió bizonyos elemeit. Komplett remisszióban lévõ betegek perifériás vérében vizsgáltuk az immunológiai eltéréseket, különös tekintettel a sejtes immunitásra. MÓDSZEREK - Áramlási citométerrel vizsgáltuk a különbözõ lymphocyta-szubpopulációkat, az aktivált T-sejteket, a CD4+/CD25+ sejteket és az intracitoplazmatikus citokinszinteket. A szolúbilis citokinek koncentrációit ELISA technikával határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A sejtfelszíni CD-markerek alapján meghatározott lymphocyta-alcsoportok vizsgálatával igazoltuk az irodalmi adatokat. Elsõként írtuk le a CD4+/CD25+ sejtek százalékos arányának emelkedését. A szolúbilis interferon-γ koncentrációjának csökkenése inkább Th2, az aktivált CD4+ és CD8+ sejtek IL-4-expressziójának csökkenése Th1-dominanciára enged következtetni. Az eredmények az eltérõ in vivo és in vitro módszerek miatt nem összevethetõk, bár egymásnak nem is ellentmondóak. Az IL- 10 és TGF-β esetén egyértelmű a koncentráció-, illetve az expressziófokozódás. KÖVETKEZTETÉSEK - Véleményünk szerint Hodgkin- kórban az IL-10 és a TGF-β túlprodukciója vezethet a perifériás vérben is kialakult immunhiányhoz.

A reumatológia magyar kutatói Hazánkban az 1930-as évektõl indultak azok a reumatológiai vizsgálatok, amelyek ennek a Hippokratész által már jól ismert betegségcsoportnak Weintraud, Rössle, Klinge, Gudzent és mások vizsgálatai alapján allergiás eredetét keresték. Az e kérdéscsoporttal foglalkozó hazai kutatók közül fõként Belák (1886-1947), Farkas (1905-1978) és munkatársaik tevékenysége igényel említést.

Nincsen könnyű helyzetben az immunszisztéma; talán csak annak nehezebb a dolga, aki pontosan meg akarja fejteni a működését… Mit várunk el az immunszisztémánktól?

Az állatkísérletes arthritismodellek mind az arthritises folyamatok patofiziológiájának megértésére, mind új terápiás eljárások kidolgozására használatosak. Az állatmodellek különbözõ kategóriákba sorolhatók a modell patomechanizmusa és a modellek humán gyulladásos ízületi betegségekre emlékeztetõ tulajdonságai alapján. Ez az összefoglaló áttekinti a kísérletes arthritismodellek legszélesebb körben használatos típusait, hangsúlyozva azok elõnyeit és korlátait az arthitises alapkutatásban.

BEVEZETÉS - A kéz mikrokeringésének objektív vizsgálata különösen fontos olyan betegeknél, akiknek csak a szöveti perfúziója érintett, nagy érszintű keringészavar nélkül. Vizsgálatunkban három olyan módszer eredményeit mutatjuk be és vetjük össze, amelyek különbözõ szöveti mélységekben jelenítik meg a mikrokeringést. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvennyolc, primer Raynaud-szindrómás beteg kezét vizsgáltuk kapillármikroszkópiával, lézerszkenner segítségével és 99mTc- DTPA-val végzett kézperfúziós szcintigráfiával, nyugalmi állapotban. Lézeres vizsgálattal megmértük a mandzsettával végzett leszorítás vértelenségét követõ hyperaemiás választ is. Betegeink közül 38-an dohányoztak; 42 beteg anamnézisében rendszeres fejfájás is szerepelt. A lézeres vizsgálat eredményeinek értelmezéséhez 16 nemdohányzó egészséges önkéntest vontunk be. EREDMÉNYEK - A kapillármikroszkópos vizsgálat betegeink többségénél nem igazolt morfológiai eltérést. Alapállapotban a lézeres vizsgálattal mért perfúziós értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak az egészségesekéhez képest az ujjak és a tenyér régiójában is. A betegcsoporton belül a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a hyperaemiás válasz nagyságát. Kézperfúziós szcintigráfiával a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabb ujj-tenyér hányadost (FPR) mértünk. Nem találtunk különbséget a fejfájást is panaszoló és azt nem említõ betegek között, sem a lézerszkennerrel, sem a 99mTc- DTPA-val mért értékekben. KÖVETKEZTETÉSEK - A kéz keringésének funkcionális vizsgálata segítséget jelent olyan kórképek esetén, amelyekben a kéz mikrocirkulációja érintett, a diagnózis felállításában, az ujjkeringés objektív jellemzésében, valamint a terápia követésében.